Sesshoumaru és Kagome kalandja 14 � Piros-rózsaszín
寒露の候、貴社ますますご盛栄のこととお喜び申し上げます。平素は格別のご高配を賜り、厚くお礼申し上げます。寒露の候、貴社ますますご盛栄のこととお喜び申し上げます。平素は格別のご高配を賜り、厚くお礼申し上げます。---> foggalmam sincs, hogy ez itt mi akar lenni XD
By: Haszina ^^

- �Nem lehet, mit kérek én, mert százszor szebb a hold. Nem lehet, mit szeretnék, hisz még éjszaka sem volt� -
- Miért velem� -
- Higurashi, látom, nagyon beszédes kedvében van, folytatná a felolvasását? �
- Persze� - lapozgatott serényen a lány, de fogalma sem volt hol tartanak valójában, így teljesen megsemmisülve nézett ki fejéből, és érezte magán a tanár kárörvendő mosolyát.

- Mi van veled Kagome? � állták körbe hazafelé menet a lányt barátnői.
- Olyan vagy, mint aki nem is ebben a korban jár. �
- Bármit mondtunk neked, oda sem figyeltél. �
- Igazán? Nagyon sajnálom� én csak� -
- Had találjam ki, megint a szerelem? �
- Tényleg! Mi van azzal a jóképű magas barátoddal? �
- He? �
- Tudod, amelyik úgy nézett ki, mint egy modell. �
- Modell? � �Mi van ezekkel? Nem tudom, miről beszélnek��
- Inkább ne zaklassuk, biztos összevesztek, és még fáj neki� -
- Kagome! �
- O, bátyó. � ölelt meg egy hosszú, fekete hajú, sápadt fiút � Szörnyű napom volt. �
- Ka� Kagome� - dadogott Eri.
- Mi az? � fordult hátra a lány.
- Neked nincs is bátyád! � sikoltott, amihez Kagome is csatlakozott, amint erősebben megmarkolták a férfi karjai.
- Mondtam már, hogy állj át hozzám. Jobb lenne neked, ha azt hinnéd, én vagyok a családod� -
- Soha! �

- Soha! � pattant fel, és a hirtelen rémálomtól lecsúszott Choro hátáról.
Ijedten markolászott a levegőben, de nem tudott megkapaszkodni semmiben. Choro lefelé kezdett száguldani, gazdája után, de túl lassú volt. Pár ágreccsenés, és egy test. A sarki-róka pillanatokon belül Kagome mellett termett, és idegesen nézett körbe. Egy közeli szikláról vér csepegett, a kis kedvenc odakapta beszűkült szemeit. Színes árnyak jelentek meg, testfoszlányok, egyik sem tartott tovább másodperceknél, de egyre csak közeledtek. A vércseppek is folyamatosan hullottak. Nyomukból tisztán kivehető volt, hogy a vérző alak, ki nem mutatja kilétét Kagome felé tart. Choro fogta magát és ráugrott, de a semmit kapta el, majd nagyot zúgva nekiütközött a vörös cseppes sziklatömbnek. Az árnyak körbevették a lány alélt testét, majd két forma kivált és vitatkozóra fogta a dolgot.
- Ne� nem viheted el� - rebegte az egyik, és félelemtől reszkető szárnyai mögé bújt.
- Miért ne vihetném? � mondta a másik, makacs mosollyal arcán; két csuklójából és nyakának ívéből még mindig csordogálta vér, mind ezeréves seb, örökké vérzett tán � elviszem, kikötöm egy sziklához, minden nap belevések egy kicsit a testébe, míg meg nem hal� és akkor már húszon-ketten leszünk. � folytatta negéd-édesen.
- Én� ezt nem fogom� -
- Mit nem fogsz? Nem fogod engedni? Cö-cö-cö-cö� ez vajmi kevés indok, ahhoz hogy lemondjak róla. �
- Hiszen ő megmenthet minket! �
- Megmenteni? Mi már nem élhetünk újra� soha� többé. Mitől kéne megmenteni? Öröklét a miénk, nem árthat nekünk semmi. �
- Végig nézzük, ahogy a démonok irtják az embereket, de nekünk semmi bajunk. Minden napunk egy kín, és tudjuk soha nem lesz vége� inkább enyésszek el a semmiben, mintsem örökké éljek. � bátorodott meg az angyal hangja.
- Fölöslegesen vitáztok� - lépett előre egy harmadik, hatalmas kimonót viselő, rövid hajú lány, aranyos fejdísszel koronázva � Már valaki megelőzött titeket, a lelke be van hálózva� -
- Azt könnyen eltávolítom. � nézett félre megvetően a bolond, ki a Bakame névre hallgatott.
- Nem ez nem az ő hálója� hanem az övé. � fordult hátra a gyermek, és valóban a ködből előbújt hosszú feketehajú férfi szólalt meg.
- Az a lány hozzám tartozik. �
- Ez hazugság, ez a lány Sesshoumaru � samáé. � dadogta az angyal alakú foszlány.
- Naraku � sama� már sokat halottam rólad urunktól. � vette elő unott hanglejtését a kislány, Narakut leginkább Kannára emlékeztette ez a nyugodt, nemtörődöm természet.
- Csak nem a Gyermek, hogy is hívott az a halandó anyád� Aka Kodomo? Fölöttem nincsen hatalmad, a szívemet máshol tartom, bennem nem tudsz félelmet kelteni. Az a lány az én illúzióm rabja. Nem ajánlom, hogy bármelyikkőtök is megtörje. �
- Ugyan miért erőltetnénk meg magunkat fölöslegesen, megtöri ő maga is, amint rájön mibe csöppent. Urunk azonban vendégül szeretné látni ezt a testet, ha kívánod, gyere te is. �
- Ismertem az elsődleges gazdádat, azt, aki megölt, de ő általam halt meg, vagyis� -
- Hiába vagy erősebb nálam, urunknál San - dononál nem lehetsz. Indulás, hozzátok a lányt. � mondta örök-nyugodt hangon, és elindult felfelé egy keskeny úton, mely csak számukra nyílt meg.

