Egy-k�t �ra telhetett el az �ta, mi�ta Sesshoumaru �s Kagome �tnak indultak. Ink�bb nem besz�ltek, �s nem is mentek egym�shoz t�l k�zel, f�lve, hogy nem b�rj�k tov�bb. A szellem kitart�an �s szinte �szrevehetetlen�l f�rk�szte Kagome von�sai. K�l�n�sen telt cseresznyesz�n� ajkain akadt meg tekintete, melyekhez m�r oly r�g nem �rhetett hozz�. Val�s�ggal meg �rj�tette a gondolat, hogy tov�bbi tizenh�rom napra nem tehet vele semmi olyat, amit a szellem a szerelm�vel szokott. A l�ny ink�bb csak az utat p�szt�zta, esze �g�ban sem volt szerelm�re n�zni. Tudta, ha tekinteteik egym�sba botlan�nak, nem tudn�nak meg�llni.
- Mindj�rt ott vagyunk… Ne feledd, ne n�zz senkinek a szem�be, �s ha lehet, ne sz�lalj meg, csak ha k�rdeznek. H�vj nagyuramnak, vagy gazd�mnak �s maradj mindig a k�zelemben, mint egy sz�fogad� alattval�. –
- Rendben. – hajtotta le fej�t m�g jobban, tov�bbra se n�zett szerelme szemeibe, majd hirtelen er�s markol�st �rzett v�ll�n, egy s�t�tebb sziklaod�ba tolt�k.
Sz�j�ra Sesshoumaru� tapadt. Kezeit a szellem a kisebb ny�l�s nyirkos fal�nak szor�totta, �s m�g mindig vadul cs�kolta. Ajkaival megindult lefel�, �s v�gig ment a l�ny nyak�n, mire az er�sen felszisszent.
- F�j? Eikensei, az-az �tkozott. –
- Semmi baj, nem t�rt�nt semmi. –
- Menj�nk… m�g a v�g�n megl�tnak. – vette el� h�v�s hangj�t Sesshoumaru, �s kil�pett a barlangb�l, vissza az �sv�nyre.

- Meg�rkezt�nk. – sz�lt Sesshoumaru �s feln�zett a hatalmas tornyos kast�lyra.
Magas b�kk- �s feny�f�k �lelt�k k�r�l az eg�sz �p�tm�nyt. A k�ls� �s bels� kapuja nyitva �llt, ut�bbin�l egy hossz� asztalsort lehetett l�tni, mely k�r�l kis gn�mok szorgoskodtak ser�nyen.
- Sesshoumaru – sama. – sz�lat meg az egyik �s m�lyen meghajolt – Csak egy szolga? –
- Igen. –
- …rezze j�l mag�t. - ny�jtott �t egy vastagabb fekete selyem s�vot, ism�t meghajolt �s m�r egy m�sik vend�ggel foglalkozott.
- Ezt k�telez� viselned. – adta a l�ny kez�be - �gy elm�letileg nem eshet semmi b�nt�d�sod. K�sd a combodra… Tudnod kell, hogy a rangosabb youkaik nem tartanak haland� szolg�kat, �gyhogy nagy val�sz�n�s�ggel, te leszel itt az egyetlen. Soha ne maradj el t�lem. �g�rd meg… - suttogta – ha elt�nsz, nem tudok majd ut�nad menni. –
- Nem fogok… –
- Menj�nk be. A sz�momra fenntartott szoba a negyedik emeleten van. Biztos �szre vetted, hogy ez nem egy tipikus jap�n palota, k�lf�ldiekkel �p�tett�k. M�g nincsenek itt sokan, �gyhogy szabadabban lehet�nk, de est�re m�r nagy t�meg lesz. Ezen a tizenh�rom napon csak k�t �jszak�ra alszunk, utolj�ra m�g ap�m hal�la el�tt voltam itt. Ez lesz a mi szob�nk. Megjegyezted, oda van ki�rva: „Sesshoumaru – dono” (dono: rangi jel�l�s, k�l�n�ll�an mester), ap�m ut�n �r�k�ltem. Ha b�rmi baj van, �s m�gsem vagyok a k�zelben, rohanj egyb�l ide. Csak �n, a szolg�m, a h�z tulajdonosa, �s az, akit beh�vok, tud bel�pni ide. Mindent meg�rtett�l? –
- Igen. – b�lintott Kagome.
- T�bb besz�det csak akkor engedhet�nk meg magunknak, ha itt vagyunk kettesben. –
- …rtem. –
- A f�rd�szoba ott oldalt, de elm�letileg a szolg�k, ha egy�ltal�n f�rdenek, azt kint teszik egy k�z�s helyen, ez r�d nem vonatkozik. –
- Rendben. –
- M�g valami Eikensei a b�l szervez�j�nek fia. Ker�ld el, amilyen messzire csak tudod. –
- Ok�. –
- Sesshoumaru. – hallatszott az ismer�s hang, �s kopog�s az ajt�n.
- Gyere be Mara. –
- L�tom, kor�n j�ttetek. – nyitott be az eml�tett n�, szok�sos fekete kimon�j�t viselte, haja szoros fonott kontyban �lt feje tetej�n – Remek… a keresztfiam mindent elmagyar�zott? – l�pett Kagom�hoz.
- Igen. –
- Te ebben a ruh�ban akarod hagyni? –
- Mi�rt semmi baj vele. –
- Na j�… …rzed? – kapta fel fej�t Mara – Te haland�, azonnal ereszkedj t�rdre. – ripakodott a l�nyra, ki marad�ktalanul teljes�tette is a feladatot – Ne tegyetek semmi gyan�sat. – intette, �s t�vozott is, majd perceken bel�l egy m�sik alak rontott be a szob�ba. –
- Hallottam h�r�t, hogy megtisztelsz minket Sesshoumaru, �s egy haland�t hozt�l h�zamba. –
- Riukensei, nem tudtam megk�t�sr�l a szolg�k faj�t illet�en. –
- Nem, mert nincs is. – mosolyodott el a magas j�k�p� f�rfi – H�t ez lenne az… - n�zett a m�g mindig t�rdre borul� l�nyra, ki ahogy neki mondt�k fel sem emelte fej�t, ink�bb a padl�hoz �rintette – Mindenki r�la besz�l… az ember, aki megpuh�totta a nagy�r sz�v�t… -
- Ez s�rt� felt�telez�s, b�rki is pr�b�lt engem befeket�teni. N� m�g nem �rt hozz�, �s haland� aligha fog. –
- Mindenesetre el�gg� r�vidke kimon�t visel. – l�pett az egyik kisebb fi�kos szekr�nyhez – Ink�bb ezt vegye fel, f�l arasszal mindenk�ppen hosszabb. –
- Amikor utolj�ra erre voltam, m�g nem volt k�telez� a szolg�knak egyenruh�t hordani. –
- El�gg� r�gen volt az-az utolj�ra, adjuk meg a m�dj�t. Nem de b�r? –
- Egyet �rtek. –
- �m a szolg�k t�bbs�ge gn�m, vagy egy�b apr� teremtm�ny, nincs r� val� m�ret�nk. Emeld fel a fejed te l�ny. – Kagome n�ma cs�ndben feln�zett, szemeiben f�lelem t�kr�z�d�tt – Ez tetszik… olyan �rdekes az arckifejez�se. A fiam szerint �rz�kenyen �rint, ha b�ntj�k… -
- Ki szereti, ha az � j�t�k�val j�tszanak. – jelent meg Sesshoumaru arc�n bek�pzelt mosoly, melyet m�r r�g nem lehetett rajta l�tni.
- Igazis, na j� mentem, sok a dolog. Biztosan �sszefutunk m�g ez alatt a tizenh�rom nap alatt. –
- Biztosan. – b�lintott r� lassan a youkai, �s megv�rta, m�g a kast�ly ura kil�p – �gyes volt�l. – mondta az �ppen fel �ll� szerelm�nek – �gy n�z ki bizony, hogy ezt kell viselned… - h�zott ki egy �sszehajtott fekete kimon� fels�f�les�get - Vedd fel. Ha akarod, addig kimegyek. –
- Nem kell, majd ink�bb �n. - ment be a f�rd�szob�ba �s az ajt�t becsukta maga ut�n.
El�mult a csod�latt�l. Csak a k�d akkora volt, mint az � otthoni f�rd�szob�ja. A v�z folyamatosan folyt k�t lem�r alak� szobor sz�j�b�l. Gyorsan �szbekapott, v�g�l is nem b�m�szkodni j�tt ide, �s felvette a fels�t, majd k�t�nyt k�t�tt, l�b�n megigaz�totta a fekete szalagot, �s indult is ki.
- K�sz. – �llt meg a szellem el�tt mosolyogva.
- Gy�ny�r� vagy. Ha b�rki is r�d mer n�zni nem �li t�l. –
- K�sz�n�m. - pirult el a l�ny, a b�k hallat�n, b�r az ugyanolyan fagyos hangnemmel hangzott el, mint a youkai b�rmely m�sik mondata.
- Olyan aranyosan festesz, hogy alig tudom t�rt�ztetni magam. – suttogta �rz�kien �s mell� megcs�kolta a l�ny nyak�t, aki ha lehet m�g v�r�sebb lett.
- Kopognak… -
- Nem �rdekel… -
- Sesshoumaru… nem �gy n�z ki, mint aki el akar menni… -
- Ne haragudj, vissza k�ne fognom magam… Ajt�t nyitn�l? –
- Persze. – rohant oda �s �pphogy lenyomta kilincset az ajt� pattant is ki.
- � h�t val�ban szolgak�nt hoztad… -
- Mivel az. Mit akarsz Eikensei? –
- Csak besz�ltem ap�mmal, mondta, hogy haland�t hozt�l a h�zunkba. –
- Senki nem mondta, hogy nem tehetem. –
- Mond Sesshoumaru, m�gis mi k�sztetett r�, hogy ennyi �v ut�n elj�jj a b�lra? Eddig mindig nemes egyszer�s�ggel visszautas�tottad. –
- Soha nem volt kedvem. –
- …s most van? -
- Mint l�tod. –
- Alaposan betan�tottad ezt a haland�t. – tekintett a l�nyra, aki ahogy mondt�k neki nem n�zett a s�rk�ny szem�be – Minden esetre �rezd j�l magad. –
- K�sz�n�m, meglesz. –
- Egy �ra �s vacsora. Term�szetesen a szolg�knak is. Rem�lem, van �tv�gyad, nem tudom, hogy a gazd�d eddig mivel etetett, de ezt most a f�szak�csunk k�sz�tette, var�zsteremtm�nyeknek… - h�zta g�nyos mosolyra sz�j�t Eikensei, majd t�vozott.
- Jobban teszed, ha nem eszel semmib�l… Menj�nk, elint�zz�k, hogy valami ehet� �telt kapj. –
- Rendben. –

