2. fejezet - Előzmények

Minden a lottólázzal kezdődött. Az embernek beindul a fantáziája, amint elképzelni, hogy megnyeri az ötös lottó főnyereményét, 2 milliárd forintot. Vagy a hatos lottóét, ami 900 millió. Vagy a kenóét, ami 400 millió. Mindenesetre Kagome is elkapta ezt a lottóláz nevű betegséget, és fel is adott egy szelvényt az ötös lottóra, hátha a szerencse rákacsint, és megnyeri a fődíjat. Miután kilépett a posta ajtaján, az útja egyenesen a középkorba vezetett, ahol is a jól megszokott, Inuyashából, Sangoból, Mirokuból, Shippouból és Kirarából álló kis csapat fogadta, akik, látva fokozott izgalmi állapotát, rá is kérdeztek izgatottságának okára.

- Képzeljétek, otthon Tokyoban kitört a lottóláz! Az ötös és hatos lottón, valamint a kenón egy vagon pénzt lehet nyerni! - csillogott átszellemülten a lány szeme. A többiek értetlenkedve, és szemöldöküket ráncolva néztek egymásra, majd Shippou megszólalt:

- Kagome, mi az a lottó?

- És mi az a kenó? - kérdezte Inuyasha is.

Kagome egy pillanatig meglepődve nézett rájuk, aztán leesett neki, hogy a középkorban vannak, és hogy itt még rengeteg időnek kell eltelnie, mire megtudják, mi az a lottó. Így hát gyorsan elmagyarázta, hogy az egy szerencsejáték, amin pénzt lehet nyerni.

- És hogy kell játszani? - érdeklődött Miroku.

- Úgy, hogy bemész a postára, vagy a lottózóba, fogsz egy lottószelvényt az állványról, ami ott ki van pakolva, és kitöltöd. Minden szelvényen fel van tüntetve, hogy hány mezőt kell bejelölni.

- Például? - szólalt meg Sango.

- Hát… például az ötös lottónál öt mezőt, a hatos lottónál hat mezőt, a kenónál húsz mezőt. Neked tetszőlegesen jelölöd be a számokat, aztán feladod a szelvényt a lottózóban, illetve a postán némi pénzért, aztán amikor kis idő múlva lesz a lottósorsolás, te ülsz a tévé előtt, és a szelvényeden nézed, hogy hány számot találtál el. Ha eltaláltál annyit, amennyiért már jár annyi pénzt, amennyit érdemes felvenni, akkor elmész arra a bizonyos helyre, ahol átadják a pénzt - kisebb összeg esetében ez a posta… - mesélte belelendülve Kagome, a többiek pedig ámulva nézték, milyen fanatikus fény lobog közben a lány szemében. Mire végére ért a lottóról szóló kiselőadásnak, és - amennyiben ha megnyeri a lottó ötöst - a megveendő dolgok listájának, már teljesen kifulladt, és lihegve ült le barátai közé. A többiek részben nagy szemeket meresztve a döbbenettől, részben a sok pénz hallatán fellelkesülve biztosították Kagomét, hogy szorítani fognak neki, hogy az ő számait húzzák ki.

- Oh, köszönöm, köszönöm, annyira jók vagytok! - hálálkodott a lottólázas lány.

A csapat többi tagjára - kivéve Shippout, aki az ilyen pénzügyi dolgokhoz még kicsi volt, és Kirarát, akinek macska lévén nem sok beleszólása volt a dolgokba - is átragadt valamelyest a lottóláz, mert ezután már közösen tárgyalták ki, hogy mit kéne csinálni a sok-sok pénzzel, ha Kagome mellett ott állt a szerencse, amikor kitöltötte a szelvényt. Végül közös megegyezéssel arra jutottak, hogy ha jól alakulnak a dolgok, elmennek egy világkörüli utazásra - a jövőben!

A kis csapat a tisztáson lévő tábortűz körül ülve nem is sejtette, hogy három, egymástól független pár fül is kihallgatta a beszélgetésüket.

- Hatalmas mennyiségű pénz? Ezt nekem is meg kell próbálnom! Olyan fene gazdagon tuti biztos, hogy megszerzem az ékkő minden egyes darabját! - gondolta az 1-es számú kihallgató.

- Óriási vagyon? Biztos anyagi háttérrel magam mögött sokkal nagyobb esélyem van legyőzni Inuyashát, na meg megszerezni és birtokolni a kardját! Ezt a lottózás dolgot én is kipróbálom! - vélekedett a 2-es számú kihallgató.