- Lányok várjatok meg! � rohant Kagome barátnői után integetve, de azok meg sem hallották hangját � Ayumi! Eri! Yuka! � állt meg, mivel akiket be akart érni már eltűntek a reggeli ködben.
Órájára tekintett, és teljesen termesztésnek vélte, hogy a reggel hét helyett 01: 67-et mutatott. Újra elkezdett sétálni, egyenesen, de az orra hegyéig sem látott, mintha egy nagy szürke felhő belsejében keresné a helyes ösvényt. Körbenézett, és mintha valami érdekesett vett volna észre, hirtelent, irányt változtatott. A nagy semmiben csak egy almazöldre mázolt, öreg, kopott ajtó állt. Arcán semmilyen rándulás nem jelezte a meglepődés legkisebb jelét sem. Benyitott, és a környéken található legnépszerűbb kávézóban találta magát, ahova barátnőiével gyakran benézett iskola után. Az ajtón csengő szólalt, és Kagome kabátjából kibújva egy asztalnál fogalt helyet, mellette nem sokára feltűnt egy vele egyidős fiú meg a pincér, ki fekete frakkban feszített, és szokatlanul nagy, rózsaszín masnit viselt hajában, mint a többi ott dolgozó.
- Mit parancsolnak? � dörmögte rekedt mégis, fiatalos hangján.
- Én málnás paradicsomot, és a hölgy� - nézett kérdően a fiú Kagoméra.
- Hát� legyen� paradicsomos málna. �
- Tejszínhabot? �
- De hiszen az, fehér! Természetesen nem kérünk. � felelt a fiú.
- Rendben, köszönöm, hogy ide jöttek. � ugrált el a pincér páros lábon, majd alakja lassan nyúllá változott.
- Mehetünk Kagome?
- Kamaru, a sálad. �
- Persze, persze. � motyogta zavarodottan, és hagyta, hogy a lány csízmájának szárára kösse � Köszönöm. � nyújtotta karját, mire Kagome belekarolt, és kiléptek a teaházból.
- Hova megyünk most? �
- Hova szeretnél? �
- Mondjuk� balra. �
- Rendben. � mosolygott, majd elindultak az előttük folyamatosan kirajzolódó, hosszú, sötét úton.

- Hát megérkezett, és ahogy látom te is elkísérted� Naraku. �
- Remélem nem zavarok nagy Úr. � hajolt meg játszott tisztelettel, elővéve legmézesebb hangszínét.
- Akkor, üljünk is le. � szólt a kastély tulajdonosa.
Sötétzöld haja alatt piros fény csillogott homlokán található rubinból, fekete palástja lágy eséssel súrolta a földet, törökülésbe helyezkedett, és egy csettintéssel jelezte, hozzák elé a lányt. A szellemek lágyan helyezték a testet egy sor vörös selyempárnára.
- Miért van szüksége a hírhedt Narakunak egy ilyen halandóra? �
- Miért van szüksége a hírhedt huszonegy szelem fejének egy ilyen halandóra? �
- Azt hiszem, én kérdeztem előbb. � legyintett, hogy távozzanak a többiek, azok el is suhantak, csak egy valaki térdelt le ura mellé, a nagy kimonós gyermek, Aka.
- Mint azt szinte mindenki tudja, én a négy lélek ékkövének megszerzését tűztem ki életcélomnak. De arról már kevesen hallottak, hogy ez a lány a törvényes tulajdonosa� Az egyetlen, aki irányítani tudja� Remélem így már érted, miért akarom megkaparintani. Még ebben a percben is nála van az ékkő nagyobb része, és amíg a kezei közt tartja a Shikon no Tama ereje, egyre csak növekszik. Amikor majd elveszem tőle, akkora hatalmat fog birtokolni, hogy senki nem állíthat meg. De nektek az ékkő teljesen felesleges dolog, mondhatjuk úgy, hogy csak egy fényes kavics� Most te jössz. �
- Ez az egész hatalmas terület az enyém, ameddig a megtörhetetlen átok nem törik meg. Úgy tűnik, ez a halandó nagyerőket képvisel ezen a világon� és én nem akarom, hogy véletlenül megszabadítsa a lelkeket� -
- Engedd, hogy magammal vigyem, és ígérem, meg sem közelíti többé a térségedet. �
- Ez nem ilyen egyszerű� ha eddig nem sikerült az irányításod alá vonnod, honnét veszed, hogy most menni fog? �
- Azért csak megpróbálnám. �
- Nem, nem. Egyszerűbb, ha én nevelem tovább, őt� ki úgy néz ki, mint az a papnő� -

