Útba az északi tartományok felé.

Egy fáradt nyári alkonyon megpihent Sesshoumaru, bár nem volt fáradt, de tekintettel volt az angyalra kit még mindig nem hívót nevén, pedig már jó ideje egyűt utaztak.

Sesshoumaru ránézet yakenre.- Nagy uram mi a baj?? Semmi Yaken.. csak annyi hogy nem tudod dolgod- és Sesshoumaru összéb húzta a szemét. Aztán észbe kapot a kis gnóm és gyors hajlongás kíséretébe elnézést kért a nagyúrtól, amiért olyan feledékeny.

Igen nagy uram már is szedem a fát, - és eliszkolt az erdő sűrűjébe.

Már lassan megszokom, hogy ez a szolga ennyire feledékeny-, ekkor tekintete a mellette kupurgo Ayael-ra siklot.   agodalomal töltötte el a lány gubbasztása és némi kiváncsiságal a tekintetébe, leült Ayael mellé és ránézet. Ayael ere elforditota a fejét és belenézet az erdő üreségébe. nem értelek Sesshoumaru nagyúr. egyik pillanatba érdeklödsz a másik pillanatba meg legszíveseben meg fojtanál, de abba biztos vagyok, ha az a kislány élne akor másabb lennél?

A youkai csak némán bólintót, egyet, nem szólt semmit. az a kislány fontos volt neked.tán aszonyodá is tetted volna, ha nem hal meg idő elöt. ezt miből gondolod? láttam a szívedbe, amikor találkoztunk a hidon.azt gondoltam,tán a kislány nyomdokaiba léphetek,és tán egy nap engem is megkedvelsz annyira, mint öt. –Sesshoumaru, Ayaelre nézet, szinte egy ídőbe forditoták el a fejüket és egymás szemébe néztek. Fel tudod támasztani öt? Némán bolintotam egyet és tovább fürkésztem a youkai szemét. Sesshoumaru ekor elforditota a fejét és a földre tekitet. ne válykáj benem. nem akartam meg bántani Sesshoumaru nagyúr. Miből gondolod, hogy meg bántotál? Hagyuk nagyúram belefáradtam.

Ayael a távolból észreveszi Yakent ahogy sietős léptekel cipel egy nagy öl fát.a gnóm ekor elhasalt pont a nagyúr elöt,és faágak szanaszéjjel szorodtak. Ayael föl állt és segítet összeszedni Yakenek a faágakat.  nem sokára a tűz is éget. miközbe nyugodt pillantásokkal néztem a lángnyelvek örök táncát. a gnóm kobold nagyúrára nézet,és pislogva néhányat –meg szólalt-Sesshoumaru nagyúr mért megyünk északnak? Sesshoumaru nem válaszolt.Ekor Ayael meg szólalt-szeme fekete opálként ragyogot-azért megyünk északnak Yaken mert a kislány kit Rinek hivnak odavan eltemetve. egy űvegkoporsoba tartják életbe a testét. Mintha mindig tudta volna a nagyúr hogy egszer rá talál ara a személyre aki majd feltámasztja öt. Akkor már nem lesz rám szüksége s tán elválnak útjaink is..de azt nagyon sajnálnám. Ayael hirtelen kijöt a transzból és meg rázva a fejét széles vigyoral Sesshoumarura nézet. Tudta, hogy igaza van,de a nagyúr soha nem fogja be ismerni. Angyal eldölt és mély álomba szenderült. Sesshoumaru Ayael arcára nézet és belefeledkezet a gondolataiba. Legalább olyan tiszta mint Rin,és gyermeki ártatlanság csak úgy sugárzik belöle. tán egynap még a feleségem is lehet.ki tudja.  Levetem a prémemet a vállamról és betakartam vele. egy darabig még nézte a hold majdnem áttetsző ezüstös csillogását. aztán a fának dőlve elaludt.

Hajnalodót és csak azt éreztem, hogy nagyon melegem van.- Kinyitottam szemem és akor látam meg hogy a nagyúr prémje rajtam van. A lábamat kidugtam a prém végén hogy elenörizem vajon mennyire van hideg. sajnálatal vetem tudámásul hogy nagyon hideg van és Sesshoumarun meg nincs rajta a prém ami meg védené a hidegtől. Felültem és közeleb mentem sesshoumaruhoz. ráhelyeztem a jobb válára a prémet és bebújva, az ölébe helyeztem a fejem, aztán mind kettőnket betakartam a prémel. Yaken volt az első, aki felébredt a kora reggeli napsütésre. megdörzsölte hatalmas szemeit. Körülnézet, kereste Ayaelt vajon hol lehet.

Megakadt a szeme a nagyurán. elszörnyedt magába..hogy jön ahozz ez a féllény hogy a nagyúr ölébe fektese fejét. boszankodot magába.

Sesshoumaru a dühöt szolga hangjára felébredt. Keze a lány fején nyugodot mintha simogata volna álmába. Össze húzót szemel rá nézet Yakenre,igyekezet neki kimutatni, hogy nagyon rossz kedvű amiért felébresztette az álmából. a gnóm szolga összehuzodot és földre tekintet szemel elnézést kért a nagyúrtól. Bócsáson meg nagy uram.. kérem csak ez a lány.. ne foglalkoz vele nem a te dolgod..szólat meg a nagyúr kisé álmos de anál határozotab hangon.

Hangok halatán kinyitottam a szemem és felültem Sesshoumaru öléből. Ránézet Ayaelre,mintha azt kérdezné tőle miért bujt hozzá. Ayael zavarába Sesshoumaru prémét gyüröget.Bocsáson meg nagyúram amiért ezt tetem, de azt gondoltam tán fázik. Ezért raktam vissza a prémet. Youkai nem mondot semmit. Csak fel ált és Yakenre nézet. hozd, ah, unt. Tovább megyünk. Felálltam és elmosolyodtam. Nagyuram nem haragszik??kérdeztem tőle kisé félénk hangon. Sesshoumaru vissza forditota a fejét, kicsi mosolyt csalt szájára.

Most már jobb kedvel keltem fel a földről, mert tudtam, hogy a nagyúr meg bocsájtót nekem.

 Alig pár óra felforgása alatt elértük az északi határvidék peremrészét.