K�thossz� folyos�n mentek v�gig, fel a legfels� emeletre, �s meg�lltak egy nagy, d�szes ajt� el�tt.
- A s�rk�nyok k�nyes teremtm�nyek, amint bel�p�nk, hajolj meg, �s v�gig legyen lehajtva a fejed. –
- Ok�. – b�lintott Kagome, majd szerelme bekopogtatott.
- Sesshoumaru – sama. – nyitott ajt�t az a gn�m, aki �rkez�s�kkor bejegyezte �ket.
- M�ris gond mer�lt fel, mert �szint�n sz�lva nem hinn�m, hogy csak t�rsalogni j�tt�l. –
- Meg�rz�seid j�k, mint mindig… Mint tudod az �n csel�dem egyszer� haland�, az itteni �telt�l t�n el is pusztulna. …n viszont meg vagyok el�gedve a szolg�lat�val, ha majd nem lelem kedvem benne, saj�t kez�leg szeretn�k vele v�gezni, nem hi�nyzik, hogy id� el�tt meghaljon. –
- …rtem… de term�szetesen a mi asztalunkhoz nem �lhet le. Gondolom, a saj�t �teled nem osztan�d meg vele… Ez a legnevezetesebb esem�ny, nem hagyhatom, hogy rossz h�re menjen. Dolgozik a konyh�nkon egy f�lszellem, � biztos ad majd valami marad�kot a haland�nak. K�ld le hozz�. –
- Tudtam, hogy tudunk megold�st tal�lni, k�sz�n�m. – l�ptek ki, Kagome illedelmesen m�g egyszer fejet hajtott, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t.
Ahogy mentek lefel� egyre t�bb youkai k�sz�nt r� a nagy�rra, �gy l�tszott, itt mindenki ismert, mindenkit; mint egy nagycsal�d. Sesshoumaru csak intett, hogy tudom�sul vette jelenl�t�ket, a m�g�tte halad� l�nyt szinte mindenki megb�multa �s megvet� sutyorg�sba kezdett elhalad�suk ut�n. Kagome egyb�l kisz�rta az �t figyel� Eikenseit, de ink�bb cs�ndben elkapta tekintet�t.
- Nekem a nagyterembe kell mennem, az �tkez�seken val� megjelen�s k�telez�, te menj le itt oldalt a konyh�ra, oda �n nem tehetem be a l�bam, mert az el�gg� �rdekes lenne. Keresd meg a f�lv�rt, �s ne besz�lj senkivel, akivel nem sz�ks�ges. Fent a szob�ban tal�lkozunk. –
- Rendben. –
- Kagome… ne ker�lj bajba. –
- Meglesz. – mosolygott a l�ny, �s elszaladt.
Sesshoumaru feln�zve Eikensei k�r�rvend� pillant�s�val tal�lta szembe mag�t, f�lr�ncolta szem�ld�k�t, �s ink�bb ment �s helyet foglalt r�gi sz�k�n fej�ben azzal a gondolattal, hogy m�g �vatosabbnak kel lennie; nem engedhet meg semmi f�le gyenges�get a l�nnyal kapcsolatban.

- Eln�z�st �n egy f�lv�rt keresek. –
- Te vagy az a haland�. – �rintette meg a fekete szalagot egy kis gn�m – Ez a l�ny Sesshoumaru – dono�! – k�z�lte mindenkivel – Mit mondt�l, kit keresel? –
- Egy f�lv�rt. –
- Akkor engem. – l�pett el� egy Kagome sz�m�ra igencsak ismer�s fi� – A palota ura mondta, hogy valami marad�kot kaparjak �ssze neked, ami ehet�. Gyere. – vezette �t a l�nyt, a felszolg�land� �telek gusztusos sor�n, majd egy kisebb pultra mutatott, ahol egy kev�sb� �zletesnek t�n� t�l �llt, teli sz�nes z�lds�gekkel – Mi lesz, nem eszel? –
- Kamaru, hogy ker�lsz te ide? –

- Hol van a l�ny? – k�rdezte Mara, keresztfi�hoz hajolva, ki mellette �lt.
- A konyh�ban kap ehet� �telt, azt�n visszamegy a szob�ba. –
- Nem is csod�lom, hogy nem �l le a szolg�ink k�z�, b�r az eny�m �gy l�tom, felett�bb j�l �rzi mag�t… M�g valami, az �cs�d holnap �rkezik. –
- Tess�k? –
- Besz�ltem Riukenseivel �s enged�lyezte a bel�p�s�t. –
- Mi�rt h�vtad ide Inuyash�t? –
- Gondoltam ketten jobban tudtok r� figyelni. Ocsm�ny kis tervek sz�lettek a vend�gek k�z�tt. Am�g nem bizony�tj�k be, hogy ti egy�tt vagytok, megel�gszenek azzal, ha megsz�gyen�thetik, soha egy m�sodpercre sem szabad egyed�l hagyni. –
- Hol fog aludni? –
- A f�ldszinten tal�ltak egy szabad szob�t. –
- Mara… K�sz�n�m… -