- Nézd egy mező� - szólt vidáman Kagome, és mire újra felnézett, már egy másik fiút karolt - Tasu? �
- Menjünk virágot szedni. � mosolygott rá, szalagos kalapja alól vadul kivillanó rózsaszín szemei megnyugtatták a lányt; keménykarimás fejfedőjén kívül, minden ruhája fekete volt, még haja is hollószínben pompázott, körmei felváltva színesre voltak festve.
- De hát minden tiszta fagy. � értetlenkedett, de mire újra arra tekintett, már vérvörös és rózsaszín rózsáktól pompázott az egész rét.

- Ne félj, elviszlek innét� - suttogta a kékhajú angyal, végig simította hosszú csontos ujjait az alélt lány homlokán, és intett Choronak, hogy indulhat.
Óvatosan csempészte be a sarki-rókát. Egész éjjel lesben állt, és várta, míg ura elhagyja a lány testét. Segített a kisállatnak, majd fülébe súgta, hogy menjen, és az nem volt rest. Hátán gazdájával elindult az eredeti úti cél felé.
- Ha még egyszer összetalálkozok vele többé nem lesz szabad. Most hogy már nincsen a fennhatóságom alatt, Naraku könnyen elragadhatja. � dermedt meg a szöktető, mikor meghallotta a mély hangot � Tenshi� miért ilyen fontos neked ez a nőszemély? �
- San nagyuram� - fordult hátra � Mert ő� ő Sesshoumaru - samáé� -
- Miért nem gyűlölöd azt az embert? Hiszen ő is köztük volt! Köztük, akik ezt tették velünk! � rántotta magához a szellemet, és hirtelen felindulással megcsókolta sápatag ajkait � Tenshi� miért szereted őt mégis? �
- Én� nem tudom� -

- Nézd ez milyen szép! � szagolt bele egy illatos szálba Kagome, kezei már tövisszúrástól véresen markolták a virágokat, mintha nem is fájt volna neki � Ha tehetném, örökre itt maradnék. �
- Örökre? � kérdezte a fiú � Örökre itt maradnál? �
- Igen, itt olyan boldog vagyok. �
- Ha igazán akarod, itt maradhatunk� örökre. �
- Köszönöm Tasu! � ugrott a fiú nyakába � Te vagy a legjobb barátom. �
- Ő a legjobb barátod? � lettek figyelmesek egy lány elkeseredett hangjára, kezében egy macskára emlékeztető kisállatot szorongatott.
- Te meg ki vagy? � kapta oda a fejét Kagome, tágra nyílt, ártatlan szemekkel mérte végig a lófarkas csinos lányt, kinek tekintete megkomolyodott a csalódottságtól.
- Számodra már senki� -
- Várj, ne menj el! � pattant fel Kagome és rohant utána, ahogy csak lábai engedték.
- Ne menj Kagome, a kilépő elvisz, és akkor nem lehetünk örökké itt! �
- Tasu? � nézett hátra a lány, de már semmi nem volt ott csak felhők sokasága.

�Sesshoumaru� ha nem mentem volna el, ha nem szaladtam volna el, talán még most is mellette lehetnék� Nem baj, ha nem érhetek hozzá, vagy ha nem érzi azt, amit én, de ha legalább láthatnám� Miért?! Olyan buta vagyok! Úgy fáj mindenem, alig tudok nyelni� de most már nem fordulhatok vissza� Nem jelenthetem be, hogy mégsem sértődtem meg� Sesshoumaru� úgy szeretlek� Miért nem érzed te is ugyanezt? Miért alázol meg, mert halandónak születtem? Miért vagyok én csak egy senki? Gyenge szemét, nem számítok semmit� folyton csak meg kell menteni� Mennyit érek én� mennyit érek neked� mennyit ér az életem? Számodra? A családja nem fogad el engem� nincs helyem mellette� talán az a másik nő� az a csinos� ő lehet, hogy méltó lesz hozzád��

Nyitotta szemét, fehér füstfoszlányok tárultak elé, majd a hajnalszürke ég. Pislogott párat, és érezte, szédül. Choro hátán volt. Hirtelen lefelé vették az irányt, így ő jobban belekapaszkodott a szőrös nyakba.
- A kút� végre hazamehetek� - sóhajtott, és amint Choro földet ért lepattant hátáról � Keress egy lányt, akinek piros-rózsaszín a páncélja, Sangónak hívják, ő gondodat viseli� úgy hiszem, itt van a közelben� hiányozni fogsz� - simogatta meg az állatka fültövét, majd a kút szélére ült � Menj már! � kiáltott rá sírva, majd beugrott a sötét lyukba.
Kék fények fonták körbe fáradt testét, és már újra talajt érzett kopott cipője alatt. Szemeiben könnyek hada gyűjt.
- Sesshoumaru� pedig én annyira szeretlek� - esett térdére, kezeivel a földet verte elkeseredettségében, majd egy hang zavarta meg.
- Kagome, te vagy az? �
- Tasu? �
- Tasu? Milyen Tasu? Gyere gyorsan ki, segítek. � nyújtotta kezét nagyapja, és kisegítette a lányt a veremből � Mi történt veled Kagome, és mi ez a maskara? �
- Semmi� - hajtotta le a fejét � álmos vagyok, megyek aludni� -

