- Ahhh� fogalmam sincsen, mit vehetnék neki� - sóhajtott mélyet Kagome.
Egy boltokkal kövezett utcán sétált Sesshoumaruval. A szellem bár nem szívesen, de egy fehér ingben és egy egyszerű farmerben mászkált. A lány kedvéért még két kardját is lefűzte oldaláról. Céljuk nem volt más, mint hogy megtalálják a tökéletes ajándékot kisöccse születésnapjára. De ez korántsem volt olyan egyszerű. Már vagy a századik �Dísztárgy és Ajándék� árushoz néztek be, de valahogy egyik sem volt az igazi.
- Lássuk csak� - gondolkodott Kagome � �Ha Yukamo lennék, mit vennék?� � �Sohasem túl korai elkezdeni az edzést, egy kard a megfelelő ajándék� azonban, ha a jobban átgondolom� sokkal izgalmasabb LEROMBOLNI AVILÁGOT. Tömegpusztító fegyver + modern technika =� � hallotta fejében Yukamo javaslatát � Egy tank? � ütötték ki saját gondolatai.
- Tank? � kérdezett vissza Sesshoumaru, fogalma sem volt a szó jelentéséről, de nyugtalanította kedvese viselkedése.
- Semmi-semmi. � legyintett gyorsan a lány magához térve � Sesshoumaru, te fiú vagy. �
- Mióta ismerjük mi egymást? � nézett félre kínos mosollyal.
- Te minek örülnél? �
- Nekem tetszett a nyakláncod. �
- Jó-jó de mit szeretsz kapni? �
- Nos� talán nem is szeretek ajándékot kapni, mert akkor adósa vagyok annak, aki adta. �
- Jó, akkor közelítsük meg másfelől� Az én nyakláncomon kívül mit kaptál ajándékba eddig? �
- Mh� Egy kastélyt, a keleti tartományt� még egy kastélyt� -
- Ezzel nem vagyok kisegítve� -
- Miért nem készíttetsz neki egy kardot? �
- Kard, Yukamo, tankok� - ütközött bele egy telitömött kirakatba; ahogy fejét simogatva felnézett megpillantotta azt, amire szüksége volt: a tökéletes ajándékot � Sesshoumaru gyere. � rángatta be az üzletbe a youkait.
Az kereskedés tetején hatalmas villogó betűkkel ez állt �Sportszaküzlet�. Kagome egy piros-fehér focimezt szemelt ki, melyen öccse kedvenc játékosának neve díszelgett.
- Az még nagy lesz Soutának. � hallott háta mögül gyengéd halk hangot, gyorsan hátrakapta fejét, és elakadt a lélegzete � Vagy ennyit nőtt volna a fiam? � mosolygott szélesen a magas, jóképű, feketehajú férfi.
- Apa� - nyögte ki a lány nagy nehezen, Sesshoumaru amint látta, hogy a valaki megszólította az ő egyetlenét arcán nyugodt ábrázattal odasétált és végigmérte az alakot.
- Kagome� - tárta ölelésre karjait Mr. Higurashi, és magához is szorította gyermekét � Hiányoztál� -
- Te is nekem� Öhm� - jutott eszébe az addig ledöbbenve ott ácsorgó szellem � Apa ő itt Sesshoumaru, Sesshoumaru ő az édesapám. �
- Higurashi Satoru. � nyújtotta jobbját az apa.
- Örvendek. � fogadta a kedvességet a youkai.
- Kifizetem, és jövök. � mosolygott kedvesen Kagome, majd elszaladt a pénztárhoz.
- Hosszú haj, és tetoválás az arcodon� nem pazarolod az idődet. � meresztette szemüvege mögött rejtőző szigorú szemeit a szellemre � Hány éves is vagy? Nem sokkal fiatalabb nálam. Van már nyugdíjad, vagy csak viccből ősz a hajad? �
- Ez az eredeti hajszínem. �
- Uram. �Ez az eredeti hajszínem, uram.�� Nem fogok kertelni, nem vagy szimpatikus. Az én kicsi lányom sokkal jobbat érdemel a magadfajtánál. �
- Mehetünk? � érkezett vissza Kagome, kezében egy kisebb, barna papírzacskóval.
- Mehetünk. � váltott kedves hangnemre Mr. Higurashi, és kinyújtotta saját zacskóját, hogy lánya karoljon belé.
- Te mit vettél Soutának? �
- Egy focilabdát, a te ajándékodból gondolom, még mindig rajong a futballért, úgyhogy ezzel nem rúghattam nagyon mellé. �
- Igen még mindig imád focizni. �
- Amikor elmentem nagyon fiatal volt, kíváncsi vagyok, hogy megismer e majd. �
- Szinte semmit sem változtál, ugyan olyan fiatalos vagy, mint voltál. �
- Nem volt időm megöregedni. � nézett hátra az elhanyagolt szellemre, szinte a képébe gúnyolódott; ez a youkainak is feltűnt, és igencsak neheztelt a lányra, hogy így megfeledkezett róla, de nem tette szóvá, csak csendben menetelt a páros mögött.
- Szerencse, hogy összefutottam veled, lehet, hogy már el sem találtam volna idáig� -
- Ha rendszeresen látogattál volna minket, ezzel nem lenne gondod. Tényleg hogy-hogy itt vagy, eddig nem jelentél meg a születésnapokon� -
- Ezt majd megbeszéljük kicsit később, amikor kettesben leszünk. �
- Én nem titkolózom Sesshoumaru előtt� -
- Nem baj kicsim, még anyáddal is át kell rágnom a dolgot. �

- Megjöttünk! �
- Á, Kagome� - lépett ki a konyhából Mrs. Higurashi, és amint megpillantotta a váratlan vendéget, kiejtette kezéből a tányért, amit éppen törölgetett � Satoru� te meg mi keresel itt�? -
- Tudom, hogy hiányoztam. Gyerekek hagyjátok egy kicsit magára mamát és papát. � legyintett a férfi; Kagome engedelmesen felment a saját szobájába Sesshoumaruval, hogy a rég nem találkozott pár, hagyják beszélgetni � Hol a süti? �
- Ne tegyél úgy, mintha semmi sem történt volna. �
- Most mérges vagy? �
- Nem, nem vagyok mérges, csak kicsit megleptél. Jó pár éve nem is láttunk, és most csak úgy hirtelen megjelensz. Miért jöttél? �
- Hoztam ajándékot. �
- Eddig sem érdekelt a gyerekek zsúrjaira, miért pont most tolnád ide képedet. �
- Nem arról az ajándékról beszélek, ezt neked címezték� Egy bírósági végzés. � húzta mosolyra ajkait, majd egy elegáns mozdulattal megigazította fekete hajtincseit és felakasztotta vékony, barna kabátját � Hol a süti? �

- Még soha nem meséltél az édesapádról. � nézett ki szokásos rideg tekintetével az ablakon Sesshoumaru, hangjában nem érződött sértődöttsége.
- Apám még akkor ment el itthonról, amikor kicsi voltam. Régen mindent együtt csináltunk, nagyon jó volt a kapcsolatunk, aztán hirtelen eltűnt. Anya nem mondta hova ment, vagy hogy miért, és ez a téma azóta nem kívánt ebben a házban. Nem is feszegettük. � paskolta meg maga mellett az ágyát, hogy a youkai üljön le � Mindig érdekelt, hogy miért hagyott el bennünket� - hajtotta fejét szerelme vállára � Biztos nyomós oka volt, és annak is oka van, hogy most eljött� -
- Mit szólnál egy közös fürdéshez a régi szépidők kedvéért. � nyitott be Mr. Higurashi.
- Apa� -
- Csak vicceltem. Menj le anyádnak segíteni. �
- Rendben. �
- Fiam te maradj, hagy beszélgessek el veled egy kicsit. � megvárta, míg Kagome eltűnik az ajtó mögött, majd folytatta � Tudtad, hogy egy lány ágyára csak a nagy esemény után illik leülni? De ha ez megtörtént volna, akkor én most nagyon haragos lennék� -
- Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne ehhez. �
- Nem hiszem, hogy megengedtem, hogy tegezz. �
- O ez esetben, nem hiszem, hogy bármi köze lenne ehhez. � ment bele Sesshoumaru a játékba.
- Ami azt illeti, van, hiszen az apja vagyok. �
- Szép kis apa, hány évig is volt távol? �
- Nem kell neked magyarázkodnom. Félrebeszélés helyett inkább azt áruld el, hogy megrontottad-e a lányomat. � mérte végig a falnak támasztott két pengét, és a mellette gondosan összehajtogatott fehér kimonót.
- Nem rontottam meg� csak megmutattam neki, mennyire szeretem. � követte a férfi tekintetét.
- Vagyis már lefeküdtetek� az a szerencséd, hogy nem jelenthetlek fel. � nézett újra a szellem szemeibe.
- Akkor most nagyon haragos? � gúnyoldott Sesshoumaru.
- Az nem kifejezés. Viszont kiengesztelhetsz, ha dobod. A te arcoddal nem lesz sok idő fogni egy másik barátnőt. �
- Nekem nem kell másik, még a kérés is sértő. �
- Látom, nem jutok veled dűlőre, pedig igazán próbáltam jó-fej apuka lenni. Utoljára mondom, ne nyúlj a lányomhoz, jobb neki, ha könnyen el tud majd felejteni. � lépett ki az ajtón magára hagyva a gondolkodó youkait.
- Milyen idegesítő egy alak� -

