– Te hogy döntesz Sesshoumaru?
    – Nem hiszem, hogy tudnál nekem bármi újat is mutatni.
    – Az erőddel kapcsolatban valóban nem. De a Tenseiga-t közel sem tudod rendesen használni.
    – Csak egy haszontalan kacat. Nem méltó hozzám.
    – És mégis hordod. Sokkal több mindenre képes, mint azt hiszed.
    – És te meg tudnád mutatni? – kérdezte Sesshoumaru közömbösen.
    – Talán – mosolygott ravaszul a Démonok mestere. – De ezért neked is sokat kell tenned.
    – Nem tudsz olyan feladatot adni, amit ne oldanék meg könnyen.
    – Magabiztos vagy, akárcsak az apád – kacagott fel a Démonok mestere – sok mindenben hasonlítasz rá. Amúgy te miért nem hoztad ide a társaidat? Azt még elhiszem, hogy a démonokat nem zavarja a kinti hideg, de a kishölgy szerintem már igencsak fázhat.
    Sesshoumaru szeme élesen megvillant. A Démonok mestere folytatta:
    – Tényleg azt hitted, hogy nem veszem észre? Lehet, hogy nem mehetek a várfalakon túlra, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudom mi zajlik odakint. Jobban hasonlítasz Inu no Taishora semmint azt hiszed, vagy bevallod magadnak. Egyébként nekik is előkészítettem egy-egy szobát. Teljesen felesleges kint éjszakáztatnod őket. Aku majd nektek is megmutatja a szobáitokat.
    – Elég szemtelen egy szolga – jegyezte meg halkan Sesshoumaru.
    – Csak fiatal és merészebb még mint kéne. Elmesélte, hogy kis híján elevenen megnyúztad a tincs miatt.
    – Hogy került hozzá?
    – Én adtam még neki régen, hogy megismerje apád szagát. Nem gondoltam, hogy még megvan neki. Gondolom legközelebb már sokkal óvatosabb lesz veled.
    – Nem lesz legközelebb.
    – Ha el akarod foglalni a nyugati trónt, akkor dehogynem. Ő a legfontosabb futárom, így ha apád nyomdokaiba lépsz gyakran fogsz találkozni vele. De ez még a jövő zenéje. Azt tanácsolom pihenj le, a holnapi nap eléggé kimerítő lesz mindannyiótok számára.

    Sesshoumaru csak egy halk morranással felelt, majd szellemgömb alakjában elindult Rinékért.

    Folytatás következik...