- Kamaru, hogy ker�lsz te ide? –
- Mara – sama hozott, hogy dolgozzak, �s figyeljek r�d. –
- De ha Sesshoumaru megl�t itt, neked annyi! –
- Nem fog, am�gy meg �gy tudom, hogy Yukamo �s Inuyasha is hamarosan meg�rkezik. –
- Hogy mi?! –
- Halkabban Kagome itt olyan cselsz�v�sek folynak, amikr�l neked fogalmad sem lehet. Mara – sama azt mondta, jobb, ha t�bben vigy�zunk r�d. –
- Ha Inuyasha idej�n abb�l csak veszeked�s lesz. F�l percet nem b�rnak ki egym�s mellett… �s m�g Yukamo is… -
- Te ne agg�dj… el�g, ha mi agg�dunk �rted. – sim�totta v�gig hossz�, feh�r ujjait a l�ny karj�n.
- Kamaru, ne… - ejtette ki kez�b�l Kagome a porcel�n t�lat mely azonnal darabokra hullott len�zett a cserepekre, majd gyorsan elrohant, fel oda, ahol egyed�l lehet.
Mikor benyitott a magas ajt�n kellemetlen meglepet�s �rte. A teremben m�r volt valaki. Valaki, akit nem sz�vesen l�tott. Gyorsan �szbekapott �s lehajtotta fej�t.
- Hagyjuk a formalit�sokat, �n vagyok itt a legbiztosabb abban, hogy te soha nem volt�l Sesshoumaru szolg�ja. – vont v�llat Eikensei – de hogy �szinte legyek nem is �rdekel. Emeld fel a fejed. –
- Hogyan jutott�l be ide? – k�rdezte Kagome becsukva maga m�g�tt az ajt�t, belet�r�dve abba, hogy a s�rk�ny mindent tud.
- Ap�m a birtokos. Mint fia, ha b�r nem is lakok itt, valamilyen szinten �n is tulajdonosa vagyok ennek a palot�nak. Szabad bej�r�som van mindenhova… Legkev�sb� sem izgat, hogy Sesshoumaru kivel sz�ri �ssze a levet, az apja ut�n ez m�r engem meg sem lepett. –
- Akkor mi�rt kerest�l engem? –
- Az ikertestv�rem miatt. –

- H�ny fog�st t�lalnak fel? –
- L�tszik, hogy utolj�ra m�g Inutaishoval volt�l. N�gyet. –
- Remek… -
- Agg�dsz miatta. –
- Rem�lem, m�r f�nt van… -

- Az ikertestv�rem miatt. –
- Ikertestv�r? –
- Egy a huszonegy szellem k�z�l. Ha nem t�vedek, tal�lkozt�l vele. –
- A f�rfi a t�n�l… pont �gy n�zett ki, mint te… -
- Igen � a Lev�l. Sz�gyenemre j� szellem lett. A nyakadr�l elt�nt a v�g�som. –
- Mi? T�nyleg akkor az�rt gy�gyult be ilyen hamar… -
- M�sk�pp tal�n eg�sz �letedre ottmaradt volna, de a m�reg m�g mindig benned terjeng… –
- Ha a testv�red egy k�z�l�k, te biztosan sokat tudsz r�la. K�rlek, �ruld el, mi k�ze van hozz�juk Sesshoumarunak. –
- Mi folyik itt? – l�pett be szinte hangtalanul az ajt�n az eml�tett.
- Sesshoumaru, a szolg�d val�ban igen j�l nevelt, nekem is sz�ks�gem lenne egy ilyenre. A v�re nagyon �zletes, megengeded, hogy eml�keztessem magam r�. –
- Ha lehet ink�bb ne. Amilyen er�tlen m�g a v�g�n �sszeesne. –
- H�t j� akkor, majd m�skor m�g megl�togatom, j�l esne le�bl�teni vele az �telt. –
- Igen, majd m�skor. – tess�kelte ki val�s�ggal a szellem, �s miut�n ez siker�lt is neki szerelm�hez fordult – Mi volt ez? Mit keresett itt? –
- Semmi nem t�rt�nt, csak t�ged akart megl�togatni. –
- H�t persze… Mindegy, ma este nincs m�r t�bb k�telez� program, csak a t�rsalg�ban gy�lnek �ssze besz�lgetni, �gyhogy itt maradhatunk. Ha valaki reggel l�t, akkor te, lent aludt�l a t�bbi kis talpnyal�val �rted. –
- Nem lenne jobb, ha t�nyleg lemenn�k? –
- Nem. Nem akarom, hogy elk�sz�lj a k�zelemb�l… J�t ett�l? –
- Igen, finom volt… - hazudta, feje b�bj�t vakargatva – …s te? –
- Ehet� volt, de a te f�zt�dn�l nem jobb. –
- Ezt most b�knak veszem nagyuram. – mosolyodott el, �s v�g�l is azt a k�vetkeztet�st sz�rte le, hogy ez az eg�sz b�l nem is olyan rossz.

Reggel nagy d�r�mb�l�sre �bredtek. Kagome mag�ra r�ntotta a takar�t, de a mellette l�v� Sesshoumaru ink�bb fel�lt �s �gy szagl�szott k�rbe. Miut�n meg�llap�totta senki olyan, aki fenyegetn� �ket, kimondta a bebocs�t� sz�t, majd p�nc�lja ut�n ny�lt �s elkezdte felvenni.
Mara �s Yukamo l�pett be a szob�ba, no meg Inuyasha, de � ink�bb rontott. Mikor megl�tta a vastag feh�r paplan al�l kikukucsk�l� l�nyt f�lig elv�r�s�d�tt �s motyogva elfordult.
- Uram-aty�m! – ki�ltott fel Yukamo, mint aki megl�tott egy meztelen csig�t – ez undor�t�! – ment ki a folyos�ra; ut�na Mara.
- H�t… h�t… - dadogott a hanyou.
- Ink�bb menj ki, m�g fel�lt�zik. – b�k�tt fej�vel az ajt� fel� Sesshoumaru, mik�zben felcsatolta kardjait.
- Persze, persze… - felelt zavartan, majd � is a folyos�ra l�pett.
- Mindig nem �rtem nekem mi�rt kellett j�nn�m… - hallotta a m�sik szellem panaszos hangj�t, �s mell� �llt.
- Mert itt van Kamaru is. – k�z�lte nemes egyszer�s�ggel anyja – Ha Sesshoumaru megl�tja, meg�li, viszont ha j�l tudom, t�ls�gosan is vonz�dik a mi kis haland�nkhoz. –
- J�l tudod, de honn�t? –
- Gyakorlatilag most m�r a falk�nk tagja, mindent tudok r�la. –
- R�lam se tudsz mindent. –
- �t befogadtuk, t�ged ink�bb kitagadunk. –
- Hogy mondhatsz ilyen a saj�t fiadra? –
- Ink�bb nyughass, �s tegy�l b�szk�v�. Ha az eg�sz �gyre f�ny der�l Sesshoumarut kiv�gzik. –
- Mert � fontosabb, mint �n… -
- Nem fontosabb, �s a h�rek szerint egy Kagura nev� h�lgy is megjelent a b�lon, mint vend�g sikeresen szerzett megh�v�st. –
- Kagura? – k�rdezte egyszerre a k�t fi�.
- M�sodik emelet, jobb sarok. –
- K�sz az inf�t anyuci. – nyomott Mara arc�ra egy cuppan�s puszit, �s rohant a l�pcs�kh�z.
- Azt�n meg ne feledkezz a feladatodr�l. – ki�ltott fia ut�n, �s let�r�lte arc�t – Neked csak annyi a dolgod, hogy ne t�l felt�n�en de �gyelj Kagom�ra. – fordult a hanyou fel�.
- Rendben.-
- M�g valami, mivel egyszer� f�lszellem vagy, te se nagyon k�t�zk�dj. Inutaisho eml�ke miatt nem hiszem, hogy b�rki is r�d t�madna, de az�rt ne keresd a vereked�st. –
- Nem fogom. Sz�lna Kagom�nak, hogy mindenk�ppen le k�ne j�nnie hozz�m m�g reggeli el�tt. –
- �tadom. – nyitott be �jra keresztfia szob�j�ba, ahol m�r mindk�t fiatal fel�lt�zve �llt, �s m�g valamit igaz�tott mag�n - Sz�rnyen nagy felel�tlens�g volt egy �gyban aludnotok. Nem az�rt hoztam ide ennyi test�rt, hogy ilyesmi miatt lebukjatok. – vette el�sz�r�s tekintet�t, amivel szinte embert lehetett volna �lni – Ez �lesbe megy. Mostant�l kezdve egy j� szavad nem lehet ehhez a haland�hoz, am�g nem vagyunk a sz�k szervezeti k�rben. Leszel sz�ves a t�bbi szellemmel is t�rsalogni, �s nem aggodalmaskodsz nyilv�nosan miatta, mert azzal csak m�g nagyobb bajba sodrod. –
- Rendben, indulok. – kezdte kiss� dacosan, t�n csak p�rszem�lyt�l t�rte volna el a vil�gon ezt a szembesz�det, de keresztanyja pont k�z�j�k tartozott.
- Sesshoumaru, biztons�gosabb, ha Inuyasha van a k�zel�ben, mintha te. –
- Igen, �rtem. - t�vozott, hideg tekintet�t magasan felszegte, m�lt�s�gteljesen, kih�zva mag�t s�t�lt le sz�pen, lassan a t�rsalg�ba.
Nem hajolt meg egy fiatal h�lgy el�tt sem, mint ahogy azt szok�s, de t�le senki nem is v�rta el. Mert � csak n�la id�sebb n�ket tisztelte fajt�ja k�z�tt, m�r id�tlen id�k �ta. Le�lt egy kanap�ra, �s te�t vett a kez�be, b�r nem k�l�n�sebben szerette. Nem sokat besz�lt, de akkor csak illedelmesen �s visszafogottan.
- Te meg. – pillantott h�tra a d�monasszonys�g, Kagom�ra – Ha Sesshoumarunak b�rmi gondja lesz miattad, saj�t kez�leg t�vol�talak el mell�le… Meg�rtetted? –
- Meg… - suttogta a l�ny, nem kis riadalommal hangj�ban, hiszen tudta a n� egy�ltal�n nem p�rtolja keresztfi�val k�t�tt kapcsolat�t, s�t meg volt r�la gy�z�dve, hogy ha szerelm�nek semmi baja nem esne a viszonyuk kitud�d�s�b�l, akkor � lenne az els�, aki el�ruln�.
- Legals� emelet, igyekezz, Inuyasha v�r, azt�n menj le Kamaruhoz a konyh�ba. – intett Mara, majd � is les�t�lt a t�rsalg�ba.

