Four Seasons – Spring

Sango és Miroku szerelme

Tavasz van… Nyílnak a rügyek a fákon, a korai virágok nyílnak már a réten, és a nap is kellemesen langyosan süt. Már hallani a madarak csicsergését, az apró bogarak is előjönnek, és a tarka virágokon keresik a párjukat. Langyos szellő fújdogál, Sango haját is arcára fújva.

Miroku először látta Sangot kiengedett hajjal. A lány így csodálatosan szép volt. A szerzetes is csak csodálni tudta, És most kivételesen egy szép bókkal igyekezett Sango kedvére járni, aki visszakérdezett, hogy most miért nem taperolja le őt. A válasz így kiábrándító volt. Egy szó, mely nagy hatással volt Sango lelkére. Ez a bizonyos szó így hangzott: „Megváltoztam!”

A szerzetes csak mosolygott, még a szellemirtó elpirult, és a földet nézte.

Nem sokkal ezután érkezett meg Shippo és Kirara, akik az elmúlt idő alatt a patak mellett voltak, és halat fogtak, hogy a kis csapatnak legyen reggelije. Shippo büszkén dicsekedett, hogy ő 4 halat is kifogott a tiszta és hidegvizű patakból. Sango és Miroku csak mosolyogtak, de természetesen megdicsérték a kis rókaszellemet.

A reggeli után felkerekedtek és elindultak Kaede anyó falujának irányába. Inuyasha és Kagome nem utazott a csapattal, mert Kagome-nek egy nagyon fontos vizsgát kellett megírni a saját világában, és Inuyasha vele tartott. Az út során Miroku többször is bókolt Sangonak, aki mindig el-elpirult. Ettől eltekintve nyugodt volt a séta, ami lassan már túl nyugodtnak tűnt. Miroku egyszer csak megszólalt, hogy gonosz aurát érez. Kirara azonnal átváltozott, majd a többiek felültek a hátára, és már siettek is a magából gonosz aurát árasztó, valószínűleg szellem felé. Nem nagy meglepődést okozva Kaede anyó falujába érkeztek, ahol az idős miko és a katonák már harcoltak a szellemmel, akit Miroku is megérzett. Történetesen, egy nagy pókszellem támadt rá a falura. Ennek a szellemnek egy ékkőszilánk volt beleágyazódva a potrohába, azt így felerősítve. Így a pókszellem nagymennyiségű, erősen ragadó fonalat tudott magából kilövellni. Miroku ugye nem használhatta a szélcsatornáját, amíg az ékkőszilánk a szellembe volt ágyazódva. Sango többször is próbálkozott a Csonttörőjével, de a szellem nagy potrohával könnyedén visszaverte. Még Kaede anyó szent nyilai is csak jelentéktelen sebeket ejtettek a nyolclábú testén. A helyzet reménytelennek látszott, hisz Inuyasha és Kagome is a másik világban voltak. Miroku az egyik pillanatban megint csak elejtett Sangonak egy bókot, de a lány rászólt, hogy ne most, mert még bajuk esik. Szerencsétlenségükre ez be is következett. Egy pillanatra nem néztek oda, és a szerzetest a szellemirtóval együtt a pók egy nagy pókhálóburokba zárta. Miroku próbált a szerzetesi botjával kiszabadulni a burokból, de nem sikerült. Sango is megpróbált a kardjával kiszabadítani magukat, de ő sem járt sikerrel. Ekkor Miroku közölte, hogy itt viszonylag nyugodtan lehetnek kettesben. Sango tudta, hogy bármikor történhet valami, de már nem bírt ellenállni Miroku csábító szavainak.

Miroku újból dicsérni kezdte Sangot, kihangsúlyozva, hogy mennyire szép és bájos. A lány szokás szerint megint elpirult, és ekkor megtörtént. Megtörtént, ami eddig még soha. Elcsattant az első csók. Miroku nem félve semmitől, és kihasználva az alkalmat, megcsókolta Sangot, aki nem kezdett heves ellenkezésbe, hanem engedett a csóknak. Hosszú, mély érzelmekkel teli, és mégis szenvedélyes csók volt. Sango hirtelen elkapta a fejét, és félően mondta, hogy nem szabad. Miroku tudta, hogy a lány a szíve mélyén újra akarja a csókot. De ez nem következhetett be, mert Kaede anyó és pár katona segített kiszabadítani Sangot és Mirokut a pókhálóburokból.

Kaede anyó elmondta, hogy sikerült több sebet is ejteni a szellemen. Ekkor Sango a csók adta erőből eldobta a Csonttörőt, ami pontosan találta el a szellemet, és így sikerült az ékkőszilánkot eltávolítani a szellemből. Ezután Mirokunak már semmiség volt beszippantania a szellemet. Kaede sejtette, mi adott erőt a fiataloknak, de nem tért ki a témára. Hazamentek...