- Kicsim, felébredtél? �
- Szia anya� - mondta maga elé melankolikusan a lány a lépcsőn lefelé; egyszerű fehér ruha és piros-rózsaszín csíkos térdzokni volt rajta.
- Szereztem neked egy új egyenruhát, mert gondolom, az előzőt elhagytad valahol� -
- Köszönöm. �
- Szia nővérkém, úgy örülök, hogy hazajöttél a születésnapomra. Tudtam, hogy nem feledkezel meg róla. � karolt bele Souta.
- Igen, nem hagytam volna ki� - gyűltek megint könnyek szemében, gyorsan megdörzsölte azokat, és átölelte öccsét � Bizony, már nagyfiú vagy� Anya átmegyek Tasuhoz. �
- Tasu? �
- Tudod� -
- Nem igazán� -
- Kiskorom óta a legjobb barátom, mindig együtt játszottunk. �
- Én nem emlékszek semmiféle Tasura� - értetlenkedett Mrs. Higurashi.
- De hiszen rengetegszer volt már nálunk. �
- Rendben, rendben kicsim, menj csak� - vetett aggodalmas pillantást lányára és tekintetével végigkísérte, ahogy cipőt húz és kisétál az ajtón.
- Én sem emlékszem semmiféle Tasura� -vont vállat Souta, majd felment tovább folytatta a portörlést, mely a születésnapi zsúrok előtt mellőzhetetlen volt.

�Megalázott� és egy másik nővel flörtölt� Miért? Miért sírok? Hisz engem szeret, tudom, hogy engem szeret� engem� csak is engem� Már ezerszer bizonyította�� - mondogatta magának, majd Yukamo szavai jutottak eszébe:

*

- Akkor inkább ez zavar téged. Hát hiába, egyik szerelem sem örökkévaló� -
- Hogy mondhatsz ilyet?! �
- De most tényleg, gondolj csak bele� mi van, ha megunt téged, és most már egy kicsit tüzesebb nőre vágyik? �
- Tüzesebbre? Úgy érted, hogy én� -

*

�Vagy mégsem? Mi van ha� már tényleg nem szeret� vagy talán sohasem szeretett� csak azt hitte, csak vágyai voltak��
Kagome egyedül sétált az utcákon, szeles idő volt, de a nap is sütött, így nem lehetett érezni a hideget. Zavarta ugyan, hogy nem lát más embereket, mert így egyfolytában csak a középkorra gondolt, Sesshoumarura.
�Nem jött utánam, ha szeretett volna, már régen értem jöhetett volna� Úgy akarom őt látni� átölelni, megcsókolni� de nem lehet� Miért van ez?! Miért kell mindig szenvednem� Tasu� legalább van valaki, akivel megbeszélhetem��
- Mi ez� - torpant meg egy nagy épület előtt, és teljesen ledöbbent � �Hiszen Tasuék háza itt állt, biztos vagyok benne! Hova tűnt, és mi ez egy könyvtár?� � lépett be a nagy üvegajtón és körbenézett.
Az teremben senki nem volt, a recepciós pult elhagyatottan állt. Körbenézett de csak polcok sokaságát látta és azokon temérdek könyvet. Szíve nagyot dobbant, és egy érzés húzta a sötét iratok tengere felé, kinyújtotta maga elé kezét és követte azt az érzést, mely egy kisebb még porosabb szobácskába hívogatta.
Félelemtől remegő kézzel emelte le szíve könyvét, melynek kopott, erős rózsaszín borítója volt és piros betűkkel ez volt belehímezve:
- Nem illenek össze� - olvasta fel suttogva, majd felnyitotta.
Sárga üres lapok tárultak elé, majd ahogy egyre csak lapozgatta képeket látott, mind fekete tintával rajzolt, éles vonású gyönyörűség volt.
A rajzok zömén egy lány és egy férfi szerepelt. Úgy emlékeztette őt valakikre mindkettő. Becsapta a kötetet, és szaporábban vette a levegőt, lelkébe erős szúrás nyilallt, majd újra kinyitotta a könyvet, melyben a képek mellett bár halványan, de már betűk is álltak.
Leült és olvasni kezdte.