Yukamo kiss� izgatottan d�rzs�lte �ssze tenyer�t egy nagy ez�stkilincses t�lgyajt� el�tt, mellyen d�szes t�bla hirdette: „Kagura - sama”. Hiszen milyen r�gen l�tta m�r h�n �h�tott szerelm�t. Hiszen a nagy becsben tartott h�lgy rabnak sz�letett, �s val�sz�n�leg rab is marad m�g j� ideig. A youkai orr�t felfel� hegyezte, m�lyen beszippantotta szerelme �des illat�t, majd kopogott… V�lasz nem �rkezett. �jra kopogtatott.
- Ki az? – hallatszott ki az er�lyes n�i hang.
- Szobaszerviz. –
- Yukamo… te vagy az…? –
- Megvitathatjuk ezt odabent is. –
- Igen… -
- Akkor most beengedsz? –
- Persze. – felelete �s egyidej�leg nyitotta is az ajt�t, mikor megl�tta val�ban a gondolt szem�ly �ll vele szemben, � is elmosolyogta mag�t, �s beterelve a szellemet azonnal meg is cs�kolta - Hogyan ker�lsz te ide? –
- Te is hi�nyozt�l nekem. – suttogta Yukamo – �n rangos csal�db�l sz�rmazom, a szob�mat �vsz�zadok �ta fenntartj�k, de az viszont m�r k�rd�s, hogy te hogy ker�lsz ide? –
- Naraku k�ld�tt, �, mint mesters�ges d�mon nem l�phetett be ide, azonban nem akart lemaradni az esem�nyekr�l, f�leg, hogy � szervezte �ket. –
- Eln�z�st, de te nem sz�m�tasz mesters�ges d�monnak? –
- Nem �n nem, �n uralom a szelet. –
- Rendben, de hogy �rtetted azt, hogy � szervezte? –
- � volt a bes�g� miut�n kirobbantotta a h�rt, hogy Sesshoumaru �s Kagome t�l k�zel �llnak egym�shoz, a d�monok egy r�sze megfigyel�st k�ld�tt r�juk, miut�n �k elismert�k hogy lehet benne valami, m�r szinte mindenkit foglalkoztatott a dolog, �s most itt tartunk, hogy m�r csak egy bizony�t�k kell… egyetlen egy… -
- …n eddig �gy tudtam Narakunak sz�ks�ge van a hiszti-g�pre. Mi�rt akarja most meg�letni? –
- Nekem nem �rul el semmi igaz�n fontosat, de egy biztos, a dolgok eddig �gy alakultak, ahogy � k�v�nta. –
- H�t ez nagyon nem j�… -
- De �n nem hiszem, hogy meg akarn� �lni. Az hogy annak a senki kis volt inkarn�ci�nak az ereje felold�dott Kagom�ban, �gy volt eltervezve. –

- Inuyasha – sama. – haszn�lta Kagome a vaskos, bronzoroszl�n sz�j�ban tartott kopogtat�t.
- Gyere be. – ki�ltott ki a szoba tulajdonosa; tudta ki j�tt, felismerte a l�ny hangj�t.
Kagome amint nyitotta az ajt�t, er�szakos z�rren�seket, majd egy ismer�s, �m el�gg� vad f�j�st hallott. Szeme el�tt hamarosan megjelent Choro �s a vele k�zd� hanyou alakja. Kell�k�ppen meglep�d�tt, de kis kedvence azonnal fel�lt�tte miniat�riz�l�dott form�j�t �s odarohant hozz�.
- Choro. - kapta fel a l�ny, �s azonnal cir�gatni kezdte az �llatk�t.
- Alig b�rtam visszafogni, meg�rezhette a k�zels�gedet �s menni akart minden�ron. Yukamo az-az �tkozott meg r�m hagyta. –
- H�t hi�nyoztam? – �lelte mag�hoz Chorot, aki dorombol�ssal jelezte, a meg�llap�t�s helyess�g�t – K�sz�n�m, hogy elhozt�tok. Rin�k akkor most gondolom Kaeld�n�l vannak. –
- Igen, Kikiyou �s Sango is vigy�z r�, b�r az alatt a p�r �ra alatt, am�g m�g �n is ott voltam v�gig ut�nad s�rt. –
- Nem szokott ilyet csin�lni… m�rmint mindig rendesen viselkedik, �s seg�t, amiben lehet… -
- …n nem tudom. – huppant le a fi� az �gyra kezeit karba t�ve – …s… - folytatta kiss� elv�r�s�dve – te meg Sesshoumaru m�r… -
- �hm… - fogta el fullad�sos k�h�g�s, �s Inuyasha arcsz�n�n�l j�val er�sebb pirosat produk�lt – Nem k�ne menned hamarosan reggeli. –
- De. – indultak mindketten az ajt� fel�, majd egy sz�t se sz�lva az eb�dl�h�z mentek; Inuyasha �s a l�ny is el�gg� kellemetlen�l �rezte mag�t.
- …n nekem itt le kell… - mutatatott Kagome egy hossz� l�pcs�re, amint az �tkez� nagy ajtaj�hoz �rtek.
- Persze-persze. – intett zavartan Inuyasha, �s bement a ter�tett terembe, ahol m�r szinte mindenki megjelent, �s �ppen az �telek kihord�sa folyt l�zasan, a felszolg�l�k nagy r�sze szinte rettegetett, hogy elv�t valamit, �gy lassan �s �vatosan pr�b�lt�k letenni a megfelel� helyre a megfelel� illatos t�lc�t.
- Te is meg�rkezt�l �cs�m. –
- Meg. – foglalt helyet Sesshoumaru mellett; alapbeoszt�sban neki nem lehetett volna enn�l az asztaln�l �lnie, mert m�g itt is rangsorolva voltak, de Mar�nak, mint minden m�st, ezt is siker�lt el�rnie, hiszen csal�djuk nagy tiszteletnek �rvendett a dayoukai k�r�kben – Ez meg mit m�vel? – n�zett most a testv�re mellett �l� Yukam�ra, ki pohar�t emelgette, mintha koccintana valakivel, de el�tte csak egy korosabb emberform�t �lt�tt d�mon �lt.
- Haszn�ld a szemed, dr�ga �cs�m, k�t sorral arr�bb. – tudatta a sz�m�ra egyszer� v�laszt lekezel�en, �s t�bbet nem is figyelt testv�rk�j�re.
- Kagura… - lep�d�tt meg a hanyou – „Igaz is… hiszen �k egy�tt vannak, de akkor Kagur�t Naraku k�ldte. K�v�ncsi vagyok, hogy � is megjelenik-e, mert ha igen…” - tette Tetsusaig�j�ra kez�t, �s elm�j�n �tvillant a gy�l�let, melyet m�r r�gen t�pl�lt a gonosz korcs ir�nt.