- Piszkosul sok költenivaló? Ez az! Mesés kincsekkel biztosan el fogom tudni hódítani Kagomét attól a szánalmas korcstól! - elmélkedett a 3-as számú kihallgató.

Kagome beszámolója után mind a 3 kihallgató ment a maga útjára, és a bejelölendő számokon gondolkodott, no meg azon, hogy hogyan is szervezze meg kis látogatását a jövőbe.

***

Az 1-es számú kihallgató a szobájában járkálva merengett, miközben a jövőbe való kiruccanását készítette elő. Felvett egy teljesen hétköznapi kimonót, majd összefogta haját és elindult a Csontok kútjához. Már jó előre eltervezte, hogy majd a jövőben szerez pénzt, hiszem az itteni érmékkel ott nem megy semmire. A terv az volt, hogy átmegy, valakitől ellop egy erszényt, keres egy postát vagy lottózót, és feladja a lottót. Így is lett, egy postán sikeresen feladta a kiválasztott ötös lottó szelvényt, majd hazaindult, és palotája kedvenc szobájában üldögélve elégedetten mosolygott, mivel már azt is tudta, hogy hol és mikor fogja megnézni, hogy mennyit nyert.

***

A 3-as számú kihallgató szélsebesen száguldott hazafele, majd barlangjába érve gyorsan öltözni kezdett - mivel útban hazafelé végigszáguldott egy falun is, és elcsórt néhány ruhadarabot, hogy ne keltsen nagy feltűnést, ha már a jövőben lesz. Ő is azt eszelte ki, mint az 1-es számú kihallgató: a jövőben csen valakitől egy kis pénzt a lottószelvény feladására. Miután felöltözött, fülére ráhúzta a fejpántját, és elszáguldott a kút irányába. Száguldtában mintha egy helyről Naraku szagát hozta volna a szél, de most nem törődött vele, hanem tűzött egyenesen a kúthoz, ahol bepattant, majd a másik oldalon ki, rendben végrehajtotta tervét, és hazafelé szaladván már egy kenó szelvényt szorongatott a kezében. Eredetileg mindhárom említett lottóból akart feladni, viszont amikor a postán a lottószelvényes állvány előtt állt, annyira érezte, hogy a szerencse az ő oldalán áll, és a kenóra már úgyis régen kigondolta a számokat, hogy csak azt egy félét játszotta meg. A nyerőszámokat 4 nap múlva húzzák, addig meg még ráér kitalálni, hogy hol nézi majd a sorsolást.

***

A 2-es számú kihallgató a másik kettőnél sokkal hidegvérűbb volt. Nyugodtan visszaballagott a táborába, és leült elmélkedni. Úgy döntött, hogy ruhát is, pénzt is majd a jövőben szerez. Ezután nekilátott, hogy kigondolja azt a 6 számot, amit majd meg fog játszani. Szépen kitalálta, majd nyugovóra tért, és másnap reggel elindult a Csontok kútjához, hogy foganatosítsa tervét. Akadtak némi gondok a ruha - és pénzszerzésnél, de rövid úton megoldotta, majd vagány rockercuccokban, fején kendővel és napszemüveggel elindult a lottózóba, feladta a szelvényt, majd hazaindult.

„Hmm, azt hiszem, megtartom ezeket a ruhákat” - gondolta, miközben megállt egy kirakatüveg előtt, hogy megnézze magát. - „Jól állnak rajtam!”

***

A sorsolásig hátralévő három nap nagy izgalomban telt Inuyasha csapata, és a 3 kihallgató számára. Végül letelt a három nap, és a kis csapat Kagomééknél ült a nappaliban a tévé előtt, várva a lottószámok húzását. Inuyasha egyszer csak váratlanul felpattant és kirohant az udvarra, a többiek értetlen pillantásaival kísérve. Mikor kedvenc hanyounk kiért a ház elé, mérgesen rákiáltott az éppen a bejárat felé sétáló alakra.

- Kouga! Te meg hogy képzeled, hogy idejössz?!

- Üdv neked is Inuyasha! Most kivételesen nem azért jöttem, hogy…

- Engem nem érdekel, hogy miért jöttél, takarodj vissza a büdös farkasaid közé!

- Hé-hé, mi ez a nagy kiabálás itt? - jött ki Kagome nagyapja.

- Semmi öreg, menj vissza a házba! - szólt rá Inuyasha.

- Te csak ne mondd nekem azzal a 200 éveddel, hogy öreg vagyok!

- Na, bemehetnék már végre? - kérdezte türelmetlenül Kouga.