- Mindig csak a baj van� Szegény nagyuramra rendesen rájár a rúd mostanában. Azóta fordult ilyen rosszra a sorsunk, hogy az a halandó Kagome megjelent� - sóhajtozott Jaken, a mélykék eget nézve nagy gombszemeivel, melyek úgy fénylettek a sötétben, mint a csillagok � Mindig az emberek hozzák a vészt ránk, mint nagyra becsült gazdám édesapjára� Ideje lesz visszamennem, ha bármi baja esik Rinnek, fejemet veszik. � állt fel és a kunyhók felé vette az irányt, nagyokat ásított, rég óta nem aludt már.
- Viszlát Jaken � sama, sietünk vissza. � mosolygott rá a kislány, és felült Aunt hátára.
- Szia Rin, vigyázz magadra. � húzta félre a nádrolót � Mi?! Rin?! � kapott a fejéhez, és hátrapattant � Rin hová mész? �
- Hát Sesshoumaru és Kagome- samához. Gyerünk A és U indulunk! � parancsolt a sárkány-lóra, aki készségesen meg is indult.
- Várj! � kapott utána a kis gnóm, de már csak a paripa farkát sikerült megragadnia.
- Te is velünk tartasz Jaken �sama? �
- Gyorsan húzz már fel! Leesek, leesek, leesek! - rikácsolt a béka, mígnem Rinnek sikerült felemelnie maga mögé � Majdnem meghaltam� Rin mégis mit képzelsz, hogy így nekiindulsz a vakvilágnak? És ha valami bajod esik? �
- De nem esik, mert te vigyázol rám Jaken � sama. �
- Sesshoumaru nagyúr le fog nyakazni� -

- Sesshoumaru. �
- Gyere be. �
- Nem ülhetsz egész végig idebenn. � sóhajtott Mara, leülve keresztfia mellé.
- Van már valami hír róla? �
- Nincs� Úgy látszik, hogy a ti kis szerelmetek mégsem volt olyan erős� -
- Magamra hagynál? �
- Sesshoumaru� -
- Kérlek, egyedül szeretnék, most lenni. � lépett az ablakhoz, jégverem szemeivel a felhőkre nézett, de még ott is csak szerelme mosolyát látta, szívébe üres marcangoló érzés költözött, és akárhogy próbálta kiirtani, nem ment neki � �Talán túl közel engedtem magamhoz� Nem figyeltem oda, és már egy pillanatig sem tudok létezni nélküle. Nem voltam eléggé körültekintő, hiszen mellettem állandó veszélynek van, kitéve. Mióta lettem én ennyire érzelgős? Hogy engedhettem meg magamnak, hogy függjek egy halandótól? Nem� elgyengültem�� �
- Sesshoumaru � sama� - hallatszott negéd-édes hang az ajtó mögül.
- Ki az? �
- Hát én� Yuki� - felelt a kacér hang.
- Gyere be. � szólt ki a szoba tulajdonosa; habár semmi kedve nem volt a nőhöz, aki a nap huszonnégy órájában a nyakán lógott, és akire Kagome is féltékeny lett.
- Ma nem láttalak se reggelinél, se ebédnél. Csak nem rosszul érzed magadat? �
- Nem nincs semmi bajom, csak szerettem volna egy kicsit egyedül lenni. �
- Ó, de Yuki baba ezt nem hagyhatja. � sétált oda a férfihoz, és hetykén hátravetette élénk vörös, göndör fürtjeit; üresfejű libának tűnt, de valójában nagyon is megvolt neki a magához való esze � Ne legyen szomorú az én drága nagyuram� - simította végig hosszú fekete, selyem kesztyűvel fedett ujjait, a youkai rezzenéstelen arcán majd bordóra mázolt ajkait csokra nyitotta.
- Yuki� - suttogta a szellem � �A régi leszek, az, akit hidegen hagyják mások érzései. Kagome� el kell felejtenem� de nem egy újabb nővel�� � Állj. � szakította meg a csókot; hideg, pontos hanggal szólt, lenéző tekintetét a nőre meresztette � Nem tartok igényt a társaságodra. Irritálsz. Ha nem akarod, hogy a csinos kis arcodnak baja essen, távozz. Most. �
- I� igen. � dadogta a nő a meglepettségtől, majd amilyen gyorsan csak tudott kiszaladt a szobából.
Sesshoumaru szívében némi elégedettség cikázott át, majd azt továbbiakban figyelembe sem véve, leült a kandalló előtti hatalmas karos székbe. Keresztbe tette lábát, majd elmerengett.

- Szerintem nincs itt� -
- Azt én is látom, de gyengén érzem errefelé az illatát. � dühöngött Inuyasha és mivel más személy nem volt a környéken Kamaruval ordítozott.
- De ez már legalább hatórás nyom, a szívem azt súgja rossz irányba keresgélünk. �
- A szíved?! Mégis mi vagy te? �
- Ami azt illeti� végül is Kagome szeretője vagyok. �
- Sze� szeretője? � tört szilánkokra lelki szemei előtt a lányról alkotott szende szűz kép; bal pillája érdekes rángásba kezdett és nem igen tudta volna megmondani a saját nevét sem � szerető� - ismételte ledöbbenve.
- Habár eddig nem tisztelt meg kegyeivel� -
- Hála a jó égnek. � lélegzett fel és az imént említett kép kezdett ismét összeállni � Én már azt hittem, hogy� De akkor hogy lehetsz a szeretője? �
- Azt tudod, hogy Naraku inkarnációja vagyok� -
- Igen, erről már hallottam, de az nem tiszta, hogy Naraku miért nem ölt még meg, hiszen elárultad� vagy nem? � sandított szemének sarkából a hanyou.
- De-de� biztosan szüksége van még rám. �
- Ez remek� viszont most már legalább tudom, miért nem mehetsz elméletileg Kagome közelébe. A bátyám azonnal végezne veled. �
- Valahogy úgy� -
- De visszatérve a lényegre� Kagome ha szomorú, vagy el akar bújni, csak egy helyre mehet� -
- Hová? �
- Hát a saját világába. �

- Rin tudod hová megyünk? �
- Hiszen már mondtam Jaken � sama. Sesshoumaru nagyúrhoz. �
- Aha� és azt tudod, ő hol van? �
- A� Aunt tudja, igaz Aunt? �
- Meg fogok halni� Rin ereszkedj le. �
- De hát miért? �
- Mert idefönt szellemek járőröznek. Biztonságosabb, ha lent folytatjuk az utat. �
- Hogy te milyen okos vagy Jaken � sama� -

- Yukamo kedves, hát így aggódsz azért a halandóért? � fordult hátra Kagura a youkaihoz, aki a szerelmével együtt, egy a szél által reptetett óriásra hízott tollpihén utazott, és fürgén leste az alattuk elvonuló tájakat.
- Nem aggódok� - dörmögte orra alá.
- Akkor miért vágsz ilyen gondterhelt arcot? �
- Sesshoumaru miatt fáj a fejem� Nem tudom, hogy nem jobb e így nekik� -
- A démonszabályok? � ráncolta szemöldökét Kagura.
- Soha nem fogják hagyni, hogy egy halandó legyen a párja. Megölik� mint az apját. �
- Egyet felejtesz el, Kagome már nem csupán egyszerű halandó, az se kizárt, hogy egyszer végleg eltűnik belőle minden betegség. �
- Híjú ábránd. Az-az erő, amit még az a nő ruházott rá, a testvéred, azóta teljesen elenyészett. �
- Ez nem igaz. Ugyanúgy ott folyik az ereiben. Szerintem Naraku hamarosan befejezi, amit elkezdett és akkor nehezebb idők jönnek, mint valaha. Ha a kis Kagome magányosan teng-leng ebben a világban bármelyik percben elkaphatja. �
- Ebben a világban? � akadt meg hirtelen a fiú lélegzete � Te egy zseni vagy édesem! Menjünk Kaelde anyó falujához, a kúthoz! �

- Jaken � sama Rin éhes� -
- Nem baj, kibírod odáig� -
- De Rin nagyon-nagyon éhes. � könnyezett a kislány.
- Minek jöttél el a papnőtől, ott volt étel. �
- Mert� rosszat álmodtam� -
- Ez nem kifogás, mert az ember rosszat álmodik, nem megy világgá. �
- De Rin azt álmodta, hogy Kagome � sama elhagyta a nagyurat. �
- De mint tudjuk ez lehetetlen� sajnos� -
- Akkor is nagyon valóságos volt, úgyhogy meg kell néznem! �
- Jól van, jól van, csak ne bőgj már! �

*

Nem illenek össze

Hol volt, hol nem volt élt egyszer egy hercegnő, akit az emberek csak Asa � sannak. Mosolya beragyogta egész keletet, és ő nem is vonta meg népétől ezt a fényességet� mindaddig, míg el nem jött feladatának beteljesedése.
Egy évvel Asa hercegnő születése előtt nagy háború dúlt az országban. A szomszédos birodalom uralkodójának fájt a foga a rejtett kincsekkel teli térségre, így folyamatosan ostromolta az azt körbevevő falakt.
Az ellenállás egyre gyengült. Az oltalmat nyújtó fal is résekkel volt már teli, mikor egy varázslónő járult a gondokkal teli király színe elé, és így szólt:
- Én megmentem országod, de cserébe meg kell tenned nekem valamit. �
- Mi lenne az? �
- A lányodnak meg kell ölnie a fiamat. �
- Nekem nincsen lányom. �
- Még nincsen. �
- Ha lesz is lányom, nem faragok belőle gyilkost, takarodj! � menesztette a felbőszült király.
Eltelt egy hét és a király még jobban megszorult, a varázslónő ismét meglátogatta.
- Megmentem az országod, ha a lányod megöli a fiamat. �
És a király végül belement. Az ellenséges katonák hirtelen eltűntek, csak a kardjuk maradt emlékeztetőül. A falat újjá építették, az országban újra béke honolt. A varázslónőről azóta nem is hallottak.
Rá egy évre a királyné lány csecsemőt hozott a világra. A király izgatottan rohant feleségéhez, és amint a hatalmas terembe ért, a varázslónőt találta ott amint két gyermeket fog kezében.
- Itt a lányod a neve Asa, mint a reményt adó reggel, és a fiam Yoru a sötétségbetaszító éjszaka. Bánj vele sajátodként, és mire újra eljövök, a lányod álljon készen a megölésére. Szívében érezzen szeretetet, és gyorsabban forogjon kardja, mint az én nyelvem. � szólt, majd ismét köddé lett.
- Ne! � ugrott a király, de a gyermekek ahelyett, hogy földre hullottak volna, a levegőben lebegtek arany és ezüst fénnyel övezve.
- Ki az a másik csecsemő? � kérdezte az ágyában fekvő királyné, ki csak akkor ébredt fel a nagy zajra.
- Ez a gyermek mostantól a sajátunk. � hajtotta le fejét a király � Ő lesz, a mi kis Asánk játszótársa� - �Miért kell szeretned?�
- De� -
- Nem tűrök ellenkezést. � szólt komoran a férfi és a két gyermeket magához véve kisétált a teremből.
Attól a naptól kezdve Asa és Yoru együtt nevelkedett, és valóban megkedvelték egymást. A királyné nem mert többet kérdezősködni a fiú kilétéről, de nem is szívesen vette kezébe
- Férjem, miért kell Asának ilyen korán elkezdeni a harcművészetek tanulását. �
- Ez egyáltalán nem korai. �
- De hát még csak hat éves, és egy hercegnőnek nem is szokás ilyet oktatni. �

- Asa nem megyünk játszani? � kérdezte a hercegnőt Yoru.
- Nem lehet mennem kell gyakorolni, ha végeztem játszhatunk. � mosolygott a lány.
- De hát miért kell neked ennyit gyakorolni? �
- A papa azt mondta, hogy ha el jön az ideje nekem kell majd legyőznöm az országunkat fenyegető démont. Ez egy nagyon fontos feladat, úgyhogy nem hanyagolhatom el az edzéseket. � szaladt el.
És így teltek az évek, Asa a harcművészetek elsajátításának szentelte életét, míg Yoru a hercegnőről festett képeit tökéletesítette. Az egész ország úgy tudta, hogy egy jósnő megmondta a jövőt, miszerint a hercegnő megöli majd, a démont, mely őket fogja megtámadni, így csak imádkoztak, és tisztelték Asát.
Ahogy a két gyermek lassan felcseperedett a barátság szerelemmé nőtte ki magát. Yoru volt a leghelyesebb fiú a környéken, a hercegnőnek sem akadt párja a birodalomban. A királyné próbálta megakadályozni a dolgokat, de nem tehetett semmit. Férjét kötötte az egyesség, így nem hagyta, hogy bárki beleavatkozzon.
- Kész a leggyönyörűbb dolog a világon. � tette ecsetét a fiú; Asa egyből odarohant hozzá, hogy ő is megszemlélhesse a portrét.
- Valóban gyönyörű. �
- De csak azért, mert te vagy rajta� Holnap megkérem apádtól a kezed� -
- És ha nem egyezi� -
- Ha nem egyezik bele, elszökünk. �
- Nem lehet� nekem meg kell ölnöm a démont� -
- Igen� tudom� Ne aggódj, biztosan engedélyezi a házasságunkat. �
- Rántsd elő a kardod Asa! � jelent meg a királyoldalán egy ismeretlen asszonnyal.
- Miért apám? � értetlenkedett a hercegnő, de teljesítette a kérdést.
- Öld meg Yorut. �
- De hát� apám miket beszélsz? �
- Tedd meg értem, a népedért. �
- Apám� nem értem mi ez az egész, de soha nem tennék ilyet� -
- Ellenszegülsz� Ő a démon aki elfogja pusztítani birodalmunkat. Nézz csak rá! � mutatott, az addigra térdre ereszkedő fiúra.
- Yoru� - érintette meg morgó szerelme vállát, de az megharapta � Yoru, mi történ?! Yoru!
- Meg kel ölnöd, különben mindent lerombol, ami kedves volt neked�

*

Kagome lapozott, de szeme elől elmenekültek a betűk, és lassan a képek is elhalványodtak.
- De hát� - nézett értetlenkedve - Mond meg mi lesz a vége! � kiáltott, de senki nem felelt.
Pislogott egyet és mire újra kinyitotta gesztenyebarna szemeit az ágyában találta magát.
- Egy álom? � ült fel elmerengve.

- Kicsim, felébredtél? �
- Szia anya� - mondta maga elé melankolikusan a lány a lépcsőn lefelé; egyszerű fehér ruha és piros-rózsaszín csíkos térdzokni volt rajta.
- Szereztem neked egy új egyenruhát, mert gondolom, az előzőt elhagytad valahol� -
- Köszönöm. �
- Szia nővérkém, úgy örülök, hogy hazajöttél a születésnapomra. Tudtam, hogy nem feledkezel meg róla. � karolt bele Souta.
- Igen, nem hagytam volna ki� - gyűltek megint könnyek szemében, gyorsan megdörzsölte azokat, és átölelte öccsét � Bizony, már nagyfiú vagy� Anya átmegyek� �
- Hm? � várta a mondat befejezését.
- Semmi� Csak elmegyek egy kicsit sétálni. � erőltetett mosolyt arcára, majd cipőt húzott és eltűnt az ajtó mögött.
- Kicsit szomorúnak tűnt, biztos összeveszett a barátjával� - sóhajtott aggódva a nő, és folytatta a sütemények gyártását.

- Tasu� - �Olyan valóságosnak tűnt� pedig nem is létezik� miért érzem belül ezt az ürességet. Az emlékeim, még mindig itt vannak róla, de ezek meg sem történtek� Honnan fogom tudni ezentúl, hogy mi a valóság�és mi nem? � A középkor létezik? Vagy ezeket is mind álmodtam? Nem biztos vagyok benne, hogy a szerelmem valóságos� Sesshoumaru� te létezel?� � Ezt meg kell tudnom! � kiáltott elkeseredettségében, és hirtelen visszafordulva a házuk felé vette az irányt � Tudnom kell, hogy létezel-e! � ugrott bele a kútba.