- Anya ezt hova tegyem? �
- Rakd csak be a hűtőbe, és végeztünk a süteményekkel. �
- Magára hagytad Sesshoumarut? � nézett Kagome a lépcső lejövő apjára.
- Igen azt mondta, egyedül akar maradni egy kicsit. �
- Mikkel tömted teli a fejét? �
- Semmivel� Rendes fiúnak tűnik. �
- Anya! � kapta hátra a fejét Kagome, mert a nő leejtett még egy tányért.
- Ez ma már a második, ha így folytatod a vendégeknek nem lesz miből enni. � mosolygott Mr. Higurashi.
- Anya mi a baj? � kérdezte aggodalmasan a lány, mivel anyjának, még mindig remegtek kezei � Várj inkább én. � segítette összeszedni a szilánkokat, de amikor felállt, hogy kidobja, újra elejtette mindet.
- Yo. � köszönt jelentkezve Yukamo, oldalán Kagura, és az éppen akkor belépő Inuyasha és Kamaru.
Kagoménak gondolkozni sem maradt ideje, villámgyorsan a kabátokhoz ugrott, lekapta Souta egyik ott lógó baseball sapkáját, és Inuyasha fejébe nyomta. Az értetlenkedve állt ott, Kamaru ehelyett inkább szorosan magához ölelte a lányt.
- Úgy örülök, hogy jól vagy. � suttogta a fiú.
- Én is örülök. � bújt ki az ölelésből, majd a kanapéról hátrafelé néző apjához fordult � Ő-ők itt a barátaim� � dadogta � Yukamo, Kagura, Inuyasha és Kamaru. Te jó ég Kamaru! � akadt meg tekintete a lépcsőn lefelé sétáló Sesshoumarun.
- Miért jött mindenki ide? � sétált nyugodt tekintettel végigmérve a társaságot unokatestvéréhez; egy hirtelen mozdulattal kirántotta Yukamo kardját, mely könyörgően feküdt hüvelyében, és Kamaru torkának szegezte � Rég láttalak. � de a szagod az emeletig bűzölgött.
- Sesshoumaru, kérlek, ne csináld! � kiáltott szinte hisztérikusan a lány � Add ezt szépen vissza Yukamonak. � tolta lejjebb a kardot � �Na, nem mintha nála, jobb helyen lenne��
- Az ilyesmi nem való kölykök kezébe. � vette el Mr. Higurashi � Ez a tiéd fiam? � fordult Yukamóhoz.
- Igen. �
- A helyes válasz: �csak volt uram�. � mosolygott Satoru.
- Hé, adja vissza! Kagura, elvette a kardomat� Szólj rá� -
- Úgy viselkedsz, mint egy óvodás. � sóhajtott a szélboszorka és már emelte volna legyezőjét, hogy visszaszerezze szerelme játékát, de Kagome egy ugrással lefogta kezét.
- Ugye nem akartad azt használni?! �
- Mit akart használni? � kérdezte az egyetlen beavatatlan szobában tartózkodó.
- Kicsim, miért nem mentek fel a szobádba, és adsz nekik váltóruhát. Mondtam, hogy neked is el kellett volna menned a jelmezbálra� - mentette meg lányát Mrs. Higurashi � Ha már mind eljöttek téged meglátogatni, maradjanak a zsúrra is. És kérlek, ha ráérsz, nézd meg az öcsédet is, hogy rendesen felöltözött-e már. Legalább két órája ki sem jött a szobájából, még az apjával sem találkozott. �
- Rendben anya. � könnyebbült meg egy kicsit Kagome � Mindenki utánam. �

- Ez kényelmetlen� Miért ilyen szűk? � panaszkodott Yukamo, addigra Kagura egy Kagométől kölcsönkapott egyszerű ruhában, a fiúk, pedig rendszerint hosszú farmerben és pólóban ültek Kagome szobájában, kivéve Yukamót, mert ő Souta egyik nadrágját használta rövidnek; neki már nem jutott más.
- Ne panaszkodj, jól áll. � adott csókot ajkaira a szélboszorkány, ezzel sikeresen lenyugtatva szerelmét.
- Elárulnátok, hogy kerültetek ide? � kérdezte Kagome.
- Mi hogy kerültünk ide?! � kezdte Yukamo � Téged kerestünk, és arra jutottunk, hogy csak ide jöhettél, így hát követtünk. A kérdés az, hogy drága unokatestvérem, hogy a fenébe kerül ide! �
- Nem sokkal azután, hogy elindultatok Jaken és Rin valahogy odajött és megkerestek engem. Én, pedig úgy döntöttem, hogy nem tartom többet magam mellett, így visszavittem Kaelde falujában. Ott megéreztem Kagome illatát, és hozzá rohantam. Ő, pedig megkért, hogy maradjunk az öccse születésnapjára. �
- Mindent értek� -
- Azért nekünk szólhattatok volna! Halálra aggódtuk magunkat! � kiabált magából kikelve Inuyasha.
- Hűtsd le magadat drága öcsém, vagy én teszem meg. �
- Bocsássatok meg, hogy aggódnotok kellett miattam, én csak nem értettem meg miért alázott úgy meg, mikor nem volt ott senki, akinek meg kellett volna játszania magát. �
- De volt� - motyogta sejtelmesen Kagura.
- Emlékszel a kaméleon démonra, aki még a Huszonegy szellem völgyében figyelt minket? � fordult kedveséhez Sesshoumaru.
- Aham. �
- Ott volt a teremben. �

*

- Nézd milyen szép ez a függöny Sesshoumaru. Kézzel fűzték, puha és finom az illata. �
- Igen kétségtelenül remekmű. � fordult a mögötte álló lányhoz � Te meg mit állsz ott, menj és hozz nekünk italt. �
- I - igenis� -

*

- Te jó ég� - kapott szájához a lány � Meg tudsz nekem bocsátani? �
- Nem a te hibád, túlságosan durva voltam� Utánad akartam menni, de azzal megtörtük volna a látszatot, így Mara nem engedte� -
- Értem� -
- Kagome, lehet egy kérdésem? � szólalt meg Kamaru ki a lánytól legtávolabb foglalt helyet; fiatal volt még a halálhoz.
- Már megvolt. � fordította gyilkos tekintetét a fiú felé Sesshoumaru.
- Nyugodtan. � felelte a lány.
- Ki volt az a férfi? �
- A feketehajú? �
- Igen� -
- Az édesapám, eljött Souta születésnapjára? O, tényleg, még be sem csomagoltam az ajándékát. �
- Ajándék? � villanyozódott fel Yukamo és egyből a lány mellett termett � Mi az, mi az? Egy kard? �
- Kard?! � vágódott hanyatt Kagome � miért akar mindenki kardot venni a másiknak�? � �de legalább jól tippeltem��
- Igazad van az olyan átlagos ajándék� akkor egy szakés tál? � érdeklődött tovább a youkai.
- Még csak általánosba jár! �
- Ha te mondod� - pillantotta meg a csomag tartalmát - ezért vettél neki ruhát� mit nem értek? �
- Hagyjuk. � kötött masnit a csomag tetejére � megyek, megnézem hogy áll, addig semmi hangoskodás.

- Souta� - kopogott az ajtón, majd be is nyitott.
Öccse a szekrény előtt térdelt, majdnem betemették a már kivett ruhák.
- Hé-hé� nem tudod elönteni, mit vegyél fel? �
- Nem és az osztálytársaim mindjárt itt lesznek� -
- Tessék, ez lesz a jó. � vett elő egy divatszabású fehér-kék csíkos pulcsit.
- Köszönöm� -
- Ha nem bánod Inuyasha, Sesshoumaru és még pár barátom is marad a bulidra. Anya hívta meg őket� Különben� apa is itt van, anya mondta, hogy még nem találkoztál vele. Szerintem jobb, ha azelőtt beszélsz vele, hogy a barátaid ideérnek. �
- Apa?! � rohant le az emeletről Souta, Kagome halványan elmosolyodott, majd visszament szobájába.

