1.rész
2008.03.22. 19:14
Két árva lélek
1.rész
Sesshoumaru az erdőben sétált mögötte a kis Rin és a talpnyaló Jaken.A nagyúr gondolataiba mélyedve lépkedett.3 órája gyalogoltak és Rin elfáradt.
-Sesshoumaru nagyúr...én elfáradtam..-nyafogott Rin.
Sesshoumaru nem szólt semmit csak megállt. Jéghideg tekintettel nézett a kislányra aki kicsit megijedt.Már fél éve utazott együtt a szellemmel,de most először érezte,hogy a nagyúr igazából nem is ember.Valamilyen szintem eddig is tudta hiszen Sesshoumaru már sokszor megvédte,de most a tekintete semmi érzelmet nem mutatott,pedig nagyon sok érzés kavargott benne.Gyűlölet,harag,magány és egy furcsa érzés amit eddig nem érzett....nem volt ez fájdalom...sőt jó érzés töltötte el.Olyan mintha a szive kezdene feléledni az ezer éves álomból....olyan mintha valaki Rinnél is közelebb jutott a szívéhez.Csak nem....de igen...mikor rá gondol melegség tölti el ébredező szívét alig két napja történ ugyan így dél tájban....
-Sesshoumaru nagy,Seshoumaru nagyúr-szaladt Rin kiabálva a szellem felé-Nézd mit csináltam neked!és egy virágokból készült koszorút nyújtott a nagyúrnak.
-Köszönöm Rin.-és elvette a koszorút,majd a fejére tette.
Ekkor észre vette,hogy nincsenek egyedül.
-Gyere elő akárki vagy!-és kezét a Toukijinre tette.
-Ugyan...nem kell mindjárt támadni-szólt egy lágy,kedves női hang.
A fák közül Kikyo lépett elő.
-Te?A félszellem öcsém halandó szerelme-mondta megvetéssel a hangjában.
-Igen.És mond csak...miért gond az,hogy halandó vagyok?
-Ezt nem éppen veled fogom megvitatni.De ha tudni akarod azért is mert kapcsolatban álsz a félszellem öcsémmel.
-Csak álltam.....mert ő a reinkarnációmat választotta...-hirtelen vékony lett a hangja és egy könycsepp jelent meg a szemében.Rin aki eddig a nagyúr mögött talált menedéket előlépett és mintha nagy szakértő lenne elkezdte mondani:
-Ne tessék sírni...nem megoldás az a felnőteknél!Meg kell a problémát beszélni!
Kikyo aki szerette a gyerekeket elmosolyodott.Hirtelen jobb kedve lett.
-Te honnan tudsz ennyi mindent?-kérdezte még mindig mosolyogva.
-Hát..nem is tudam ez csak úgy jött!Tetszik tudni én nem szeretem ha kedves emberek sírnak.
-Köszönöm Rin,hogy úgy gondolod rendes ember vagyok.Szeretnék valamit neked ajándékozni-és egy pici kagylókból fűzött nyakláncott vett elő-ezt annyi idősen füztem,mint ahány most te vagy.Szeretném ha elfogadnád-és leguggolt a lányhoz.Rin ránézett Sesshoumarura aki alig észrevehetően bólintott.Rin örömmel nyúlt az ékszer után.
-Rin menjünk!-mondta a szellem majd megfordult.
-Várj!Remélem még találkozunk!!
Sesshoumaru nem szolt semmit csak elindult.A kis Rin pedig utánna.
Nos így történt a találkozás.Sesshoumaru azóta csak rá gondol.Nem tudta kiverni a fejéből.Amint mennek vér szagát érzi meg..és még egy ismerős illat...ekkor elkezd futni.Amikor a színhelyre ért borzalmas kép tárult a szeme elé.Mindenfelé emberek teteme hever…..
-Ez Naraku szaga.
-Úgy bizony……-és a semmiből előlépett az előbb említett személy.
|