- Rin, figyelj rám� � suttogta Jaken egy bokorban elbújva � ide most bemegyünk, minden tele lesz szellemekkel és démonokkal. Ne emeld fel a fejedet, senkinek ne nézz a szemébe. Ha valaki kérdezi, te Sesshoumaru � sama szolgája vagy. �
- De� -
- Rin, semmi de, ez nagyon fontos. Úgy kell viselkedned, mint egy rab. �
- Rendben. �
- Szerencse, hogy már jártam itt. � húzta elő kimonója alól a fekete szalagot, melyet már régóta őrizgetett � Irány a negyedik emelet. �

- Hova, hova? � halott Jaken gúnyos hangot háta mögül, megfordult, és egy ismerős alakkal találta szembe magát.
- Eikensei � dono. Megtiszteltetés, hogy újratalálkozhatok önnel. � hajolt meg a béka, és Rin hátára is rálegyintett.
- Ó, még egy halandó? Az előző is meglehetősen sietősen távozott. Nem tudjátok, merre vette útját? �
- Távozott? �
- Ezek szerint nem tudjátok� Na jó nekem mennem kell, de előre figyelmeztetlek benneteket, Sesshoumaru nagyúr meglehetősen rossz kedvében van. � sétált el, magára hagyva a két �szolgát� kiket most már kétségtenger fogott el.

- Sesshoumaru � sama. � kopogott Jaken a táblával jelzett ajtón � én vagyok az leghűségesebb szolgája. �
- Jaken? Gyere be. �
- Nagyuram, kérlek ne legyél mérges, Rin akart idejönni, én nem tudtam megállítani. �
- Rin? �
- Nagyuram, hol van Kagome � sama? �
- Kagome �sama� elment, és nem jön többé vissza. � szólt, széles mosollyal arcán, és szokatlan szemeit a kislányra meresztette.
- Nem� - suttogta Rin.
- Mivel elég sokáig voltál mellettem, nem öllek meg. Visszaviszlek az öregasszonyhoz, ő majd gondodat viseli, de ha még egyszer összetalálkozunk, úgy fogok veled bánni, mint bármelyik másik halandóval. �
- Sesshoumaru � sama� - értetlenkedett a kislány � �Mi történt? Én nem értem, és miért nincsen itt Kagome � sama?�
- Nagyuram�! �
- Jaken, nem kérdeztelek. Azonnal indulunk. �

�Mi történt a nagyúrral? Mi ez a hirtelen változás? Lehet mindig ezért imádkoztam, de miért ilyen hirtelen? Most újra olyan a tekintete, mint amikor először megláttam� De mi történhetett?�
- Sesshoumaru � sama� - szólította meg bátortalanul Rin � Kérlek, mond el mi történt. �
- Maradj csendben halandó. � nézett hátra a nagyúr fagyos szemeivel � Aunt itt ereszkedj le. �
- Rin veled akar lenni, nem akar itt maradni. � sikoltozott a kislány és makacsul belekapaszkodott a nagyúr kimonójába.
- Ne toporzékolj. � intette csöndre, és tovább ment Kaelde anyó kunyhója felé, majd hirtelen megtorpant, Rin felkapta fejét, és tisztán látta, hogy gazdája szimatol, elengedte a ruha ujját � Jaken maradjatok itt. � szólt és elrohant az illat irányába.

Kagome a kútból mászva ki próbált megkapaszkodni, de ahogy ujjába hirtelen szálka állt elrántotta kezét. Egy pillanatra maga is azt hitte vissza fog zuhanni, de kezét elkapták. Gyorsan összeszorított pilláit megkönnyebbülve nyitotta ki. A fénytől nem látta az alak vonásait, ki még mindig fogta karját. Pislogott párat, és mikor felismerte szerelmét tágra nyíltak pupillái. Sesshoumaru felhúzta a lányt, ki azonnal átölelte.
- Létezel. � suttogta könnyektől nedves szemekkel � Úgy örülök, hogy te létezel� - szorította magához a youkait.
- Én is örülök. � mondta egy kis szünet után Sesshoumaru és viszonozta az ölelést, egy pillanat alatt elfeledte minden tervét; miért legyen újra kegyetlen démon, ha ez az egy ölelés sokkal boldogabbá teszi, mint ezernyi kincs � Bocsáss meg nekem� -
- Nem haragszom, csak azt hittem, hogy álmodtam, hogy vagy nekem. �
- Álmodtad? �
- Nem lényeges, csak maradjunk így még egy kicsit. �
- Semmi akadálya. �
- Sesshoumaru� -
- Tessék? �
- Emlékszel az öcsémre? �
- Igen, az aprónövésű. �
- Holnap lesz a születésnapja, és szeretnék ott lenni� veled� -
- Születésnap? �
- Azt ünnepeljük, hogy idősebb lett egy évvel. �
- Értem, ha szeretnéd elmehetünk. �
- Még ajándékot kell neki vennem, úgyhogy még ma vissza kéne mennünk. �
- Mehetünk is. � kapta fel a lányt, és beleugrott a kútba.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!