- Minden rendben? � kérdezte Inuyasha az ajtón bejövő lányt.
- Igen, csak izgul. �
- Kagome, az imént bejött Satoru - san és egy csomagot hagyta itt, azt mondta, örülne, ha ezeket viselnéd. � adta át a papírzacskót Kagura.
- Nekem? - a lány egyből ki is vette belőle a ruhadarabokat � Egy pillanat és jövök, csak átveszem. � ment be a fürdőszobába.

- Souta� - nézte apja a vele néma csöndben álló kisfiút � de meg nőttél. �
- Hát igaz� tényleg eljöttél� -
- Így örülsz nekem? �
- Miért vagy itt? �
- Hogy-hogy miért? Most van az egyetlen kisfiam születésnapja. �
- E� - szakította meg mondanivalóját egy hosszú csengőszó. �
- Kicsim, nyiss ajtót, kérlek� -
- Igen mama. � és azzal a fiú izgatottan elrohant, nem is foglalkozva többet a félbehagyott párbeszéddel.
- Boldog születésnapot Souta! � hallatszott a konyháig, osztálytársainak üdvözlése, majd nemsokára, már az egész nappali nyüzsgött a kisiskolás fiúktól; elvétve volt pár lány is a gyerekhad között.
Mikor a rokonság is megérkezett - nagynénik, nagybácsik -, már Kagoméék is lefáradtak. A lány egy zöld, hatalmas masnival díszített rövid szoknyát, és egy bordó fehér színű toppot viselt. A Tokyo Divat magazin múlt heti számából mindenki jól ismerhette ezt a 80000 jenes (kb. 160000 FT), korlátozott mennyiségben árusított összeállítást.
- Hű, Souta� nem is mondtad, hogy ilyen szép nővéred van� - súgta oda egyik barátja, még a kisautó is megállt a kezében.
- Nem is olyan szép� -
- Kicsim elrablom a barátodat egy percre� -
- Persze� - egyezett bele Kagome, de nem nagyon értette a dolgot, hogy apja miért akar ennyit beszélni Sesshoumaruval.

- Tudod, miért vagyok, most itt? �
- Fogalmam sincsen� hacsak nem azért, hogy engem bosszantson� -
- Fiam, te már tudsz valamit� Mint már biztosan hallottad anno, nagyon jó viszonyban voltam Kagoméval. De mikor megtudtam valamit� valami nagyon-nagyon fontosat, el kellett mennem. De rádöbbentem, hogy nekem hiányzik az én kicsi lányom� így most magammal viszem. �
- Mégis hova? �
- Hát a saját lakásomba, sőt van egy még jobb hírem számodra�

- Tudtam, hogy jól fog állni. Picit ugyan nagy� - tért vissza Mr. Higurashi, és azonnal meg is simogatta kicsi kincse vállát.
- Köszönöm apa, nekem nagyon tetszik. �
- És a barátod nem szól ehhez semmit? � nézett a szellemre Satoru.
- Valóban jól áll. � mosolygott Sesshoumaru, és olyat tett, amit egyébként nem szívesen: megcsókolta szerelmét mindenki más előtt; Kagome is eléggé meglepődött, de azért örült neki, hogy a youkai így felvállalja érzelmeit.
- Láttad, hogy megcsókolta? Ez olyan romantikus� - állta körbe három kislány a párost.
- És mikor veszed feleségül? � kérdezte az egyik, ártatlan selypítő hangon, erre a kérdésre Kagome fülig vörösödött, Sesshoumaru tekintete azonban erősen megkomorodott.
- Hát akkor azt hiszem, ez a megfelelő pillanat. � állt fel Satoru egy székre, hogy még jobban magára vonja a figyelmet � Van egy kis bejelentenivalóm� Hajdan volt kedvesemmel mindent jól átbeszéltünk és végül is úgy döntöttünk, hogy Kagome hozzám költözik, és velem fog élni. �
- Tessék?! � bukott ki a lányból pár perc általános csönd után, és arcán igazán látszott a meglepődés; Mrs. Higurashi kezében szétrepedt a pohár.
- Ez a harmadik, drágám� És van még egy jó hírem. Kagome még a jövő héten férjhez megy. �

- Tudod, miért vagyok, most itt? �
- Fogalmam sincsen� hacsak nem azért, hogy engem bosszantson� -
- Fiam, te már tudsz valamit� Anno, nagyon jó viszonyban voltam Kagoméval. De mikor megtudtam valamit� valami nagyon-nagyon fontosat, el kellett mennem. Azonban rádöbbentem, hogy nekem hiányzik az én kicsi lányom� így most magammal viszem. �
- Mégis hova? �
- Hát a saját lakásomba, sőt van egy még jobb hírem számodra� Kagome férjhez megy. �
- Csak próbáld meg� - kapott kardja után, de az nem lógott megszokott régi helyén.
- Most biztos nagyon csalódott lehetsz� Ne vedd személyeskedésnek, még ha kedvelnélek is, a lányomat már elígértem az üzletfelem fiának. Kagoménak nagyon jó dolga lesz, dúskál majd a pénzben, meg amit csak el tudsz képzelni. �
- Nem kényszerítheti házasságra� -
- O, dehogy is nem. �
- Én� nem fogom hagyni. � nézett fel elszánt tekintettel, és az apa képébe mosolygott � Én nem fogom hagyni, hogy elvegye tőlem. �

- Van még egy jó hírem. Kagome még a jövő héten férjhez megy. A jövendőbelije nem más, mint a Kagawaka cég örököse, mely milliókat képes biztosítani az én kicsi lányomnak.
- Apa� -
- Nem! � kiáltott fel Souta, és tüntetőleg nővére elé állt � őt nem viheted el! �
- O, drága kisfiam, nem mintha kérdeztelek volna. �
- Anya mondj valamit! Ugye, hogy nem viheti el?! Mond meg neki! �
- Souta� -

- Egy bírósági végzés. � húzta mosolyra ajkait, majd egy elegáns mozdulattal megigazította fekete hajtincseit és felakasztotta vékony, barna kabátját � Hol a süti? �
- Ne játssz velem, milyen bírósági végzés? �kérdezett vissza kissé idegesen Mrs. Higurashi.
- Nézd, milyen szép pecsét van rajta� -
- A tartalma jobban érdekel. �
- Tudod nagyon sok időbe telt, míg megkaptam az engedély, de végül egy kis megfelelő jutalmazással, és közbenjárással sikerült megszereznem� Ez a papír feljogosít engem, hogy magamhoz vegyem egyik gyermekemet. Csak az egyiket� Hogy lásd, milyen toleráns vagyok, válassz te. Melyiket akarod megtartani? �
- Hogy kérdezhetsz ilyen kegyetlenséget? �
- Gondoltam, hogy ezt feleled� de nem is baj, én már eldöntöttem, hogy kit viszek magammal� Tudod, az egyik igen fontos üzletfelemnek van egy fiatalabb fia, már lassan beszállogat a tőzsdébe, segít az apjának. Hát mit ad isten nem éppen házasodni készülne? Így hát összeültem Kagawaka barátommal és megbeszéltük, hogy az én egyetlen kislányom pont megfelelő lesz a család leendő elnöke mellé� -
- Kagoménak már van barátja! � kiáltott fel ingerültebb hangon, az általában nyugodt asszony.
- Igen volt szerencsém hozzá. Kamasz szerelem, majd kinövi� �
- Nem engedem, hogy elvidd a lányomat! �
- Nem engedés kérdése� nem tehetsz semmit. A törvény, az törvény� Mindig is jó volt a kapcsolatunk, most sem lesz gond. Egy gazdag férj, nagy ház, szép kert� Mindene meglesz, amikről te még csak álmodni se mertél. �
- Szerelmes, nincs szüksége nagy házra, meg milliárdokra� nem viheted magaddal� itt nőtt fel� - könnyezte az asszony már teljes elkeseredettségében.

