6.fejezet
2008.05.18. 19:25
Egy zöld fénygömb száguldott végig Inuyasha erdején eszeveszett sebességgel. A Goshinbokuhoz érve azonban megállt. Egy fekete ruhás nő alakja bontakozott ki. Fekete köpenyén vérfoltok éktelenkedtek. Kimerülten rogyott le a fa tövébe.
- Átkozott kutya, az a támadás felemésztette az összes energiámat.
***
Gyorsan megtaláltuk a keresett gyógynövényeket és siettünk vissza. Éppen akkor ébredezett Sesshomaru amikor beléptünk a kunyhóba. A következő percben egyszerre lett úrrá rajtam aggodalom és a döbbenet. A szellem kinyitotta arany szemeit és az első élőlény, akit megpillantott a macskám volt. Már indultam volna, hogy megmentsem a cicusom a biztos haláltól, de ahelyett hogy az inuyoukai darabokra szaggatta volna szegény kis bundást inkább megsimogatta a buksiját.
- Hát én menten lehidalok! Egy kutya szellem hogy lehet macska-párti??!!
-Hé, ez negatív diszkrimináció. Csak mert nagy hatalmú inuyoukai vagyok nem szerethetem a macskádat?
- A macskámat? Honnan tudod hogy enyém Kormos?
- Drágám, ez olyan nyilvánvaló, mint hogy kék az ég és zöld a fű. Csak három embernek van macskája, akiket ismerek. Sangonak, Kagoménak, és neked, de mivel Kirara ott van - mutatott Sango felé- , Buyo pedig a másik világban, csak a tiéd lehet. Egyébként meg már vagy 20 éve a szobánkban alszik.
- He? - nah jó ez egyszerre sok volt. Túl sok az info XP- Te nem is Sesshoumaru vagy.
- De igen, csak 20 évvel későbbi kiadás. - vigyorgott a képembe
- Mi?
- Na jó elmondom úgy, hogy mindenki megértse. A 20 évvel későbbi jövőből jöttem vissza, hogy haza vigyem a feleségemet, mielőtt még visszafordíthatatlan károkat okozna a jövőnkben.
- Feleséged? Mármint Kara?
- Igen.
- És te megtámadtad?
- Én csak védekeztem, ő támadott először. - valamiért éktelen düh lett úrrá rajtam, nem tudom miért, elvégre nem engem ért sérelem. De ha Kara valóban a jövőbeli énem, akkor engem támadott meg. Egy szempillantás alatt történt az egész. Elmémet fekete köd lepte el. Nem uraltam többé a testemet, mielőtt elájultam volna egy hangot hallottam: ” innentől átveszem”.
A többiek rémülten nézték rám. Testem lebegett és egy sötét aura vette körül. A lelkem elhagyta a testemet. Kívülről szemléltem önmagam. A testemet bitorló lény eltorzult hangon megszólalt:
- Mikoron gazda lesz a kutyából, a holdtól az árnyék elpártol, azonosak fekete és fehér, reggelre mindenütt csak dér.
- Mit hablatyol ez össze-vissza?- kérdezte Inuyasha
Éreztem, ahogy valami visszaránt a testembe, és egészen elborít az a fekete aura. A kunyhó falai eltűntek a szemem elől, egy pillanattal később már az erdőben találtam magam.
- Üdvözöllek - hallottam a hátam mögül. Ismerem ezt a hangot. Ez Kara.
-Sz…szia.
- Miért vágsz ilyen meglepett arcot?
- Nem hittem volna hogy…
- Hogy te én vagyok.
- Azt is…- egy percre leszomorodtam.
- Sesshoumaru aggaszt, ugye?
- Is.
- Hidd el tudom mit érzel, és ez most nem csak olyan megnyugtató szöveg!- próbált viccelődni
- Nem tudom most mit kéne tennem…
- Én viszont igen, ezért is jöttem vissza. - mondta vidáman. Ettől nekem is jobb kedvem lett. Fura hatással vagyok magamra. =D
- Oké, mi a terv? - kérdeztem gyerekesen, mintha csak egy játékot játszanánk.
- Először is megmutatom mi vár rád. - mutató és középső ujját a homlokomra helyezte. Képek villantak fel előttem, gyorsan pörögtem szemeim előtt. A képsornak vége lett, tudtam mi vár rám. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez lenne a sorsom? A sírás határán voltan, mindaz, amit láttam, annyira fájt. Nem bírtam tovább, Karára borultam és zokogtam. Arcomon könnycseppek folytak végig. Kara biztatóan átölelt, felnéztem rá s láttam hogy ő arcán is megjelent néhány könnycsepp. Egyikünknek sem volt már jókedve, helyét átvette a fájdalom.
Az éjszaka hűvös volt és kezdtem érezni a bőrömön. Kara a semmiből elővarázsolt két pokrócot és az egyiket nekem adta.
- Köszönöm. - néztem rá hálásan. Az nap este ott aludtunk a Goshinbokunál.
***
Míg én Karaval voltam, a többiek az eltűnésemen tanakodtak.
- Egyértelműen Kara vitte el. Ha vele van, akkor nem lesz baja. Holnap reggel első dolgom lesz megkeresni. - mégis mi a fenéből jött rá?-.-
- Várj Sesshoumaru, mi is segítünk. Még nem gyógyultak be a sebeid. - szólalt meg Kagome, majd egy pohár fura szagú valamit nyújtott át neki.
- Ez mi?- kérdezte fintorogva
- Orvosság. Idd meg.
Egy ideig tétovázott de végül megitta a büdös löttyöt.
- Valamit nem értek. Mégis miért mondott Kata ilyen furákat mielőtt eltűnt?- tette fel a kérdést Miroku
- Majd holnap megfejtitek, de most már inkább aludjunk- ásított Shippo
Mindenki mosolygott a kis róka kölykön majd aludni tértek.
|