- Megj�tt�l Kagome… - intett a fi�, mikor megpillantotta a konyh�ba l�p� l�nyt – Ma m�g jobban igyekeztem. Szerintem nagyon finom lett. Tess�k. – ny�jtotta oda, a k�l�n gonddal k�sz�tetett reggelit, mely val�ban �nycsiklandoz�nak n�zett ki.
- K�sz�n, igaz�n nem kellett volna ennyit szenvedned vele. –
- Ide �lj le. – mutatott egy �reg cseresznyebarna sz�kre, majd � is helyet foglalt mellette – Semmi, �n �gyse nagyon ny�lhatok bele a felszolg�land� �telbe, csak kisebb apr�s�gokat v�gzek el, �gyhogy volt id�m. –
- T�nyleg finom. – mosolyogta el mag�t, megk�n�lta Chorot �s tov�bb evett, b�r el�gg� zavarta, hogy a fi� n�zi �t k�zben, de �hes volt, �gyhogy pr�b�lt megfeledkezni r�la.
- Siess vissza, most v�geznek a f�ntiek, �s szerencsej�t�k lesz. –
- Rendben, m�g egyszer k�sz�n�m, nagyon finom volt. – viharzott el, j�llakottan.
A l�pcs�n fel�rve l�tta, hogy rengeteg kis apr� szolga ott �ll sorba lehajtott fejjel kisebb-nagyobb ersz�nyeket szor�tva. Egy pillanatra �tfutott az agy�n, hogy neki nincs, �s ez nagy baj lehet, de mikor ny�lt az ajt�, gyorsan be�llt a sorba, �s � is lehajtotta fej�t. Choro mell� �lt, �s f�lt�v�t kezdte vakargatni. Mikor �rny�k vet�d�tt el�, lassan felemelte tekintet�t. Sesshoumaru �llt el�tte, arckifejez�se d�h�snek mutatkozott. B�borb�rsony zs�kocsk�t nyomott a kez�be. Tapint�s alapj�n p�nz�rm�k lehettek benne. Nem sz�ltak egym�shoz. A szellem von�sai hasonl�tottak r�gi �nmag�hoz, n�ma ajkak, megvet�, hideg szemek, a fels�bbrend�s�g teljes �rz�keltet�se.
A sor megindult. Nagy t�meg �tvonult egy m�sik terembe, a hatalmas ablakokat vastag, f�ldig �r� smaragdz�ld f�gg�ny�k fedt�k, melyekbe kis levelek voltak h�mezve. Olyan s�t�t volt, mint �jszaka.
- Kock�z�s. - suttogta Kagome; rengetek kis asztalka volt elhelyezve, k�r�l�lelve selyemp�rn�kkal.
- Maradj cs�ndben. – intette le a nagy�r, �s helyet foglalt keresztanyja mellett, ahol Yukamo, Inuyasha �s m�g k�t Kagome sz�m�ra ismeretlen, �m felt�n�en csinos h�lgy �lt.
Jakenhez hasonl� gn�mok �s m�s teremtm�nyek, mind meg�lltak gazd�juk mellett, �gy a l�ny is ezt tette. Riukensei r�vid besz�de ut�n - mely l�nyeg�ben arr�l sz�lt, hogy mindenki �rezze j�l mag�t – elkezd�d�tt a j�t�k, mely val�j�ban nem a p�nzszerz�sre, hanem a t�rsalg�sra ment ki. Sesshoumaru tart�zkod� volt, nem nagyon fogadott. Asztalukt�l id�k�zben t�vozott egy h�lgy, de helyette j�tt m�g k�t tar kopasz, kiss� pocakos korosabb f�rfi, �s maga Eikensei. Sesshoumaruval gyilkos pillant�sokat v�ltottak, amibe lassan Yukamo is besz�llt a maga m�dj�n…
Felk�ny�k�lt a kis asztalra, a dob�sra v�r� k�t kock�t arany �risze el� helyezte �s vigyorgott mell�. Kagome alig b�rta visszatartani a nevet�st, m�g t�nyleg kiengedett egy halv�ny kis kuncog�st. Sesshoumaru megvet� szemeivel h�tran�zett, jelezve, ezt ne, majd mikor a m�sik szelem is �szrevette a dolgot, ink�bb abbahagyta a boh�ckod�st. K�rben�zett, Kagura ut�n kajtatva, majd meg is tal�lta szerelm�t, ki j�val arr�bb, legyez�j�t maga el� tartva pr�b�lta kib�rni a teremben terjeng� t�m�ny f�st�t. Kagome is �melygett, �s a l�ba is kezdett f�jni a sok �ll�st�l, m�g cip�je is k�nyelmetlennek t�nt. Feln�zett a plafonra, �s a k�vek �rdes fel�let�t kezdte vizsg�lni, �rezte, hogy teljesen elk�b�tja a f�st…

