Miut�n n�h�ny kisebb n�zetelt�r�s ut�n (Inuyasha �s Sesshoumau ism�t egym�snak ugrottak, ez alkalommal Kagome fekszikje szak�totta meg a csat�t) mindenki helyett foglalt a teremben. A falak �zl�sesen voltak feld�sz�tve, a f�nyt pedig n�h�ny m�cses szolg�ltatta. A D�monok mestere megk�sz�r�lte a tork�t, majd fel�llt, hogy az �sszes vend�gje r� figyeljen.

– Biztosan tudj�tok, hogy b�r hivatalosan ap�tok felett �lltam, sokkal ink�bb bar�tnak tartottuk egym�st. Ez�rt is akartam hozz�fordulni ebben a helyzetben, de hal�la miatt sajnos m�r nem tehetem. Szeretn�m egyr�szt kifejezni nektek a r�szv�temet, m�sr�szt a seg�ts�geteket k�rni.

– A seg�ts�gemet? – h�kkent meg Inuyasha. Sesshoumaru csak az egyik szem�ld�k�t emelte fel.

– Hai. B�r nagy a hatalmam, vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem �ll m�domban megtenni. De el�sz�r kezdem az elej�n. Ahogy m�r eml�tettem az este folyam�n, mindenkit sz�vesen l�tunk a palot�ban – legyen az haland�, f�ld�mon, d�mon –, aki b�k�s sz�nd�kkal j�n. Kb. 2 h�nappal ezel�tt �rkezett egy hanyou. Azt mondta az �t �ld�z� d�monok el�l menek�l, �s szeretne egy kis nyugalomra lelni. Semmi k�l�n�set nem tal�ltam ebben, t�bbsz�r is el�fordult m�r ehhez hasonl�.

A D�monok mestere nagyot s�hajtott, majd homlok�t �sszer�ncolva lassan j�rni kezdett a szob�ban. V�g�l meg�llt a terem t�ls� fel�ben, �s ott folytatta mondand�j�t.

– Megengedtem neki, hogy itt lakjon a palot�ban, azzal a kik�t�ssel, hogy ugyan�gy megdolgozik a sz�ll�s�rt �s az �lelem�rt, mint a t�bbiek. Mivel k�ls�re nem ink�bb hasonl�tott egy emberre, mint d�monra, fut�ri feladatokat adtam neki. Sok�ig nem is volt gond vele. Megb�zhat�nak t�nt, �gy egyre fontosabb feladatokat kapott, �s nagyobb szabads�ggal mozoghatott a palot�n bel�l. De az az �tkozott fatty�! Vissza�lt a bizalmammal. Amikor a D�monok mestere lettem, meg�r�k�ltem a c�mmel j�r� kardot: a ???????????? . Ezt a kardot lopta el az �rul�. Azt szeretn�m, ha visszahozn�tok nekem.

– M�r megbocs�ss a k�rd�sem�rt nagy�r, de mi�rt nem te m�sz a tolvaj ut�n? – k�rdezte Sango. - Egy�ltal�n nem t�nsz gyeng�nek – lopva a kutyafiv�rek ir�ny�ba n�zett.

– Nem az er�mmel van a gond. Hanem a hellyel. Nagyj�b�l 350 �vvel ezel�tt komoly csat�t v�vtam egy nagyhatalm� boszork�nnyal. V�g�l siker�lt legy�zn�m, de miel�tt meghalt, meg�tkozott: nem hagyhatom el a palota �s a v�ros ter�let�t, k�l�nben akik jelenleg itt �lnek, mindenki meghalna velem egy�tt. Emiatt sajnos nem mehetek szem�lyesen azut�n a gazember ut�n.