A kett�szakadt l�lek

25.fejezet

S�r�, fekete felh�k gy�lekeztek az �gen, de m�g nem kezdett el esni. A leveg�t f�st �s hal�l szaga t�lt�tte be, �s m�r l�tszottak is a k�zelben az �gbe t�r� f�stoszlopok.

- �pp ideje volt!- suttogta ideges�t�en ny�vog� hangon a macskad�mon �s a f�lig lerombolt falura mutatott- M�g arra is b�ven volt id�m, hogy �les�tsem a k�rm�met.

Sesshomaru unottan v�llat vont, mit sem t�r�dve a k�zelben sikoltoz� emberekkel.

- Csak most tal�lt�l meg?- folytatta- El�g sz�nalmas, Nyugat hatalmas ur�hoz k�pest, nem? Magasan alulm�ltad a h�rnevedet.

A kutyad�mon le�lt egy kid�lt f�ra:

- Nem siettem.

- Hol van a menyasszonyom?- t�rta f�lre egy apr� mozdulattal a macskad�mon a haj�t.

- Otthon.

- Azt hittem, enn�l t�bbet �r neked a kis haland� �lete. Tal�n t�vedtem?

Sesshomaru fagyos hangon v�laszolt:

- Te nem vagy valamivel tiszt�ban.

- �spedig?

- El�sz�r is, fel kell, hogy vil�gos�tsalak: Satsu a feles�gem.

- �s az �n menyasszonyom. Kit �rdekelsz? Nekem volt �g�rve, azaz…

- R�ad�sul a gyermekeimet v�rja…

- �, azt is el lehet int�zni…

- �s nem utols� sorban… nem tudsz legy�zni.

- Az ap�dat is legy�ztem. K�ztudott, hogy � er�sebb n�lad.

Sesshomaru elmosolyodott:

- Igen, az VOLT. Egy ideig… csak tudod � k�tsz�z �vig halott volt, �n meg addig v�gan �ltem �s er�s�dtem.

- �, t�nyleg? �s azt hiszed, ez el�g, hogy legy�zz engem? Satsu engem illet, az eny�m, �s nem engedem, hogy egy ilyen… egy ilyen…- akadt el a mondatan Tetsutsume.

- Mi vagyok?- k�rdezte fagyos hangon Sesshomaru- Nagyon gyenge a felfog�sod…

 - Rendben, ha �gy �llunk, akkor meg�llek �s �gy veszem el t�led. Azzal, ha sz�pen elkotr�dsz, mindenkinek megk�nny�thetted volna a dolg�t… meghalsz.

Sesshomaru elmosolyodott.

- Sokan pr�b�lt�k m�r…

- Egyszer m�r vesztett�l ellenem.

- Nem.

- Mi nem? Igenis legy�ztelek!

- Vesztettem, de nem ellened, hanem egy tucat macskad�mon ellen, akik k�zt te is ott volt�l.

- Nyugat ura volt�l egy h�bor� k�zep�n…

- Igen… tudom. De nem �rdekel. Vesztettem �s k�sz, de most nem fogok.

Tetsutsum�t kezdte �sszezavarni Sesshomaru magabiztoss�ga.

- Mib�l gondolod?

- Lebecs�lsz.

- Sokat hallottam r�lad, mi�ta nem tal�lkoztunk. Minden�tt f�lve eml�tik a neved… f�lve, tisztelettel… csak �n tudom, milyen vagy igaz�n, mert semmit nem v�ltozt�l. M�g mindig ugyanaz az arrog�ns, bek�pzelt alak vagy, aki…

- Eltelt k�tsz�z �v, Tetsutsume. V�ltoztam… feln�ttem, ahogy te is.

- Kit �rdekel, Sesshomaru? M�g mindig sokkal er�sebb vagyok.

Sesshomarut kezdte ideges�teni ez a teljesen felesleges besz�lget�s, �s legsz�vesebben azonnal meg�lte volna a macsk�t, de t�rt�ztette mag�t, �s csak egy g�nyos f�lmosolyt engedett meg.

- Hol van Rin?

- Vissza akarom kapni Satsut.