- Jé, szia Kouga! Hogy kerülsz te ide? - lépett ki Kagome az ajtón.

- Á, Kagome! - ugrott oda hozzá a farkasszellem. - Megengednéd, hogy a te házadban nézzem a kenó sorsolást?

- Tessék?! - nézett nagyot a lány.

- Naa, légyszi! Föladtam egy szelvényt néhány nappal ezelőtt, és érzem, hogy nyerni fogok!

- Itt voltál… lottó… nyerni… - Kagome ezt nem tudta hova tenni. Akkor meg végleg elvesztette a fonalat, amikor a kút felőle megszólalt egy hang.

- Mi ez a csődület itt? - mondta Sesshoumaru, mintha ez az ő portája lenne, és a kellemetlen látogatók zavarnák őt. Rin és Jaken is vele voltak.

- Sesshoumaru?! Kouga?! - néztek ki a többiek is az ajtón.

- Na mi van, te is a kenó sorsolásra jöttél, bátyó? - mondta cinikusan Inuyasha.

- Nem, én a hatos lottó sorsolás miatt vagyok itt - felelt nyugodtan a kutyaszellem.

- Bwáá! – kiáltott egyensúlyát vesztve Inuyasha. - Mi van itt?! Legközelebb Naraku fog kimászni a kútból, vagy mi?

- Nem tudom, hogy ki mászik ki legközelebb a kútból, de én végre be szeretnék menni, hogy megnézzem a kenó sorsolást! - mondta Kouga.

- Egy pillanat! - kiáltotta el magát Kagome. - Először is elmagyaráznátok nekem, hogy hogy kerültök ide?! - erre mindenki ránézett.

- Hallottam, hogy mit beszéltél néhány nappal ezelőtt a lottózásról, és úgy döntöttem, hogy én is feladok egy szelvényt, mert ha megnyerem a főnyereményt, akkor sokkal könnyebben fogom tudni… - itt rájött, hogy máris túl sokat mondott, ezért gyorsan befogta a száját.

- És te, Sesshoumaru? - fordult hozzá Kagome.

- Ugyanaz, mint a farkasnál. Hallottam, hogy mit beszéltetek a lottóról, és úgy döntöttem, hogy én is szerencsét próbálok.

Hirtelen Shippou szaladt ki a szobából, akit a tévé eddig jobban lekötött, mint a kint zajló események.

- Kagome, gyere, azt mondták, hogy a reklám után húzzák a számokat! - erre a csapat besprintelt a házba, majd Kouga és Sesshoumaru egymásra néztek, Sessh magához intette Rint és Jakent, és ők is utánuk mentek. Mögöttük a sötétben, egy alak kimászott a kútból, és a város felé vette az irányt.

- Anya, Nagypapa, Souta, mindjárt húzzák az ötös lottót! - hívta családját Kagome.

- Hé, de én a kenót akarom nézni! - háborodott fel Kouga.

- Szó sem lehet róla, a hatoslottót fogjuk nézni! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Sesshoumaru.

Hát igen, sajnos a három lottó nyerőszámának kihúzása ugyanabban az időpontban volt, három különböző csatornán. Már éppen összeverekedtek volna, amikor is a szobába érkezett az anyuka, a nagypapa, és a kisöcsi. Látván a nagy nézeteltérést, az anyuka megszólalt:

- Ejnye, nyugodjatok már le! Ennek az új tévének van megosztott képernyő funkciója!

A társaság tagjai abbahagyták a veszekedést. A középkoriak azért, mert nem értették a megosztott képernyő fogalmát, Kagome pedig azért, mert kipattant elméjéből az isteni szikra.

- Anya, kérlek, állítsd be azt a három csatornát, ahol a sorsolások mennek!

A csatornák sikeresen beállításra kerültek, és mindenki leült a tévé köré, ki-ki szorongatva a maga szelvényét, ki-ki drukkolva a többiekért. Végre-valahára mindhárom csatornán elkezdték kihúzni a számokat, és az idő előrehaladtával a feszültség egyre nőtt. Mikor az utolsó számra került mindenkinél a sor, az idegek pattanásig feszültek - mind a három lottózónak már csak egy szám hiányzott a telitalálathoz! Az utolsó gömbökért nyúltak… letekerték a tetejüket… és a három csatorna tökéletes szinkronban mutatta be az utolsó nyerőszámát. A társaságon erőt vett a döbbent csend. Ekkor még egyszer felvonultatták a nyerőszámokat. Kagome felsikoltott:

- TELITALÁLAT!!! Nézzétek, nézzétek! - lobogtatta kezében a szelvényt.