- Anya mondj valamit! Ugye, hogy nem viheti el?! Mond meg neki! �
- Souta� - fordította el bánatban fürdő tekintetét Mrs. Higurashi � Sajnálom� én annyira sajnálom, de nem tehetek semmit. A bíróság neki ítélte Kagomét� -
- De hát� -
- Mondtam, hogy legalább holnap mond el! Miért kellett tönkretenni a gyerek születésnapját?! �
- Apa� - lépett a férfihez Kagome � bocsáss meg, hogy csalódnod kell bennem, de én nem szeretnék veled menni� ugye megérted? �
- Kicsim, én mindent megértek� de akkor is velem kell jönnöd. Fel kell készülnünk az esküvőre. �
- De én nem fogok hozzámenni egy vad idegenhez! �
- Ne aggódj, mindjárt itt lesz értünk az autó, nem kell csomagolnod, már egy csomó ruhát vettem neked. �
- Honnan tudod egyáltalán a méreteimet? �
- Pár barátom készített rólad egy-néhány képet. �
- Te figyeltettél?! Mégis mióta tervezed ezt az egészet?! �
- Már elég régóta, de a dolgot megnehezítette, hogy olyan ritkán jöttél ki a házból, volt mikor szinte hetekig nem mozdultál ki. Akkor nagyon megijedtem, de most már látom, hogy egészséges vagy. � akarta magához közelebb vonni.
- Ne érj hozzám� - bújt Sesshoumaruhoz a lány, aki készségesen át is ölelte.
- Kicsim� - kezdte az apa szokásos mosollyal az arcán, azzal a mosollyal, ami mindig ott bujkált szája sarkában, és amiről úgy lehetett olvasni a mély gúnyt, mint a vízfolyás � Tudod, mi történik, ha nem jössz elvelem? � A mamát börtönbe csukják� de te emiatt ne érezz lelkiismeret furdalást, hiszen te végül is csak élni akartad az életedet. Mit számít, ha kap öt évet vagy tizet, addig majd én elnevellek titeket� Nagyapátok hol is van most? Ha jól tudom elment itthonról� -
- Csak azért, mert ki nem állhat téged! És én is! � kiáltott Souta indulatosan.
- Hát fiam, az élet nem fenékig tejfel� -
- Elég legyen már! � fakadt ki Kagome � nincs más választásom, ugye? �
- Kagome� -
- Anya, el tudsz menni a bíróságra? �
- Kagome� -
- Ugye nem hagynád, hogy az egyetlen lányodat elragadják tőled? �
- Már holnap fellebbezek! �
- O, az autó meg is érkezett. � nyitotta az ajtót, kabátját felvéve Mr. Higurashi.
- Sesshoumaru. � ölelte át a szellemet � Kérlek� ments meg� - súgta fülébe, úgy, hogy csak ők ketten hallják, majd kirohant a bejáraton; gyorsan, hogy senki ne láthassa bujkáló könnyeit.
- Majd küldöm az esküvői meghívókat. � szólt még hátra Satoru, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Az egész társaság értetlenkedve állt és nézte az eseményeket. Két kislány már nem bírta tovább és szívszaggató sírásban tört ki mondván: �szeretik egymás, de nem lehetnek együtt, ez olyan szomorú��. Souta ökölbe szorított kézzel kirohant a kertbe, neki is jócskán megeredtek könnyei. Kamaru térdei összerogytak, nem csak Sesshoumaru feltörni készülő hatalmas szellemi energiája miatt, hanem mert egyszerűen érzékenye érintette, hogy élete értelme férjhez megy. Inuyasha csak hebegett-habogott meg sem tudott szólalni a nagy meglepettségtől.
- Miért nem megyünk egyszerűen és nyessük le a fejét annak az alávaló Kagome-rablónak? � állt Yukamo unokatestvére elé � Hé, hallod, nyugodj meg. Egy kis harc már úgy is hiányzott. �
- Az a gond, hogy nálunk nem ilyen egyszerűek a dolgok� - suttogta Mrs. Higurashi könnyeivel küszködve � Ebben a világban nem lehet csak úgy egyszerűen büntetés nélkül félreállítani valakit. Sesshoumaru� - tette kezét a youkai vállára � Visszakapod� nem engedem hogy bárki olyanhoz menjen hozzá, akihez nem akar� -

- Most miért vágsz ilyen mogorva arcot kincsem. �
- Nagyot csalódtam benned apám� - �Gyertek értem! Ha nem jöttem volna el, anya nagy gondban lenne, de eszem ágában sincsen megházasodni! Remélem, idejében felülvizsgálják az ügyet� Sesshoumaru�� �
- Ne aggódj, meglátod, hogy csak jót akarok neked. Ahova megyünk ott már mindenki téged vár. �
- Nem megyek férjhez� -
- Ráérsz azután, ilyeneket mondani, hogy találkoztál vele. Okos, kifejezetten jóképű, és remek zenei tehetsége van� -
- Engem ez nem érdekel! �tudod� én annyira örültem, mikor láttam, hogy beszélgetsz Sesshoumaruval� azt hittem, hogy kedveled� -
- Meg sem próbáltam kedvelni. Minek tettem volna, hisz úgy sem voltatok sokáig együtt. Sajnálom kicsim, de ez a te érdeked� Meg is érkeztünk. � szálltak ki a belülről is tágas fekete limuzinból, mely pontosan az ajtó előtt tette ki őket.
Kagome hátrakapta fejét, és szemei elé egy hatalmas cifra kovácsoltvas kerítéssel körbezárt füves kert tárult, szinte alig látott el a ház bejáratától a kapuig. A szája is tátva maradt a Kagawakák otthonától, mely az ő kis házának körülbelül a százszorosa lehetett.
- Mondtam, hogy tetszeni fog. � súgta fülébe a férfi, majd csengetett.
Pillanatokon belül szolgálók hada lepte el az előcsarnokot. Felakasztották a kabátokat, megigazították Kagome szél fújta haját, majd átkísérték a két vendéget az ebédlőbe.
- De apám! Miért kell nekem elvennem egy vad idegen nőszemélyt?! �
- Nem kéne így panaszkodnod, egy nagyon csinos hölgy. �
- Én is láttam a fényképeket, de akkor is csak egy üresfejű liba! �
- Fiam, nem tűröm, hogy így beszélj a jövendőbelidről! Bármelyik perc� Á, Higurashi� - üdvözölte a férfit �� és bájos lánya Kagome - csókolt kezet -, már nagyon sokat hallottam ám rólad. � az idősödő, szintén szemüveges úr látszólag nagyon örült az érkezésüknek, arcán kedves mosoly terült, és kezénél fogva azonnal fia elé húzta a lányt � Kagome ő itt a jövendőbelid, Shibata� Gyerünk-gyerünk a vacsora tálalva. � nevetgélt szórakozottan.
- Elment az étvágyam, felmegyek a szobámba. � fordított hátat az egyébként valóban jóképű Kagoméval egyidős fiú.
- Shibata! � förmedt rá az apja, eddigi kedves hangjához, eléggé váratlan fordulat volt � Azonnal gyere vissza! �
- Sajnálom apám, de meg kell tagadnom parancsát, eléggé szédülök is. � vetette hátra félhosszú mélybarna tincseit.
- Bocsássanak meg, ezért akis incidensért, mindjárt idehozom. � szabadkozott Mr. Kagawaka.
- Kérem, hagyja uram. � hajolt meg Kagome � én is eléggé fáradt vagyok� -
- Hát persze, hiszen idáig kocsikáztatok. Terukki! Mutassa meg a kisasszonynak a lakosztályát. �
- Erre hölgyem. �

- Te alszol a földön. � morgott a szobába lépő Kagoméra a fiú.
- Biztos eltévesztette az ajtót, ez a te hálód. �
- Apám, azt akarja, hogy szokjunk össze, így az én szobámban kell aludnod, de ne is álmodj róla, hogy hozzád érjek� -
- Idefigyelj, én sem önszántamból jöttem ide, nagyon jól ellettem volna a saját kis magánéletemmel, de anyámat börtönbe csukják, ha nem teszem, amit mondanak� -
- Mondhatsz akármit, csak azért vagy itt, hogy örökösödj. De most közlöm veled, hogy nem szándékozom téged feleségül venni. � kiáltott a lányra.
- Köszönöm, most megnyugtattál. � emelte fel Kagome is a hangját.
- Kisasszony, itt a ruhá� - nyitott be egy cseléd.
- Menj innen! � förmedt rá egyszerre a �leendő házaspár�, és még maguk is úgy meglepődtek, hogy pár pillanatig csak néztek egymásra, majd végül elkapták tekintetüket.
A szolgáló kissé megilletődött a kiabálástól, letette a hálóköntöst, majd távozott becsukva maga mögött az ajtót. Kagome dühös pillantást vetett Shibatára, felkapta a köntöst és takarónak használva leheveredett a vastagon szőnyegezett padlóra.
- �Ez semmi nekem, aludtam én már sima parkettától kezdve kavicsos talajon� csak most éppen ő nincsen itt�� �

- Mit gondolsz, a fiad megbékél? � lépett előrébb Satoru.
- Biztosan, vagy különben megemlegeti! Nagyon nehéz volt megszerezni azt a bírósági végzést� viszont a te lányod nem tűnt valami feldúltnak. �
- Szerintem legszívesebben a saját kezével fojtaná meg, főleg, hogy le �üresfejű libázta�. De a jó modort megtanulta, úgyhogy illedelmesen viselkedik. �
- Nagyon jó� nagyon jó� Ezzel a lépéssel összekötöttük a két céget, és természetesen kisegítelek a bajból. �
- Nagyon szépen köszönöm. �

Kagome motoszkálásra ébredt. A középkorban töltött éjszakái után már felfigyelt a füle az ilyesmire, az állandó veszélyre és készenlétre. Először szobatársára gyanakodott, de mikor rápillantott látta, hogy ő is érdeklődik a zaj forrása iránt. Hirtelen kattanást hallottak, mindketten középső hatalmas ablak felé kapták fejüket. A sűrű fátyolozott függönyök hadából lassan két alak keveredett ki.
- Sesshoumaru� - suttogta a lány és a youkai karjaiba omlott.
- Nem mozdulsz öcsi. � szegezte kardját Shibata nyakának a másik alak, ki nem volt más, mint Yukamo � Minden ok hiszti-gép? �
- Igen. � szakította meg szerelmével folyó csókját � de, hogy kerültök ti ide? �
- Követtük az illatodat. � felelt a rangidős szellem �
- Hiányoztál� -
- Te is nekünk� - ugrott be Inuyasha is � Odakint minden tiszta. � jelentette a hanyou is, egyértelműen a terepfelderítésről érkezett vissza � Mehetünk? �
- Én� én nem mehetek� - suttogta Kagome � az édesanyám nagyon nagy bajban lesz, ha lelépek� -
- Tudtam. � tűrte Sesshoumaru a lány füle mögé az ébenfekete tincseket � Ne aggódj, kiszabadítalak innét. �
- Kagome, én úgy kútbaigazítalak. � dörzsölte meg a lány feje búbját viccelődve Yukamo.
- Kik maguk?! És mit keresnek az otthonomban?! � állt fel Shibata kihasználva a lehetőséget, hogy már nem szorul a torkához egy egyméteres penge.
- Ne hangoskodj halandó, ha akarnám, minden erőfeszítés nélkül leválaszthatnám a fejedet a helyéről. � nézett arra szigorúarany szemeivel Sesshoumaru � Ez az, akihez apád hozzá akar kényszeríteni? � fordult szerelméhez.
- Igen� de ne aggódj, ő sem rajong a házasságért� Souta jól van? �
- Egész végig magán kívül volt, Kamaru és Kagura vigyáz rá, mert az anyád körbelátogatja a rokonokat tanúskodásért. Azt mondta minden rendben lesz. � felelt Inuyasha, és megigazította füleit rejtő baseballsapkáját.
- Haló� - suttogott Shibata a telefonba, de azt Inuyasha karmainak elegáns mozdulatával egy pillanat alatt hatba szelte, és a fiú arcán is öt csík emlékeztette a támadásra.
- Most jobb ha mentek� - adott még egy csókot Kagome a youkainak.
- Holnap is jövök. � mondta majd sorra kiugrottak az ablakon.
- Istenem� tiszta vér az arcod� - vetett aggodalmas pillantást a lány Shibatára, majd berohant a szobából nyíló fürdőbe � mutasd, hagy lássam el� - tért vissza a talált sebtapaszokkal és fertőtlenítőszerekkel.
- Kik voltak ezek?! �
- A barátaim� nem rossz em�emberek csak felidegesítetted őket� -
- Az-az alak megkarmolt, puszta kézzel széthasította a telefonomat! Ember?! Mutáns! �
- Túl sok filmet nézel� - legyintgetett zavartan Kagome.
- Az a magas hosszú hajú a barát barátod? �
- Igen� -
- Miért nem beszéled meg apáddal, hogy nem akarsz megházasodni? �
- Mert nem lehet, már én is próbáltam, nem tudom, miért erőltetik ennyire. �
- Azért mert egy üresfejű liba vagy� az apád cége csak akkor kerülhet ki az európai piacra, ha az én apám hozzáad a tőkéjéhez. Ha elveszlek, akkor családtag lesz, vagyis apám segít. Ez teljesen egyértelmű. � mondta felhúzott orral.
- Nem vagyok üresfejű liba! �
- Shibata zajongást hallottam� - nyitott be Mr. Kagawaka, de mikor látta csókolózó párt magában mosolyogva kisomfordált.
- Ezt meg miért? � csattant pofon Kagome részéről.
- Te ostoba tyúk! Talán azt akartad, hogy apám meglássa az arcomat és kérdezősködjön? Különben sem volt igazi csók, odatettem a kezemet! Idióta! �
- Öhm� köszönöm� - ragasztotta le a sebeket � de holnap biztosan észreveszik� -
- Addig legalább van időm kitalálni valami életképes sztorit. Most pedig jóéjszakát. � szólt oda durván, és oldalára fordult az ágyon.
- Jóéjszakát. � feküdt vissza a padlóra.
- Hé! Kell takaró? �
- Ne fáradj� - ásított Kagome és már aludt is.

- Jó reggelt. � szólt a lány, mikor Shibata is felébredt; a nap még alacsonyan járt; a fiú egy pillanatra rámeresztette mogorva szemeit, majd eltűnt a fürdőszobába ajtó mögött; fogmosás után, alaposan megdörzsölte frissen mosott haját, és nagyot ugrott mikor szembetalálta magát a még mindig takaróval burkolva ott ülő lánnyal.
- Hogy kerülsz te a hálómba?! �
- Itt aludtam, rémlik valami a tegnapról? �
- Tényleg� Öltözz át, apám abba a szekrénybe tetette a ruháidat. � mutatott a kandallótól jobbra merengő nagy antik gardróbra, majd megigazítva ingét kiment.
- A ruháim? � nyitotta ki a hatalmas széphímzett ajtókat: csupa rövidszoknya és divatos trikók, elvétve pár pulóver, de hogy hosszúnadrágot találjon az ember az kizárva � Ezek azok, amiket apa vett� - �Hogy tehetett velem ilyet?! Sohasem bocsátom meg neki, hogy eladott engem�� � vette ki a két felső darabot, majd felöltözködött: egy egyszerű vörös-fekete csíkos ruha, és rá egy laza ing.
Bátortalanul a folyósóra lépett, sehol senki. Mivel jobb ötlete nem volt az ebédlőbe sétált, mert legalább tudta, hogy az hol van, ebben az óriási házban. Ahogy benyitott a hatalmas terembe, megint jövendőbelije panaszkodó hangja ütötte meg fülét.
- Miért kell megvárnom a reggelivel? Az ilyenek órákig készülődnek� -
- Fiam, tanulj jó modort, édesanyáddal nem erre neveltünk. �
- Jó reggelt� - lépett közelebb a lány, majd helyet foglalt az egyértelműen neki terített helynél.
- Jó reggelt kicsim. � köszöntötte apja, de Kagome tudomást sem akart venni róla.
- Hát akkor együnk. � tapsolt a ház ura, és neki is láttak a gazdag terítéknek � Apropó fiam� mi történt az arcoddal? �
- Az arcommal? � kérdezett vissza a fiú � Az ott megkarmolt� - bökött a lány felé, kinek torkán akadt a falat, és kis híján megfulladt � Sokkal erőszakosabb, mint amilyennek kinéz. �
- �Életképes mi?� � nézett gyilkos szemekkel a fiúra.
- Nem hittem volna, hogy egy éjszaka alatt ennyi fejlődik a kapcsolatotok� - köhécselt a férfi, majd annyiban hagyta a dolgot, a lány hiába akart magyarázkodni, hogy az nem is úgy volt, másfelé terelte a témát � Holnap hétfő, így Shibata iskolába megy. Apádtól hallottam, hogy mostanában igencsak kimaradoztál az iskolából. Arra gondoltam, hogy elkísérhetnéd a fiamat iskolába, a tanárokkal már beszéltem és nyugodtan bemehetsz az órákra. Jövő héttől, pedig hivatalosan is odajársz� -
- Köszönöm a kedvességét, de én� -
- Kagome! � erősített hangjára Satoru � mész. �

- Miért kell még az iskolában is látnom téged? Nem elég, hogy betelepedtél a szobámba, a barátaid tönkretették a telefonomat, és az arcomat és elintézték, még ott is engem kell bosszantanod? �
- Elhiheted, nem én sem szeretnék az iskoládban mutatkozni. �
- Mert te egy lógós vagy! �
- Nem vagyok lógós! �
- Persze, ezért jártál be hónaponként egyszer� -
- Meg volt az okom, hogy nem mentem be! Képzeld, néha nekem is sokkal könnyebb lenne egyszerű iskolás lányként élni, nem, pedig szellemekkel harcolnom! � kapott szájához, mert rájött hogy elszólta magát.
- Tessék? �
- Úgy értem nagyon sokat betegeskedtem� -
- Na még ez is, ha elájulsz, én nem viszlek haza! �
- Nem is kértem! �

- Szeretnék aludni! � vágott neki egy párnát hirtelen felindulásból Sesshoumaruéknak a fiú, kifejezetten zavarta a négy vendég beszélgetése.
- Ezt még egyszer ne� - fogta meg a feléjük repülő tollkupacot még becsapódás előtt, és karmaival azonnal széthasította, majd félredobta.
- Most már tényleg jobb, ha mentek. � ölelte át még szorosabban a szellemet Kagome � Holnap el kell mennem iskolába, ha akarsz, ott meg tudsz látogatni, csak kövesd az illatomat. �
- Rendben� Indulás. � szólt két rokonának, és már el is tűntek a függönyök kavalkádjában.
- Nem mondod, hogy ezek az iskolámba is eljönnek? És mi volt ez a �kövesd az illatomat� szöveg? �
- Semmi� inkább aludj� - feküdt le szokásos helyére, a padlóra.
- Holnap hétkor indulunk, addigra legyél kész. Az egyenruhádat, apám betetette a szekrénybe. � fordult el a lánytól, majd már le is hunyta pilláit.
- Rendben, köszönöm� - ásított � Jó éjt�
- Jó éjt� -

�Ha belegondolok, hogy a tulajdon apám árult el� Anyu most biztos nagyon aggódhat, és ott van szegény Souta, tönkre tettük a születésnapját. Ez olyan kegyetlen! Miért jön mindig valami közbe? Miért nincs csak egy hétig béke, csak egy kis idő, amikor semmi miatt nem kell aggódnom� igazán sokat kérek? És most még ez az iskola is��

- KYAAA! �
- ÁÁÁÁÁ! �
- Takarodj ki te perverz! �
- Én perverz?! Mit keresel te a fürdőszobámban?! � kérdezte ordítva immár az ajtó mögül a meglepett Shibata.
- Elkészülök, az indulásra. Kopognod kéne, mielőtt benyitsz! �
- Nekem?! Hiszen ez az én házam! �
- Akkor sem illik rányitni egy hölgyre� - jött ki köntösbe bújva a fürdőből, átadva a zuhanyt.
- Hölgy mi�? �

- Úrfi, kisasszony. � nyitotta ki a Kagome számára már ismerős szolgáló a fekete, függönyös autó ajtaját, majd meghajolt.
- Köszönöm� - vette át táskáját a lány; régi matrózblúzos egyenruhájától eltérően most egy sötét, fehér csíkokkal beszegett ruhát, és ahhoz illő kis hosszú ujjú mellényt viselt, stílusos bordó nyakkendővel, elég annyit hozzáfűzni a jelenséghez, hogy habár rendkívül csinos és elegáns volt, Kagoménak nem igazán tetszett
- Aztán ne bambulj el. � legyintette meg táskájával Shibata, és elindult a bejárathoz.
Rengetegen ugrottak félre az útból látván, a híres cég elnöknek fia közeleg, sokan meghajoltak, a bátrabbak odaköszöntek, majd egy hasonló pókerarcot mutató szemüveges fiú lépett a pár mellé.
- Ez az? � kérdezte megvető hanggal, merev tekintetét végigfuttatva a lányon.
- Ez� -
- Nem �ez�, hanem �ő�� - ragadta meg az ismeretlent egyen zakójánál fogva Kagome.
- Ne érj hozzám, szegény lány. � söpörte le magáról az elgyengülő kezeket, majd ismét barátjához fordult.
- Legalább a tiéd nem ronda, még talán úrinőt is lehet belőle faragni, ha megtanulja hol a helye� De Marina� az a lány egy katasztrófa, nem merek vele nyilvánosság előtt mutatkozni, de minden szünetben megkeres. �
- Marina csak egyszerűen ronda. De ez itt a legnagyszájúabb és botrányosabb nőszemély, akivel valaha találkoztam. Minden este férfiakat fogad a lakosztályomban. Mind a háromnak ősz haja van, lehet hogy valami szekta� -
- Vagy csak az idősek klubja� Mi történt az arcoddal? �
- Megkarmolt� - dörzsölgette a tapasz felett.
- Mármint� -
- Igen ez itt. -
- Mondtam már, hogy nem �EZ�! � állt meg tűntetően Kagome, kimondottan zavarta, hogy úgy beszélnek róla, mint egy tárgyról, és az sem esett neki valami jól, hogy leszegényezték � Lehet, hogy nincsen hat villám Hawaii-on, de ettől még nem kell úgy bánni velem, mint egy senkivel� -
- Milyen idegesítő� -
- Figyelj, ne hangoskodj, és kerüld a feltűnést, mert itt mindenki tudja, hogy milyen családból származol, és nem igazán bírjuk a fajtádat� - vette elő megvetőpillantásait Shibata is � Maradj mellettem, ha nem akarsz bajba kerülni, de nekem mindegy, akár agyon is taposhatnak. Itt semmire nem mész a szókimondással és egyáltalán nem menő, ha nem jársz be órákra, úgyhogy viselkedj. Láttalak már illedelmesnek, megvan benned a kecsesség, úgyhogy használd. Nem akarom hogy mindenki azt visszhang, hogy trampli menyasszonyom van. Ha megértetted, akkor maradj csendben és kövess. �
- �Még hogy nagy száj� és én nem is akartam lógni! Bocsánat hogy szuperhősösdit kell játszanom a középkori Japánban! Bunkó!� � azonban jobbnak látta mindezt csak az elméjében ordibálni, már így is elég megvető tekintet szegződött rá.

- Mint azt látjátok új tanulónk érkezett. Kagawaka Kagome� -
- Higurashi, Higurashi Kagome� - szólt közbe a lány.
- Na ne� én azt is hallottam, hogy már a testét árulta annyira nem volt mit enniük�
- Igen, igen, de képzeld, úgy megkarmolta Kagawaka - kun csodálatos arcát, hogy be kellett kötözni. - ütötte meg az új diák fülét a második padsori sutyorgás.
- A vállalat leendő elnökének a menyasszonya. Bánjatok vele kedvesen. � folytatta a tanár nem is ügyelve a névre � Leülhetsz, nos, akkor nyissátok ki a könyvet a� -
Kagomét nem nagyon izgatta a tanóra, így szinte mindenfele nézett, csak a tanárra nem. Egyfolytában hallotta a rossznyelvű pletykákat, melyek minden üldözési mánia nélkül róla szóltak. Mikor az ajtó felé nézett, majdnem leesett a székről.
- Sesshoumaru� - suttogta, az üveg mögül eltűnő szerelme után, de a tanár még így is meghallotta.
- Parancsol? �
- Elnézést tanár úr, kissé rosszul érzem magamat, kimehetnék a mosdóba? �
- Menjen� - bólintott, majd tovább folytatta a mondanivalóját.

- Sesshoumaru. �
- Mondtam, hogy eljövök� a többiek kint vannak� -
- Hiányoztál. � bújt hozzá Kagome.
- Te is nekem. Édesanyád már visszaért. Azt mondta minden rendben lesz. �
- Akkor jó. �
- Most vissza kell mennem órára, még találkozunk. �

- Hé kislány! Igen, te ott! � állták körbe Kagomét a folyosón, amint az a női mosdóból próbált visszatalálni tantermébe � Te vagy az-az új diák mi? �kérdezte az egyik fiú.
- Annak a Kagawakának a felesége� - kérdezte egy másik, és közben a falnak nyomta a lány testét.
- Csak a jegyese� -
- Hallottuk, hogy már sok férfivel csináltad, mit szólnál, ha velünk is� -
- Tessék?! �
- Nem kell itt adni az ártatlant, tudunk fizetni érte. �
- Annyi pénzt kapsz érte, amennyit még életedben nem láttál. �
- A magadfajtának semmi az ilyen� -
- Magamfajta?! Nem tudom mit hallottatok, de én soha� -
- Kagome, gyere ide, most. � hallotta a lány Shibata hangját, bár nagyon bosszantotta, hogy ráparancsoltak, ez most éppen kapóra jött.
- Megyek� -
- Mondtam már, hogy ne maradj el mellőlem. De ha te minden áron megszégyenülve akarsz hazamenni, ám legyen. �
- Köszönöm� -
- Mit? �
- Hát, hogy megmentettél. �
- A családom jó hírét mentettem meg, nem téged, és különben sem szeretem az ilyesmit. �

- Máris megcsalod a vőlegényedet? � lepte el a padjában gubbasztó lányt egy kisebb Shibata fan szövetkezet.
- Nem értem miről beszélsz. �
- Láttuk azt a férfit, aki után kimentél. �
- Semmi közötök hozzá� -
- Higurashi mi? Eléggé pórias név. �
- De hát Mina� -röhögcsélt egy másik, üresfejű libának tűnő festett szőke � nem szabadna megsértenünk az érzéseit, nem ő tehet róla, hogy olyan helyre született. �
- Lefogadom, hogy mindennap patkányokat kerget� -
- Ami azt illeti, az apja csak nemrégiben ment tönkre, vagyis körülbelül kétszer akkora házban nőtt fel, mint ti. � lépett oda a vőlegény azzal a fiúval, akivel reggel jött a terembe � Gyere, veszek neked ebédet � szólt, majd megindult barátjával együtt.

