Mikor vissza�rtek a palot�ba, Kagome a k�nyvt�rba ment, m�g Sango a szerzetes indult megkeresni. Megegyeztek, hogy majd az eb�dn�l tal�lkoznak, akkorra m�r Inuyasha is biztosan v�gez, hisz soha egyetlen �tkez�st ki nem hagyott volna. Kagome sz�vesen t�lt�tte szabad idej�t a k�nyvt�rban, t�bb okb�l is. Egyr�szt a saj�t otthon�ra eml�keztette, m�sr�szt itt nyugodtan tudott tanulni. Mivel a D�monok mestere alaposan lefoglalta Inuyash�t, nyugodtan bep�tolhatta az eddig elmaradt tananyagokat. Most viszont csak olvasgatni akart, ki is v�lasztott egy versesk�tetet, �s letelepedett az egyik sarokba. Hirtelen Inuyasha cs�rtetett be gyilkos tekintettel az arc�n. Kagome teljesen megd�bbent, mik�zben a hanyou szitkoz�d�s�t hallgatta. Inuyash�t eddig egyszer sem l�tta ide bej�nni, sejtette, hogy most sem az �r�sok vonzott�k ide.
    – Hogy fulladna bele a saj�t m�rg�be az az �tkozott! Meg az a nyavaly�s �reg is!
    – Mi t�rt�nt m�r megint?
    – Keh, Sesshoumaru soha nem tudja, hogy hol a hat�r. Egyszer m�g meg�l�m!
    – Sz�val csak a szok�sos. Gondolom Masahiro k�ld�tt vissza, ugye?
    – Nekem nem parancsol senki – dohogott Inuyasha. Ezek szerint igen gondolta a l�ny.
    – A t�bbiek hol vannak? – terelte el a sz�t a f�lszellem.
    – Sango Mirokut keresi, majd eb�dn�l tal�lkozunk. Shippou biztos Kirar�val j�tszik a kertben. �lj le �s, nyugodj meg k�rlek!
    Inuyasha morgott m�g egy ideig, majd sz� n�lk�l Kagome mell� huppant, �s az ablakon b�mult ki. A l�ny n�zte egy ideig, majd visszatemetkezett a k�nyvbe. Tudta, hogy ilyenkor �gyse tudna semmi �rtelmeset csin�lni a hanyouval.

    ***

    A D�monok mestere higgadtan l�pkedett a folyos�n. Miut�n besz�lt Sesshoumaruval, a kutyaszellem azonnal �tnak indult a csapat�val. Az �tkez� fel� vette az ir�nyt, tiszt�n �rezte, hogy ott vannak akiket keres. Mikor bel�pett az ajt�n minden szem r�szegez�d�tt:
    – Eb�deljetek nyugodtan. Miut�n befejezt�tek elmondan�k mes�ln�k a kardomr�l. Ha akartok, ut�na m�r indulhattok Naraku ut�n.
    – Na v�gre! �ppen ideje volt. Eddig is egy csom� id�t elpocs�koltunk.
    – Inuyasha fekszik!
    – M�r megint! �s ezt most ugyan mi�rt kaptam?
    – Amint feln�sz v�gre, abban a pillanatban r� fogsz j�nni. – v�laszolta d�h�sen a miko. – Hogy lehet valaki ennyire tusk�?
    – Sz� se r�la egy kicsit faragatlan. De id�vel v�rhat�lag ben� a feje l�gya – sz�lt a D�monok mestere. – Ha v�geztettek akkor menj�nk �t a nagyterembe.

    ***

    K�nyelmesen elhelyezkedtek a d�lut�ni naps�t�tte teremben a sz�keken. K�v�ncsian figyelt�k, mi lehet az amit Masahiro m�g el akarhat mondani nekik. Azt hitt�k, hogy els� nap m�r mindent elmes�lt.
    – Azt m�r elmondtam, hogy a Yoshikuni egy nagyon vesz�lyes fegyver. De azt m�g nem tudj�tok, hogy miben is rejlik val�j�ban az ereje.
    – Gondolom valamilyen er�s t�mad�st k�pes megid�zni, mint a Tetsusaiga a Sz�lbord�t.
    – Igaz�b�l nem. Egy�ltal�n nem k�pes ilyen jelleg� csap�sra.
    – Akkor h�t mit tud? – k�rdezte meglep�dve Sango.
    – K�pes sebet ejteni az ellenf�len, de csak olyan m�rt�kben, mint egy hagyom�nyos katana. Ahhoz, hogy hasson term�szetesen meg kell v�gnia, de igazi erej�t csak ezut�n mutatja meg. Ugyanis akin sebet ejt, annak val�j�ban a lelk�t t�madja meg. Mindenkiben vannak k�ts�gek, szomor� eml�kek, bizonytalan pillanatok. Am�g ez a l�lekseb “be nem gy�gyul”, addig a k�ls� s�r�l�s is megmarad, �s tov�bbterjed, m�g v�g�l v�gez az ellenf�llel. K�zben folyamatosan visszaj�tsza azt a pillanatot, amelyet a sz�ve legm�ly�n a legjobban sz�gyell, �gy s�lyosb�tva az �llapot�t. Ebben rejlik az igazi ereje: mindenki egy�ni gyeng�j�t haszn�lja ki, an�lk�l, hogy a kard haszn�l�ja ismern�.
    – Ez akkor egy nagyon vesz�lyes fegyver, nem? – mondta Shippou.
    – Igen. �s mint minden szellemkard, ezt sem k�nny� kezelni. A l�lek megsebz�s�hez k�l�nleges szem�ly kell, ak�rki nem k�pes el�hozni az erej�t. Ezt az el�nyt kell kihaszn�lnotok Naraku ellen.
    – Van m�g valami m�s is? – k�rdezte Inuyasha.
    – Nem, m�s nincs.
    – Akkor szerintem induljunk. Eleget heny�lt�nk m�r.
    – �rdekes, valahogy az edz�sek ut�n soha nem mondtad azt, hogy addig heny�lt�l – jelentette ki Shippou. A t�bbiek kuncogva nevettek, m�g a kis r�kad�mon az Inuyasha el�l val� menek�l�s�vel volt elfoglalva.
    – Mit mondt�l te kis nyavaly�s!?
    – Jaaaj ments meg Kagome! – b�jt a miko h�ta m�g� Shippou.
    – Fejezd be Inuyasha, csak viccelt!
    – Majd megmutatom �n neki, hogyan kell viccelni! – Emelte �t�sre az �kl�t.
    – Fekszik!
    – Egyszer megjegyezhetn�d v�gre, hogy ez a v�ge, ha mindig makacskodsz – mondta Miroku.
    – Ki k�ne tal�lnom v�gre valamit ez ellen az �tkozott gy�ngysor ellen – morogta felt�p�szkod�s k�zben Inuyasha.
    – Szerintem m�g maradjatok itt a mai �jszak�ra, �s holnap reggel induljatok. Jobb kipihenten nekil�tni egy ekkora �tnak.
    Inuyasha m�r �ppen el akarta utas�tani az aj�nlatot, mikor Kagome vill�ml� tekintettel n�zett r�. Ezek ut�n ink�bb megv�ltoztatta �ll�spontj�t. Miut�n ezt megbesz�lt�k, mindenki a maga dolg�ra indult.

    Folytat�s k�vetkezik...