- Nekem is! - pattant fel Kouga.

- Ez hihetetlen, én is eltaláltam minden számot! - nézte a szelvényét meredten Sesshoumaru.

- Ez most azt jelenti, hogy mindenki nyert? - kérdezte Shippou.

- Ez csodálatos! - nevetett Sango.

- Irány a világkörüli utazás! - emelte magasba a kezét győzedelmesen Kagome.

- Irány! - emelték a csapat tagjai is a levegőbe a kezüket.

- Világkörüli utazás? Sesshoumaru nagyúr kérlek szééépen, hadd menjek én is velük! - könyörgött Rin. A kutyaszellem erre szigorú pillantást vetett rá, de a kislány nem hagyta magát, elvégre nagyon szeretett volna világot látni. - Könyörgök Sesshoumaru nagyúr! Menjünk velük!

- Jaj, ne már! - háborgott Inuyasha.

- Hidd el öcsém, én sem vágyok rá jobban, mint te, de…

- Ugyan már! - szakította félbe Kagome, aki teljesen be volt állva az örömtől, hogy megnyerte a lottó ötöst. - Gyertek velünk, legalább Shippou nem fog unatkozni, hiszen itt lesz neki társaságnak ez az aranyos, kedves kis Rin - ölelgette meg a kislányt Kagome. - És nektek sem lesz időtök az egymással való versengésre!

Rin kibontakozott Kagome őrült ölelgetéséből, és tovább könyörgött a kutyaszellemnek:

- Nagyon szépen kérlek Sesshoumaru nagyúr! - nézett rá csillogó szemekkel a kislány.

Sesshoumaru húzta a száját, de egy fintor kíséretében beadta a derekát. Rin ennek annyira megörült, hogy Sesshoumaru nyakába ugrott, aki ettől kis híján hanyatt vágódott.

Ekkor Kouga is megszólalt:

- Hát, ha már Sesshoumaruék is veletek mennek, gondolom én sem leszek útban - vigyorgott. - Nem szeretnék egyedül nyaralni menni…

- Na, erről aztán szó sem lehet! - lobbant fel a féltékenység tüze Inuyasha szemeiben. - Sesshoumarut még csak-csak megtűröm magam mellett, de RÓLAD hallani se akarok!

- Jaj, Inuyasha, ne legyél már ilyen! - hurrogta le Sango. Most az egyszer félretehetnétek az ellenségeskedést, majd ha bejártunk minden érdekes helyet, felőlem akár meg is ölhetitek egymást, de előbb nem!

Addigra már lecsillapodtak a kedélyek, és megeskettek mindenkit, hogy akkor együtt mennek mindenhova, és az utazás ideje alatt senki se nyírja ki a másikat. Aztán - bár Sesshoumaru és Inuyasha egy kicsit hallgatagok voltak - leültek megbeszélni, hogy hova utazzanak elsőre. Hosszú vita után a lányok kerültek ki győztesen, és a kitűzött úti cél: Egyiptom!

- Na, akkor most szerintem menjünk, és vegyük fel a pénzünket! - javasolta Kagome.

- Nincs ahhoz már egy kicsit késő? - nézett ki az ablakon Miroku a kint sötétlő tájra.

- Dehogy! Itt még ilyenkor is van élet.

Elindultak hát. Sikeresen felvették pénzüket, bár akadtak némi problémák.

- Micsoda? Hogyhogy csak a felét kapom meg? - meresztett nagy szemeket Kagome.

- Sajnálom hölgyem, de egy másik szelvény is telitalálatos lett - kereste ki a hiper-szuper számítógépéből a pasas. - Így a teljes nyereménynek csak a felét kapja meg mindkét nyertes.

- Ööhh… hát jól van…

Fogták a pénzüket, bementek utána a bankba, és nyitottak bankszámlát. A pénz egy részét mindenki magánál tartotta, természetesen.

Visszamentek Kagoméékhez, és Kagome - mivel egyedül ő élt a jelenben - magára vállalta, hogy elintézi a repülőjegy - és szállásfoglalást. Miután ezt sikeresen megtette, megkönnyebbüléssel közölte a többiekkel, hogy a repülőjük 2 nap múlva indul reggel 5-kor.

- Reggel 5-kooor? De hát az nagyon korán van! Később nem volt hely? - méltatlankodott Kouga.

- Egy héten belül ez az egyetlen olyan charter járat, amin még volt 10 szabad hely.