- �gy m�g k�nozni sem �rdemes. –
- Szerintetek f�rd�tt, mert ha nem, nem �rek hozz�. –
- Nem kell hozz��rned, el�g, ha a kardod simogatja. – hallott kellemetlen nevet�st Kagome, a feje sz�rnyen hasogatott.
- …bredezik. –
- V�gre, m�r kezdtem unatkozni. –
- �! – sikkantott fel a l�ny szemeit felnyitva, �s arr�bb ugrott, az �t undorral n�zeget� h�rom alak k�r�b�l.
- Mi az, szolga, f�lsz, hogy b�ntani fogunk? …j�l teszed. –
- Mit… - kezdte bele, de azt�n helyre rakta gondolatait, lehajtotta fej�t, �s pr�b�lt els�t�lni.
- Ennyire ostoba vagy? – l�k�tt bele az egyik szellem, amit�l a l�ny nekiv�g�dott a falnak.
Mikor Kagome legk�zelebb feln�zett, �szrevett m�g egy alakot. Eikensei j�rt �ppen arra, �s �lvezettel n�zte, ahogy a m�sik h�rom sz�rakozik. Sz�les vigyor ter�lt arc�n, olyasmi, mint Yukamo�n szokott, de ez sokkal kegyetlenebb volt ann�l. B�zl�tt r�la a k�r�r�m.
- H� fi�k! – sz�lt oda egyik hirtelen pillanat�ban – Ez a csel�d Sesshoumaru – sam��. Nem hiszem, hogy �r�lne neki, ha meghalna.
- Eikensei – dono… -
- Gondolom, a gazd�itok rendelt�k el… sz�rakozni nem �gy kell. Mi �rtelme, ha nem l�tod a f�lelmet az arc�n. N�zz r�m. – sz�lt oda m�g mindig mosolyogva, de a l�ny nem igaz�n �hajtott engedelmeskedni – Igen, pont �gy j�, am�g van benne dac, ha m�r megt�rt nem �r semmit. – emelte fel Kagom�t nyak�n�l fogva, alig kapott leveg�t – Mondtam, hogy n�zz r�m. – h�zta v�gig kisujj�nak �les karm�t a porcel�nfeh�r arcon – Mi�rt nem f�lsz t�lem? Itt senki nem v�d meg, itt mindenki len�z, megvet, �s gy�l�l t�ged. L�tni akarom, ahogy remeg, � a nagy Sesshoumaru, t�rden �llva fog nekem k�ny�r�gni. Mi�rt nem f�lsz t�lem? – felelet nem �rkezett, �gy ledobta a f�ldre, mint egy rongybab�t, halkan puffant – …n kakin f�st�l�t haszn�ltam volna, att�l el�bb el�jul. – jegyezte meg, majd elt�nt a s�t�t folyos�ban.
- Most mi legyen? –
- Elment m�ra a kedvem ett�l az eg�szt�l. Holnap tal�lkozunk haland�, �s akkor nem �szod meg ennyivel. – hallotta m�g a len�z� visszasz�l�st, majd minden eln�mult.
Senki nem j�rt arra, m�g a sz�j�b�l csurg� v�r cs�ndes �rkez�s�t is hallotta. Kicsordult a k�nnye, pr�b�lt visszaeml�kezni.
„Kock�ztak… az a t�m�ny f�st, fullaszt� volt. El�julhattam… de Sesshoumaru mi�rt nem volt mellettem? Ebben az �tkozott kast�lyban, minden szagot tomp�tottak, a szob�kb�l nem sz�r�dik ki zaj, se sustorg�s. Nem tudja, hogy itt vagyok… nem j�n �rtem… ha akarna, sem tudna, t�l felt�n� lenne… de nem is baj… nem akarom, hogy �gy l�sson… ” – t�p�szkodott fel nagy nehezen, let�r�lte sz�j�t, �gy csukl�ja is v�res lett, �llt ott egy darabig, nem tudta hova is mehetne…
Elindult lefele, nem tudta melyik emeleten van, tal�n a m�sodikon… �sszeh�zta mag�t, senkivel nem futott �ssze, szokny�ja felhasadt, �s a ruha nyaka is be volt szak�tva. L�ptek zaj�ra f�lreugrott egy kifel� �ll� sarok m�g�. Szerelm�t pillantotta meg, m�g jobban beljebb h�z�dott, egy n�vel s�t�lt. L�tsz�lag besz�lgettek, de mondjuk �gy, hogy ink�bb csak a n�nek j�rt a sz�ja, el�gg� csinos volt. Kagome alaposan is megn�zte, egy asztaln�l �ltek a kock�z�sn�l.
„Csak sz�nj�t�k, most sokkal sz�vesebben venn�, ha �n karoln�k �gy bele…” – pr�b�lt mosolyt er�ltetni arc�ra, de helyette ink�bb ism�t megeredt a k�nnye – „Mi�rt s�rok? Hisz engem szeret, tudom, hogy engem szeret… engem… csak is engem…” – amint elhaladt a kis p�r, kez�t a sz�j�hoz szor�tva rohant Inuyasha szob�j�hoz.
Kopogott, �s szinte azonnal ny�lt is az ajt�.
- Kagome? – lep�d�tt meg a hanyou, de utat engedett neki, �s gyorsan be is csukta az ajt�t – Mi t�rt�nt? – n�zett v�gig a szakadt l�nyon, kinek arc�n egy ki v�g�sb�l csurgott a v�r, sz�ja alatt is volt bel�le rendesen sz�tkenve, ruh�ja szinte m�r alig volt rajta – Ki b�ntott? –
- …n… �n csak nem akarom, hogy Sesshoumaru �gy l�sson… - borult a fi� �l�be �s keserves zokog�sba kezdett.
Inuyasha kiss� meglep�d�tt, de azt�n sut�n �t�lelte a l�nyt, �s pr�b�lta lenyugtatni.
- Mi t�rt�nt? –
- Nem tudom arra �bredtem, hogy k�r�lvesznek �s nem volt mellettem, � nem volt mellettem… azt�n siker�lt szabadulnom, elindultam lefele, �s akkor megl�ttam egy m�sik n�vel… -
- Kit? Sesshoumarut? –
- Igen… �s egy m�sik n�vel volt. – hullottak tov�bb a k�nnyek a szem�b�l.
- Kagome… -
- Nincs okom f�lt�kenynek lenni… tudom, hogy szeret, csak engem szeret… de m�gis ha arra gondolok, hogy karba �ltve s�t�l egy m�sik n�vel �n… �n… - torzult el a hangja, �s nem j�tt ki t�bb sz� a sz�j�n.
- S… nyugodj meg, �gy t�nyleg nem szabad hagynunk, hogy megl�sson. Ha s�rsz csak rosszabb lesz, mert meg�rzi. – K�ne neked ruha, ez t�ls�gosan… lyukas… hogy is mondt�k. Megvan. Itt egy. – emelt ki a fi�kos szekr�nyb�l – Pont ugyan olyan, �szre sem veszi a v�ltoz�st. Menj a mosd�ba, �s az arcod is t�r�ld meg. –
- Rendben. – t�nt el az ajt� m�g�tt �s egy kiss� h�z�sabb id� ut�n ism�t megjelent.
- J� lesz. –
- Inuyasha… k�sz�n�m… -
- Keh. Ne k�sz�nd, v�gt�re ez�rt r�ngattak ide. – h�zta fel az orr�t, �s le�lt �gy�ra – na gyer�nk, menj, m�r biztos agg�dik �rted. –
- Igen. – mosolygott, �s elrohant, sokkal jobban �rezte mag�t, teljesen felt�lt�d�tt lelki energi�val.

- Hol volt�l? – szegezte a k�rd�st kem�nyen a szob�ba bel�p�l�nynak Sesshoumaru.
- Sehol… -
- Hol volt�l? –
- Inuyash�n�l… -
- …s � karmolta meg az arcod? –
- Karmolta? – kapott a sebhez, mely m�r egy�ltal�n nem v�rzett, csak egy alvadt s�t�tv�r�s cs�k jelezte hely�t – nem-nem… v�letlen�l belekaptam. –
- Kagome… mennyire n�zek ki ostob�nak? Gy�l�l�m, ha ostob�nak n�znek. –
- Eikensei… -
- Akkor m�gsem Inuyash�n�l volt�l? –
- De ott voltam, vele m�g el�tte futottam �ssze. –
- Nem szeretn�m, ha hazudn�l nekem. Maradj itt, semmi k�pen se hagyd el a szob�t. Nem hagyhatod el a szob�t – sz�lt majd kiment, �s j� hangosan becsapta maga m�g�tt az ajt�t.
- Rend… ben. – s�hajtott nagyot – „Mi�rt volt velem ilyen durva? Te j� �g, hiszen m�r este van…” – n�zett a szoba m�sik fel�ben l�v� ablakra – „Meddig lehettem t�vol?” – pr�b�lta megsaccolni, de morg�s z�kkentette ki gondolatmenet�b�l – Van ott valaki? – tekintett a zajforr�sa fel�.
K�zelebb ment a szekr�nyhez, let�rdelt, �s bekukucsk�lt al�, mert onn�t hallotta a nem �ppen bar�ts�gos, ink�bb szenved� hangokat.
- Choro? – n�zett k�rd�en, mert mintha kis kedvenc�t l�tta volna h�tukr�l – Choro te vagy az? – ny�lt fel�, de az, hirtelen megfordult �s megkapta a bar�ts�gosan k�zel�t� kezet – �ucs… - d�lt h�tra, �gy megijedt.
A kis r�ka kij�tt a szekr�ny m�g�l morg�sa m�r egy�ltal�n nem volt szenved�, csak ellens�ges. Kagome komolyan megijedt, lassan h�tr�lt az ajt� fel�, majd mikor �llatk�ja �tv�ltozott nagy alakj�ba, m�r ugrott a kilincs ut�n. Nem ny�lt.
- Ne pont most ragadj be. Mi�rt nem ny�lsz m�r ki… - r�ngatta az ajt�t, de Choro nagy teste leter�tette – Ne! Fejezd be! Mi t�rt�nt Choro?! – sik�tozott, megint csak alig kapott leveg�t a mellkas�ra nehezed� er�smancsok miatt.