- Köszönöm a nikumant (japán húsos gombóc)� - ült le Kagome az egyik cseresznyefa alatt.
- Ne köszönd, apám kitekerné a nyakamat, ha megtudná, hogy nem figyeltem rád. �
- Hogy bírod azt megenni? � csatlakozott Shibata barátja is.
- Nagyon finom, édesapámmal mindig ezt vacsoráztuk� még gyerekkoromban� mikor későn tértünk vissza a játszótérről� Megkóstolod? -
- Ne mosolyogj rám így! Még a végén valaki félreérti� - kiáltott a fiú és még jobban belebújt a ramenjébe.
- Most egyet kell értenem� -
- Sesshoumaru� - örült meg a hirtelen felbukkanó youkainak Kagome.
- Elég érdekes épület ez� - foglalt helyet, a mögüle kiváló Kagurával és Yukamoval együtt.
- Inuyasha? �
- Hazament, mert aggódott Kikiyou miatt, de azt mondta, siet vissza, hátha tud valamiben segíteni. �
- Szerintem ez a ruha rövidebb, mint az előző, pedig az sem volt semmi� - bámulta komoly tekintettel a lány kivillanó combjait Yukamo és közben állát masszírozta, mintha nagyon gondolkodna valamin.
- Miket nézel te? � legyintette fejbe Kagura.
- Néha te is hordhatnál ilyet. � vigyorgott a leszidott szellem.
- Ezek meg kik?! �
- Ülj vissza Taru� - nézett fel Shibata � Az ott� - bökött Sesshoumaru felé � Kagome barátja, meg a másik is valami hasonló. A nőt nem ismerem.
- Ő Kagura. � mutatta be a lány � Kagura, Shibata és� Taru? �
- Igen� -
- Taru! Taru! � rohant feléjük igencsak csúnyácska lány, az említett arca először elsápadt, majd érdekes, szörnyülködő kifejezést öltött.
- Kagura� ez egy� polip? � nézett értetlenkedve Yukamo a beérkezett alakra.
- Taru, az osztályban mondták, hogy itt vagy� -
- Marina, nem kell egyfolytában a nyakamon lógni� -
- De hát én úgy szeretlek� - lett figyelmes az oldalát bökdöső hosszú, vékony botra, felnézett és gazdáját is szemügyre vette: Yukamót látszólagos értelemmel arcán.
- Te egy polip vagy? � kérdezte a mélyen elvetemült ábrázattal, egy pillanatra mintha egy vastagkeretes szemüveg is megjelent volna orra hegyén.
- Most nézd meg, mit csináltál� - próbálta vigasztalni Kagome a síró rondaságot � nem úgy gondolta� Yukamo, mondj már te is valamit! �
- Izé� én szeretem a polipokat� jól átgrillezve. �
- Most csak még jobban sír! �
- Nyugi nincs az a kincs, amiért megennék egy ilyen ro� -
- Inkább maradj csendben. � csóválta fejét Sesshoumaru, lágyan hátravetette hosszúezüst hajtincseit, majd kiélezett tekintetével Shibatára bámult.
- Ez meg mit néz? � kérdezte a fiú, kinek alapjáraton, meg tapasztalatokra épülve sem volt szimpatikus a youkai, noha ez kölcsönös is� - egyébként, az elkövetkezendőkben ne gyertek még csak az iskola közelébe sem. Neked meg� � fordult jegyeséhez � óvatosabbnak kellene lenned, megláttak ezzel az alakkal, és mindenki arról beszél, hogy már most megcsalsz. Ne érts félre. Engem nem érdekel, még ha a sofőrünkkel is van viszonyod, de ez rossz fényt vet a családomra� -
- Maradj csöndben. � kapott egy hirtelen mozdulattal Sesshoumaru a fiú nyakához � idegesítesz. Ne beszélj így Kagoméval. �
- Semmi baj, végül is igaza van� nem lett volna szabad idehívnom téged� csak annyira akartalak látni� -
- Vissza kell mennünk órára. � fordította el fejét Shibata, a csengőt meghallva.
- Én inkább most kihagyom� - válaszolt Kagome.
- Nem. Jössz. �
- De én Sesshoumaruval szeretnék maradni. �
- Sesshoumaru, Sesshoumaru� már a fülemen jön ki ez a név, és nagyon idegesít, mégis mi olyan különleges benne? � bőszült fel Shibata � Legalább tíz évvel idősebb nálad! Kardot hord az oldalán, és? Azt hiszi ettől nagy ember lesz? �
- Shibata� - suttogta Kagome, de szerelme már nem volt ilyen elnéző.
- Nem csak hordom. Használni is tudom. � rántotta ki az eddig tokjában pihenő fegyvert, ami elég érdekesen mutatott a farmerhez.
- Sesshoumaru, az én világomban nem ölhetsz meg azt, akit csak akarsz, az ilyesmik miatt börtönbe is csukhatnak! �
- Az �én világomban�?! Mégis kihez beszélsz, ez a fickó talán a múltból jött, vagy egy másik bolygóról? � mutogatott eszelősen tovább a vőlegény.
- Hé ti ott! Már elkezdődött� Az egy kard?! � indult meg feléjük egy tanár, aki messziről kiszúrta a tiltott tárgyat� -
- Ebből nagy baj lesz� - kapott a szájához Kagome.
- Jó napot tanár úr. � köszönt teljesen nyugodt arccal Shibata.
- Jó napot Kagawaka úr. Az a kard az öné? �
- Igen, most kaptam születésnapomra, csak meg akartam mutatni a barátaimnak. �
- Hát akkor, kérem, ha végeztek, siessenek be órára. �
- Viszlát. �
- Ez meg mi volt? � bukott ki a lány.
- Mert lehetsz te akármilyen erős, nekem sokkal nagyobb hatalmam van. �
- Csak itt. Ha az én területemen játszanánk, már rég nem élnél. �
- Sesshoumaru, most jobb, ha mész. Bocsáss meg. �
- Nem történt semmi, még találkozunk ma. �
- Rendben� - integetett az eltűnő barátai után.
- Hiszti-gép, dúl-fúl urak, polip. � hajolt meg Yukamo, majd ő is felszívódott.
- Ha nem tudnám, hogy gyűlölöd, azt hinném, féltékeny voltál� - tette kezét barátja vállára Taru.
- Lepolipozott� - sírt tovább Marina.
- Nem úgy gondolta� engem hiszti-gépnek hív� -

- �Olyan nehéz ismét iskolába járni. Főleg, hogy mindenhonnan hallom a megjegyzéseiket� Elkényeztetett kis piperkőcök! Megnézném, hány napot élnének meg a középkori Japánban� Az első démon levadászná őket� ARGHH� olyan dühítő� és még Sesshoumaru sincs velem� Anya kérlek, old meg� minél előbb��
- Kagawaka, kijönnél a táblához? �
- Én? Miért én? Más nem tudná megoldani helyettem a feladatot? � háborodott fel a fiú.
- Rendben fiam, felejtsd el� -bújt el a katedra mögött a tanár - Higurashi. �
- Én? � �Gazdag ficsúr�� � mérgelődött Kagome, és felállt, hogy kimenjen.
- Miért ő? Még csak ez az első napja! Tanár úr el akarja venni a kedvét a tanulástól? � szólalt meg megint Shibata.
- Rendben-rendben. � tépte lassan haját a pedagógus � Mawaka, és ha még egyszer valaki közbeszól, röpdolgozatot iratok. �
Kagome ugyan nem szívlelte az effajta viselkedést, mégis nagyon hálás volt, hogy nem kellett kimennie a táblához, főleg mivel egy kukkot sem értett a felvázolt képletből. Szerény meggyőződése volt, hogy álmában x-ek és y-ok fogják üldözni, majd végül megeszi őt egy nagy 1-es.
Az órák elteltével Kagome és Shibata beszállt az őket már a bejárat előtt váró fekete, polírozott autóba, mellyel reggel is jöttek. A királyi kocsi elindult vissza a nagy kastélyházhoz. A páros ellentétes irányban nézte az elvonuló tájat, még véletlenül sem néztek egymásra. Mindkettőjüknek meg volt a maga gondolata, melyen órákig el tudtak volna töprengeni, ha egy hirtelen fékezés miatt előre nem zúgnak.
- Legközelebb, ne merj ilyen helyzetbe hozni� - törte meg a csendet Shibata, halál komoly hanggal.
- Milyen helyzetbe? � kérdezett vissza értetlenkedve a lány.
- Már mondtam. Egy másik férfival mutatkozol nagynyilvánosság előtt, és még ölelgeted is. Mit akarsz ezzel elérni? Így is elég pletyka terjeng rólad, hogy pénzért bárkivel lefekszel. Én nem tudom, hogy ez igaz-e� -
- Hogy gondolhatsz ilyet?! � szakította meg egy csattanós pofonnal a fiú monológját.
- Engem még egyszer sem ütött meg nő. Ezt soha többet! � szisszent fel, mivel a találat pont a ragtapasszal fedett, karmolás okozta hegeket érte.
- Bocsánat� de hogy feltételezhetted azt, hogy igaz? �
- Hát nem is tudom, az hogy minden éjjel meglátogat három nálad jóval idősebb alak, az egyáltalán nem gyanús! �
- De hiszen ők a barátaim� -
- Akkor is! Gondolod, hogy viccből jegyeztek el minket?! Ez azt jelenti, hogy össze kell, hangsúlyozom, kell házasodnunk! Nem rajtunk múlik! �
- Édesanyám, már elment a bíróságra és fellebbezett. Vagyis hamarosan otthon leszek, és mindenki azt kezdhet az életével, amit akar! �
- Helyes! �
- Helyes! �

- Ez biztos Terukki? �
- Igen vezetés közben hallottam, ahogy beszélgetnek� -
- Köszönöm, hogy jelentette. Most elmehet. � emelte szigorú tekintetét a Kagawaka vállalat feje Satorura � Ez gond. �
- Ne aggódj, kicsit előrébb kell hoznunk az esküvőt. Mert ha hajdan volt nejem rájön a dolgokra, abból nem sülhet ki semmi jó� Addig is intézzük el a látogatókat. �

- De miért kell leköltöznöm? �
- Mert ott nagyobb ágy áll rendelkezésetekre, és sokkal kényelmesebb lesz. �
- De apám, mi tökéletesen megvagyunk itt is. �
- Nem vitatkozok, vacsora után már minden holmitok ott lesz. �

- Ez nekem gyanús, miért kellett ilyen hirtelen ideköltöznünk? � morgolódott Shibata és bebújt a paplan alá. �
- Igen az� vajon Sesshoumaru rájön, hogy itt vagyok, ha nem talál fent� -
- Az-az agytröszt biztosan� - �Már megint csak arról a pojácáról beszél��
- Kicsim? � kopogtak.
- Ez az apád� nem válaszolsz neki? � kérdezte unott tekintettel a fiú.
- Nem. �
- Bejövök. � tűnt fel az ajtó mögül Satoru � Kincsem, Shibata. � biccentett a férfi, majd lányához sétált � Nézd, mit hoztam neked. � húzott elő zsebéből egy szívecske formájú giccses parfümüveget.
- Nem kell. �fordult el Kagome.
- De használni fogod� holnap� az esküvőd napján. �
- Tessék?! �
- Nem úgy volt, hogy csak� -
- Igen-igen, de előrébb hoztuk� Tudod, én olyan büszke apa vagyok. �
- Nem megyek hozzá! � vágta az üvegcsét a falnak, szeméből csak úgy áradt a düh, apja cinizmusával már torkig volt.
- Ejnye, ejnye. Holnap veszek egy másikat, még a szertartás előtt. Azt mondták, hogy ezzel az illattal bármelyik férfit az ágyba lehet cipelni. De tudom, hogy neked ilyen vackok nélkül is sikerülni fog� Jóét kicsi kincsem� - nyomott csókot a ledermedt lány homlokára, ismételten biccentett egyet a szintén megdöbbent Satoru felé, majd távozott.
- NEM! � sikított fel Kagome � nem� -

Sesshoumaru kissé meglepődve tapasztalta, hogy a szoba teljesen üres. Se szerelme, se a számára igen bosszantó fiú nem tartózkodott a helységben. A plafon felé fordította tekintetét, és mélyen a levegőbe szimatolt.
- Nem rég hagyhatták el a szobát� még meleg a levegő a lélegzet párájától� és az emberek szagát is érzem. � szólt a mögötte álló unokatestvérének.
- Szerintem szándékosan csinálta, bújócskázni akar. Most biztosan azt hiszi, hogy megkeressük, de téved� igaz? �
- Csönd� - intette óvatosságra a valamivel fiatalabb szellemet, és az ajtónak szegezte szúrós szemeit; a kilincs kattan, és egy nem várt �vendég� lépett a szobába.
- Gyerekek-gyerekek. Ez bizony betörés� - húzta széles mosolyra száját Mr. Higurashi.
- A kardlopós bácsi! � kiáltott fel Yukamo.
- Csak nem jöttetek meglátogatni, az én egyetlen kicsi kincsemet. �
- Hogy szólíthatja így, amikor csak eszköznek használja? � nézett egyenesen a férfi szemébe Sesshoumaru.
- Én csak a legjobbat akarom neki. �
- Persze, pénzért házasítani. �
- Vigyázz miket beszélsz. Megmondtam, hogy felejtsd el őt� Apropó házasság� nézd, mit hoztam nektek� - húzott elő zakója belső zsebéből egy köteg borítékot � Tíz darab, gazdálkodjatok. E nélkül nem engednek be. �
- Meghívó? � emelte fel Sesshoumaru a megrémült férfit nyakánál fogva � bármelyik másodpercben megölhetném� csak Kagoméra való tekintettel nem tettem meg eddig. Én a helyében jobban vigyáznék. � eresztette el a fogásból, majd a cifra borítékokat eltéve egy elegáns mozdulattal kiugrott az ablakon.
Yukamo a csak a falat szaglászta, és teljesen beszűkült a szeme a vadító illat forrását kereste. Megvizsgálta a földön heverő üvegszilánkokat, majd mintha semmi sem történt volna egy sor idétlen röhögés után, követte unokatestvérét.
Satoru még mindig teljesen megdöbbenve térdelt a padlón. Most először érezte, hogy kicsúszik keze közül az irányítás. Komolyan megijedt az őt ért fenyegetéstől. Még mindig látta maga előtt azokat a rámeredő veszélyes szemeket, amitől még a vér is megállt az ereiben. Lassan összeszedte magát, visszaszorította kalimpáló szívét, felállva megigazította nyakkendőjét, újra cinikus mosolyt erőltetett arcára, majd ment rendezni gondolatait.

- Te is érezted azt az illatot? � érte be a másik szellemet Yukamo � teljesen kifacsarta az orromat� -
- Igen� - kapott arcához, mintha valami rosszat tett volna.
- Nekem teljesen felforrósodott a vérem tőle, ha Kagura ott lett volna� -
- Yukamo. �
- Igen? �
- Nem akarom tudni. �

- Menjen ki innen! � kiabált a nyíló ajtó felé Kagome, majd a legközelebbi virágokkal teli vázát is odavágta.
- Mióta ilyen hisztis azén kislányom? - próbálkozott újra a kilincsel Satoru.
- Ne gyere be! � sikított Kagome és a záró láncot ráhúzta a sínre.
- Mit művelsz kincsem? Engedd be az apádat. � rángatta az ajtót.
- Nem! � guggolt le a legtávolabbi sarokban.
Hófehér ruhájának alját összevérezte üvegszilánkokon felsértett lábával. Szoros kontya is idegesítette, a fátylában lévő hatalmas kelyhű virágokat meg legszívesebben letépte volna magáról. Gyorsan összeszedte gondolatait, majd kinézett az ablakon: emelet. Kiugrani nem mert, főleg mivel hatalmas ruhájában mozogni is alig tudott. Gyorsan körbenézett, semmi lepedőhuzat, vagy törölköző melyet kötélként használhatott volna. Újra kinézve, már serényen rohangáló emberkéket vélt felfedezni, kik létrát emeltek az ablakhoz.
- Ez nem jó� - következetett Kagome, majd az ajtóhoz lépve feltépte a zárat és rohant a lépcsőhöz.
- Szia kicsim. � pillantotta meg az apját, és mire újra észbe kapott már közrekapta két öltönyös alak, és a szobája felé cipelték � Vigyázzanak rá, még WC-re sem mehet egyedül. Ha megszökik� -
- Értettük uram. �
- Légy jó kisszívem az esküvőd fél óra múlva kezdődik. � integetett lányának Satoru, majd jómaga is visszavonult.

A hatalmas terem színültig volt emberekkel. Iskolatársak, híres vállalatok elnökei és azoknak családja, fotósok, újságírók, de ők nem jelentek meg� ők nem�
Kagome már szinte sírt, de nem a boldogságtól. Apja vezette az oltár felé, idegesen kapkodta jobbra-ballra fejét, mégsem látta sehol �saját� családját. Ahogy a piros szőnyeg végén merengő leendő férjére nézett és a papra, erőteljesen elkezdett émelyegni. Orra érzékenyebbé vált a rengeteg kölni mind ott lebegett torkán. A gőgős fuvolaszó is oly idegesítő volt számára.
Csak lépkedett előre. Nem