- Szerintem k�rdezz�k meg az � v�lem�ny�t is…

- � csak egy n�. Az lesz, amit �n mondok. � a menyasszonyom…

- Hol van Rin?

- Kit �rdekel az az ostoba, sz�nalmas haland�?!- fakadt ki.

Sesshomaru olyan hirtelen kapta el a macskad�mon tork�t, hogy annak nem maradt ideje a reag�l�sra.

- Ne nevezd �t sz�nalmasnak, mert sz�zszor t�bbet �r, mint te.

- Gyenge vagy- suttogta g�nyosan hideg hangon, de Sesshomaru csak m�g er�sebben szor�totta meg a nyak�t- Ez a kisl�ny a gyeng�d, Sesshomaru. Igazam van?

- Te vagy a gyenge. Hol van?

A d�mon felvihogott �s kit�pte mag�t Sesshomaru szor�t�s�b�l.

- Nem akartalak meg�lni, Sesshomaru, mert az a szerz�d�s engem is k�t, de �gy l�tom, csak �gy szerezhetem meg Satsut… rem�lem, elb�cs�zt�l az ap�dt�l meg att�l a korcs �cs�dt�l, mert nem l�tod �ket t�bbet.

Sesshomaru sz� n�lk�l v�dte ki a m�sik t�mad�sait, minden felesleges mozdulat n�lk�l, �rzelemmentes arccal, de k�zben eg�szen m�shol j�rt az esze. „Hol lehet Rin? Sehol nem �rzem a k�zelben! Addig nem �lhetem meg, am�g el nem mondja…”

Tetsutsume n�ha hatalmas er�vel t�madott, de Sesshomaru mindent hib�tlanul h�r�tott… „Nem t�mad. Mi�rt nem t�mad?”- j�rt a fej�ben, �gy v�ratlanul �rte, mikor Sesshomaru t�mad�sba lend�lt.

- Tudni akarom, hogy hol van Rin- suttogta, de Tetstsume �gy is t�k�letesen �rtette…

- Soha nem fogod megtudni.

�jult er�vel rugaszkodtak neki a harcnak mindketten, de sok�ig egyik sem sebes�lt meg. Tetsutsume vigyorogva suttogta, tudta, a m�sik �gyis meg�rti:

- Satsu az eny�m lesz. Senki, m�g a Nagy Sesshomaru sem akad�lyozhat meg benne.

Sesshomaru �sszeszor�totta a fog�t, de nem v�laszolt. Nem voltak egyenl� ellenfelek… ha a macskad�mon nem olyan elvakult, maga is �szrevette volna, hogy nincs es�lye a m�sik ellen, de ha sejtette is, sohasem vallotta volna be mag�nak.

            Sesshomaru figyelme folyamatosan elkalandozott harc k�zben, ellenfele m�gsem kerekedhetett f�l�. Csendesen kezdett kopogni az es� a k�zeli foly� viz�ben. A harcol�k egyre k�zelebb ker�ltek a hull�mokhoz, de mit sem t�r�dtek vele, folytatt�k a k�zdelmet.

- Add fel, Tetsutsume, mert nincs es�lyed.

A macskad�mon felkacagott, �s egy gyors mozdulattal megsebezte ellenfel�t:

- Megm�rgeztelek, egy �r�n bel�l…

- Sem fog semmi sem t�rt�nni, mert r�g hat�stalan ellenem… nem figyelt�l? Ha egyszer t�l�lem a m�rgeteket, ut�na nem lesz t�le bajom!

A macskad�mon elkeseredetten m�lyesztette karmait Sesshomaru karj�ba, de � egy csukl�mozdulattal elhajl�totta.

- T�rj�nk a l�nyegre. Ha �letben akarsz maradni, akkor sz�llj le a f�ldre! Felejtsd el Satsut, �s mondd el, hol van Rin!

- Mostan�ban t�bbet besz�lsz… r�gen m�r r�g meg�lt�l volna… persze, ha nem lenn�k er�sebb n�lad.