- Sesshoumaru. Minek k�sz�nhetem l�togat�sodat? –
- Nem hiszem, hogy ez k�rd�ses. Tal�lkozt�l a szolg�l�mmal… –
- Szolg�l�? Ugyan Sesshoumaru kett�nk k�z�tt vagyunk, kit akarsz �lltatni? Lehet, hogy ezeket itt mind becsaphatod, becsaphatj�tok. De a kis „szolg�l�d” be is ismerte m�r nekem az igazat. –
- Kagome… -
- Sesshoumaru �n nem feledek, soha nem feledek. A helyedben sietn�k vissza, v�letlen�l hallottam egy tervr�l… a kis r�ka �s a csel�d… -
- Kagome! – viharzott ki a meleg kandall�s teremb�l, �gy szedte a l�bait, ahogy csak tudta, de arca v�gig rezzen�stelen maradt – „�tkozottak…”
Szinte bev�gta az ajt�t, kedvese el�tte egy l�p�ssel hevert, a sz�nyeget m�ly bord�ra festette v�re, m�r nem volt mag�n�l. Choro v�r�s f�nyl� szemeit a nagy�rra emelte, majd egy ugr�ssal visszav�ltozott kis form�j�ba. Gazd�j�ra n�zett, majd pislogott �rtatlanul p�rat, igaz�n nem �rtette a dolgokat.
- Kagome… - suttogta, de addigra ajt�ja el�tt, m�r hatalmas t�meg gy�lt, val�sz�n�leg Eikenseinek k�sz�nhet�en – „Elv�rzik… el fog v�rezni…” – legsz�vesebben ord�tott volna, hogy valaki seg�tsen, tudta nem mutathatja ki aggodalm�t.
Yukamo l�pett be a szob�ba, gyorsan v�gigm�rte a helyzetet �s cselekedett.
- J�l van szellemek, nincs itt semmi l�tnival�. Megtenn�, hogy kitolja a mikrofont a fejemb�l, nem vagyok �hes… K�sz�n�m. Nos… a tudom�ny mai �ll�sa szerint… nagy val�sz�n�s�ggel… h�t… meg fog halni. De ne agg�djanak, van m�g rengeteg ilyen ott, ahonnan ez j�tt. Tov�bb� t�j�kozatn�k minden kedves vend�get, hogy sp�roljanak a VC pap�rral. K�sz�n�m a figyelm�ket, viszl�t. – csapta be az ajt�t, �s mint egy vill�m felkapta az �jult l�nyt; nem t�r�dve azzal, hogy tiszta v�r felfektette az �gyra – h� h�gi, nehogy nekem most meghalj, mindj�rt itt a sz�let�snapom, majd ut�na. Ok�? H�, meg ne halj nekem. –
- …n z�rtam be… �n z�rtam be ide… azt mondtam, nem mehet ki, �s nem tudott kimenni… -
- Sesshoumaru, ne agg�dj, semmi komoly, csak annak t�nik, n�zd, felsz�ni karmol�sok, ez a sok v�r nem az �v�… -
- Tess�k? –
- Ki akartak z�kkenteni a ker�kv�g�sb�l, csak egy rossz tr�fa volt. Az a kis csipog� j�t�k nem �rtott neki sokat, val�sz�n�leg ir�ny�tott�k, �s remek�l �gyeltek r�, hogy ne legyen komolyabb baja. –
- Ezek egyre lelem�nyesebbek… -
- Az a l�nyeg hogy nem bukt�l ki, �s Kagom�nak sem lett semmi baja. –
- Mikor �bred fel? –
- Nem tudom… tal�n sokkot kaphatott, az illene r�… -
- M�g egy k�rd�s… Honn�t vetted ezt az idi�ta sz�veget? -
- Kagom�n�l hallottam valami dobozb�l, de j�l hangzik nem? –
- Most ink�bb menj… -
- Persze meg�rtem �n… �des mag�ny… Nem is zavarok tov�bb, m�r itt sem vagyok. Nem hallod t�bbet hangom. Mindj�rt elt�nik a k�pem. Kimegyek az ajt�n, �s… -
- Tedd azt. – b�lintott nyomat�kosan, mire a m�sik youkai t�vozott – Enn�l sokkal jobban fogok vigy�zni r�d, sokkal de sokkal jobban. – csukta be maga m�g�tt halkan az ajt�t, �s mag�ra hagyta a m�g �jult l�nyt.

Kagome lassan �bredezett fel�lt az �gyon, �s k�rben�zett, majd kicsit elszomorodott, hogy megint egyed�l kelt. Az ablakon kin�zve meg�llap�totta, m�g mindig �jszaka van. Azt�n esz�be jutott, hogy a b�lon csak h�rom est�t alszanak.
V�gign�zett mag�n �s egyb�l �melyg�s fogta el. A f�rd�szob�ba sietett �s amilyen gyorsan csak tudott megmosakodott, fekete ruh�j�b�l is kimosta a v�rt, b�r feh�r selyem k�t�ny�n maradt ut�na n�mi halv�nypirosas-s�rg�s folt. Haj�t is megigaz�totta, miut�n eld�nt�tte, nagyj�b�l elfogadhat�an n�z ki vissza�lt az �gyra, gondolta Sesshoumaru �gy is ben�z majd r�, hogy j�l van e.
Csak �lt csendben �s v�rt, �m el�gg� hamar megunta a dolgot, �gyhogy �gy d�nt�tt, hogy ink�bb megkeresi szerelm�t, m�g ha annak az es�lye, hogy megtal�lja ebben a hatalmas kast�lyban el�gg� kev�s. A k�sz�b�n kit�ve l�b�t f�lelem fogta el, mi van, ha �jra �sszefut az egyik kedves vend�ggel, aki �ppen sz�vesen m�lyeszten� bele a kardj�t, vagy �ppen a karm�t.
Nagyot nyelt �s c�ltudatosan elindult lefel�. Megtal�lta a termet, ahol el�gg� sokan gy�ltek �ssze, �s csak besz�lgettek. Kisz�rta a t�megb�l szerelm�t, megint azzal a n�vel volt…
Sesshoumaru is �szrevette, �s intett neki, hogy hozzon valami italt. A l�ny els�nek kiss� meglep�d�tt, de az�rt teljes�tette a k�r�st, �s felszolg�lt k�t keskeny poharat, melyben sz�m�ra ismeretlen alkoholf�le lehetett, majd gazd�ja m�g� �llt.
�gy �rezte, majd felfordul a gyomra, �s a hetyke kis n�csk�t ki est�re k�k kimon�t viselt szinte meg tudta volna pofozni, mert el�gg� felt�n�en r�m�szott a j�k�p� youkaira. M�r nagyon �hes volt, hiszen �taludta az eb�det �s a vacsor�t is. ”ra ut�n kutatott, de csak egy nagy homok�r�t tal�lt, ami nagy val�sz�n�s�ggel a tizenh�rom napot sz�molta, mintsem az emberi id�t, mely a d�monok sz�m�ra nem jelentett valami sokat.
Gyomra hangosan felkordult, Sesshoumaru h�tran�zett a l�nyra, aki elpirult, �gy sz�gyellte mag�t, majd intett valami olyasmit, hogy menjen �s egyen valamit. Nem kellett k�tszer figyelmeztetni. Fogta mag�t, �s elviharzott a konyh�ra.
Ott m�g mindig nagy volt a s�rg�s-forg�s, a reggeli k�sz�t�s�n t�st�nkedtek ennyit. Nagy nehezen �tverekedte mag�t a t�megen �s Kamarut is megtal�lta.
- Nem j�tt�l enni, agg�dtam. –
- Ne haragudj, semmi bajom, csak nem volt id�m. De most… -
- Meg�hezt�l mi? Pillanat �s �sszedobok valamit. –
- K�sz�n�m. –
- N�zz�tek, ki van itt. –
- Ne… - h�zta �ssze mag�t Kagome, mikor a volt h�rom emberform�t �lt�tt szolg�b�l kett� ism�t k�zeledett fel�.
- Mi a… - fordult h�tra Kamaru, de ekkor m�r egy szellem is megjelent.
- Csel�d, fel a szob�ba, vesd meg az �gyakat, lehet, hogy sz�ks�g lesz r�juk. –
- Igenis Yukamo – sama. – szaladt el�re megk�nnyebb�lve a l�ny, nem is t�r�dve azzal, hogy megment�je hogy ker�lt oda �ppen a legjobb pillanatban.
- Neked nem szabad ide lej�nn�d. – sz�lt hidegen Kamaru, miut�n a k�t bajkever� csal�dottan elsomford�lt.
- Tudom, de sohasem tartottam magam a szab�lyokhoz, t�bbek k�z�tt ez�rt nem kaptam meg m�g a nagy�r-jelz�t. �m nem ezt megvitatni j�ttem, hanem t�ged ellen�rizni. A dolgod csak annyi, hogy k�sz�ts neki �telt. – vigyorgott a fi� k�p�be – csak ennyi, tartsd magad f�ken. Tudod, itt gondolkodj. – nyomta mutat�ujj�t hal�nt�k�nak, majd dalol�szva Kagome ut�n s�t�lt.