A többiek belenyugodtak, már a kora hajnali órákban talpon kell majd lenniük. Shippou már egy ideje nagyon törte a fejét valamin, és most hangot is adott neki:

- Kopp, kopp.

- Hm? - néztek rá értetlenül a többiek.

- Izé, Kagome, tulajdonképpen hogy néz ki egy repülő?

Hirtelen a többi múltból jött embernek/félszellemnek/szellemnek eszébe jutott, hogy tulajdonképpen nem is igazán tudják, hogy milyen egy repülő. Kagome elmagyarázta nekik, aztán pedig lefeküdtek aludni, mert már igencsak későre járt, és holnap pedig vásárolni kellet menniük. Elalvás előtt a boldog nyertesek újdonsült hatalmas vagyonukról gondolkodtak. Kagome az 1 milliárdjáról, amit természetesen részben megoszt a barátaival és a családjával, Sesshoumaru a 900 milliójáról, amit Rinnel és részben Jakennel (némi gondolkodás után úgy döntött, őt is bevonja) oszt meg, Kouga pedig a 400 milliójáról, amit szerencsére nem kell megosztania senkivel, legfeljebb majd egy kicsikét Gintával és Hakkakuval, meg egy icipicit a falkával.

***

A kis csoport már korán hajnalban fent volt, és készülődtek. Az ezt megelőző napi vásárlásban vettek mindent, amire szükségük lehet, legfőképpen térképet, és némi angoltudást, egy Gyorsfordító Kéziszerkentyű személyében, hiszen azt a nyelvet - elvileg - úgyis mindenhol megértik. Bepakolták bőröndjeiket, és felöltötték útiruhájukat. Bár Kagome kétségbeesetten próbálta rávenni őket, hogy öltözzenek inkább mai divat szerinti ruhákba, nem tudta őket rábeszélni. A fegyvereiktől és páncéljaiktól se voltak hajlandók megválni. Kagome csak reménykedni mert benne, hogy majd valami különös szórakoztató társulatnak nézik őket, és nem hívják ki rájuk a rendőrséget. Három taxi segítségével eljutottak a repülőtérig, ahol aztán leültek a váróban, amíg megkezdhetik a felszállást a gépre. Eléggé meg lettek bámulva, főleg Sesshoumaru, Kouga és Shippou. Előbbi a jelek miatt az arcán, utóbbi kettő a farkuk miatt. Inuyashát szerencsére sikerült rávenni, hogy legalább egy baseballsapkát felvegyen.

Rövid idő múlva megkezdhették a beszállást. A poggyászukat leadták, és beálltak a fémdetektor előtti sorba. Kagome már ekkor tudta, hogy itt lesznek problémák. Érdekes dolog volt, amikor rájuk került a sor. Kagome gond nélkül átjutott, és utána Rin, Jaken, Kirara, Sango, és Shippou is. Mirokunál azt hitték, hogy jelezni fog a detektor, de a botját valahogy mégsem érzékelte. Na de utána jött Inuyasha, akinek a kardjára besípolt. Utána Kouga, akinek a páncélja miatt jelzett. És amikor sereghajtóként Sesshoumarura került a sor, kis híján kiakadt a fémdetektor, elvégre páncél - nem is egyszerű -, na meg két kard… A kutyaszellem már épp készült szétrombolni azt az „átkozott sípoló vacakot”, amikor is a biztonsági őr kikapcsolta.

- Uraim, mivel valódiak a fegyverek és a páncélok, le kell őket adniuk az utazás idejére, és majd visszakapják, ha megérkeztek. Se fegyvert, se fegyvernek látszó tárgyat nem szabad felvinni az utastérbe - pillantott Sangora és Mirokura.

Természetesen az említettek erről hallani sem akartak.

- Sajnálom, de akkor nem fogom önöket felengedni a gépre.

Ettől már a csapat többi tagja is ingerült lett, és kisebb vita alakult ki.

- Maguk bohócmaskarás idióták! Már a kinézetük is gyanús, tűnjenek el innen, amíg nem hívom a rendőrséget! – dühödött be a végére a szekus.

Erre a srácok meg akarták verni, de Kagome gyors közbelépésének köszönhetően - gyorsan félrevonta az őrt, és néhány papírpénzt nyomott a markába - feljutottak a gépre, még mielőtt rendőrségi ügy lett volna a dologból.

„Azt hiszem, jobban járunk, ha a következő alkalomra veszünk egy magánrepülőgépet” - gondolta Kagome.

Elfoglalták helyeiket. A gép negyed óra múlva felszállt, és kezdetét vette kis csapatunk nagy utazása.