Mara, Inuyasha �s Kagome, a Sesshoumarunak foglalt szoba ablaka el�tt �ltek. Yukamo unokatestv�r�vel l�pett oda a t�rsas�ghoz, mely m�lyen hallgatott. Mindenki gondolkodott valamin. Sesshoumaru letette Chorot a f�ldre, aki egyb�l gazd�ja fel� szaladt, de az kiss� tart�zkodott t�le, majd mikor l�tta m�r minden rendben vele �jb�l k�zbe vette. Az ajt� csukva volt �gy Kagome f�lemelte tekintet�t �s Sesshoumarura mosolygott, aki nem viszonozta a kedvess�get, helyette �les sz�ra nyitotta sz�j�t.
- Mi�rt mondtad el Eikenseinek? – csenget m�ly hangja.
- Mit? –
- Hogy egy�tt vagyunk? –
- …n… � m�r r� j�tt. Nem �n mondtam el, �n csak… -
- Az �let�nket kock�ztatod. –
- Azt hiszem most jobb, ha mi megy�nk. – indult kifel� Yukamo, fej�n tal�lva a sz�get, anyja �s a hanyou k�vette, sejtett�k, hogy ebb�l semmi j� nem s�lhet ki.
- Ha ez az eg�sz kitud�dik, oda a csal�dom j� nev�nek, a b�szkes�gemnek �s… -
- B�szkes�ged? H�t ez t�bbet jelent neked… -
- Nem de az �letednek is, �s nekem ez a legf�bb probl�m�m. Mit kerest�l akkor Inuyash�n�l? – ford�tott h�tat a l�nynak, kin�zve a f�tyolf�gg�ny�s ablakon.
- …n megl�ttalak azzal a m�sik n�vel �s… -
- …s? –
- …s… sajn�lom, �n csak elmentem Inuyash�hoz, mert � k�zel volt, �s nem tudtam, te mikor �rkezel meg, nem akartam egyed�l lenni. –
- Nem szeretem, ha hazudnak nekem, mit�l f�lsz? Mi�rt nem �rulod el nekem az igazat? –
- De… Nem… az-az… - ny�gd�cselt a l�ny, igaz�n nem tudta mit mondjon.
- Menj�nk le, keress�k meg Mar��kat. –
- Rend…ben… - s�hajtott nagyot, �s �k is elindultak lefele.
Egy kisebb mell�kt�rsalg�ban tal�lt�k �ket. Yukamo Kagur�val iszogatott a meleg kandall� el�tt, kint esett az es�. Inuyasha az ablakra hull� k�v�r cseppeket szeml�lte, meglehet�sen unatkozott. Mara Eikenseivel v�ltott p�r sz�t, de mikor a nagy�r meg�rkezett sz�les mosollyal arc�n odasz�lt.
- N�zd milyen sz�p ez a f�gg�ny Sesshoumaru. K�zzel f�zt�k, puha �s finom az illata. –
- Igen k�ts�gtelen�l remekm�. – fordult a m�g�tte �ll� l�nyhoz – Te meg mit �llsz ott, menj �s hozz nek�nk italt. –
- I - igenis… - szaladt el Kagome, �s p�rperc m�lva egy t�lc�val t�rt vissza melyen krist�lypoharak �s egy kancs� szak� zs�fol�dott, mindenkinek t�lt�tt, �s oda is adta a kez�be, �m mikor szerelm�hez �rt, az eldobta kez�b�l a poharat.
- Ezek a haland�k olyan �gyetlenek. Na mi lesz m�r? T�r�ld fel. –
- I – igenis… - t�rdelt le a hideg k�re �s k�t�ny�vel pr�b�lta felsz�r�tani a ki�nt�tt italt.
- Ostoba, koszos lesz a ruha, ink�bb nyald fel. Ilyet m�g �gyse k�stolt�l, m�r ha egyszer tudod egy�ltal�n, hogy mi ez. Egy ilyen �rt�kes poh�rnak nem is vagy tiszt�ban a felbecs�lhetetlens�g�vel… ha ilyen lassan dolgozol, kivir�gzik a kavics. – n�zett le a s�r�ssal k�szk�d� l�ny arc�ra megvet�, fagyos tekintet�vel.
Kagome gyorsan �sszekapkodta, a szil�nkdarabokat �s elszaladt. Senki nem ment ut�n, b�r Inuyasha majdnem felpattant, Eikensei m�g mindig mosolyogva visszanyomta. A l�ny futott teljes erej�b�l, nem s�rt, nem akart s�rni, �kleit oly m�don �sszeszor�totta, hogy a kez�ben l�v� �vegszil�nkok nagy r�sze bele�llt. A nagykapu k�szs�gesen kiny�lt el�tte, �s � nem t�r�dve az es�vel kirohant. Megcs�szva a ny�lk�s talajon hasra esett. K�t tenyer�b�l m�r �ml�tt a v�r. K�nnyei is el�t�rtek.
„Mi�rt… mi�rt al�zott meg �gy? Hisz ott mindenki tudta a titkunkat, senkinek nem kellett j�tszania, senkinek nem kellett el�adni a kem�ny nagyurat… Mi�rt al�zott meg?”
Kez�n�l hirtelen �les fogak r�ntott�k meg, p�r pillanat m�lva m�r Choro h�t�n fek�dt, aki elindult vele valahov� j� messzire.
- Menj�nk t�vol… csak min�l t�volabb ett�l a helyt�l… -

- Ostoba, koszos lesz a ruha, ink�bb nyald fel. Ilyet m�g �gyse k�stolt�l, m�r ha egyszer tudod egy�ltal�n, hogy mi ez. Egy ilyen �rt�kes poh�rnak nem is vagy tiszt�ban a felbecs�lhetetlens�g�vel… ha ilyen lassan dolgozol, kivir�gzik a kavics. – n�zett le a s�r�ssal k�szk�d� l�ny arc�ra megvet�, fagyos tekintet�vel.
Kagome gyorsan �sszekapkodta, a szil�nkdarabokat �s elszaladt.
„Bocs�ss meg Kagome, de nem tehettem m�st… itt van… itt van a kam�leon d�mon. Mi�rt �rzem �gy, hogy ez el volt rendezve?”

- Nem l�tt�tok Kagom�t? – k�rdezte a youkai a szob�j�ba bel�p� Mar�t �s Yukam�t.
- Baj van… - kezdte a d�mon asszonys�g.
- Mi t�rt�nt? –
- Kagome elment… -
- Elment? Hov�? –
- Nem tudjuk, l�tt�k amint Choroval elmegy. – cs�v�lta fej�t Yukamo.
- Ez nem lehet igaz… -
- Figyelj Sesshoumaru. �gy kell tenn�nk, mintha elsz�k�tt volna. M�r ut�na k�ldtem Inuyash�t �s… m�g valakit. Kagura �s ez az �t�d�tt is mindj�rt indul. –
- Ki megy Kagur�val? …n akarok vele menni. –
- Ez ostob�bb, mint amilyennek kin�z. –
- De anyuci, hogy mondhatsz ilyet… -
- Ez most nem a megfelel� pillanat Yukamo… Sesshoumaru mindenk�ppen maradnod kell. Az alak�t�sod t�k�letesre siker�lt, de nem szabad megt�rn�nk a l�tszatot. –
- Hiszen az m�g t�z nap… -
- Megtal�lj�k. –
- Meg h�t, mindig is mondtam hogy kilom�terekr�l b�zlik, sec perc alatt kiszagolom, csak a megk�zel�t�s�t nem v�llalom. –
- Yukamo… -
- Csak… tal�lj�tok meg. – ford�tott h�tat a nagy�r �s egyszer�en t�vozott, haja a pillanatnyi sz�lcsavarba gabalyodott, de m�g �gy is egyenesen omlott vissza h�t�ra; aggodalm�t, mint mindig most is remek�l pal�stolta; c�ltalanul n�zett ki az ablak �s meg�llap�totta, m�g mindig esik.

FOLYTAT�S K�VETKEZIK…