Sesshomaru kezdte elvesz�teni a t�relm�t. „Ha meg�l�m, akkor nem tudja megmondani, hol van Rin… k�r, hogy a hull�k nem besz�lnek… hacsak…” Arc�n �rd�gi vigyor jelent meg:

- Te akartad…- suttogta fagyosan.

Tetsutsume kit�rt a t�mad�s el�l, de Sesshomaru alig lass�tott a k�vetkez� csap�s el�tt, csak azt nem vette sz�m�t�sba, hogy a macska pont a patak el�tt �ll, �s � is el�g gyors… a patak partj�n a cs�sz�s k�veken megcs�szott, �s…

- Hahahahaha!- kacagott fel Tetsutsume- Gratul�lok Sesshomaru! K�sz�n�m sz�pen, hogy belefojtottad magad a patakba! Legal�bb nem leszek v�res!

Tetsutsume h�t�n v�gigfutott a hideg borzong�s, amikor valaki finoman meg�rintette a v�ll�t. Lassan ford�totta oldalra a fej�t… �s utolj�ra egy arany villan�st l�tott.
 

Sesshomaru nyugodtan �lt a megk�t�z�tt test mellett, aki m�g mindig eszm�letlen volt. „Kezd kicsit hossz�ra ny�lni a dolog…”- morogta mag�ban, majd fel�llt �s megr�zta az eszm�letlen d�mont:

- H�!- sziszegte- Ez f�j!

Sesshomaru elvigyorodott:

- �, m�r megbocs�ss! Nem akartam f�jdalmat okozni, csak azt hittem, m�r bemes�lted magadnak, hogy halott vagy.

- Mi?- nyitotta ki v�gre a szem�t Tetsutsume, �s kezdte el feszegetni a k�teleit.

- Nyugodtan abbahagyhatod. Amint megmondod, hol van Rin, elengedlek.

- Megk�t�zt�l?! Ez… ez…- a macska csak dadogott.

- Igen, tudom… nem volt sz�p, de ha �ssze-vissza pattogsz, meg azt hiszed, van b�rmi es�lyed… akkor m�g k�pes leszel meg�letni magad.

Tetsutsume d�h�sen morgott.

- Nem szeded ki bel�lem!

Sesshomaru megmozd�totta a v�ll�t, arc�n g�nyos f�lmosoly jelent meg �s jeges hangon sz�lalt meg.

- Nos, nem vihetted t�l sok helyre. Tiszt�zzuk. Minden ki�l az arcodra, ha elkezdem felsorolni a helyeket, egyszer telibe tal�lok…

Tetsutsume kelletlen�l felnevetett, majd b�lintott:

- A keleti hegyekben, az egyik barlangban van… egy p�r rokonomn�l…

Sesshomaru kioldozta a k�teleit, de a macska (ak�rmennyire akart) nem tudott felpattanni.

- Mi�rt nem �lt�l meg?- k�rdezte csendesen.

- Meg�ltelek…- v�laszolt Sesshomaru halkan.

Tatsutsume els�padt, de sok�ig nem sz�lt t�bbet.

- Sesshomaru…

A d�mon felemelte a fej�t.

- Nem �ln�l meg… gyorsan? Elv�gre…

Sesshomaru megvonta a v�ll�t, de nem mozdult.

- Most meg mire v�rsz?- ki�ltott fel a macska.

- Arra, hogy r�j�jj, milyen h�lye vagy.

Az oldal�hoz ny�lt �s el�vett egy kardot. A Tensaig�t. Tetsutsume szeme d�h�sen elkerekedett, majd m�rg�ben felpattant a f�ldr�l:

- Te… te… ez�rt meg�llek!

Sesshomaru s�hajtott.

- Sz�vesen, hogy nem �ltelek meg…

- Csak azt akartad tudni, hol van az a sz�nalmas kis…

- M�r mondtam, hogy ne nevezd �gy Rint! �s el�g a sz�vegb�l!

Sesshomaru eltette a Tensaig�t �s h�tat ford�tott a d�h�sen toporz�kol� ellenfel�nek:

- Felejtsd el Satsut, k�l�nben halott vagy.

Tetsutsume vakon t�mad�sba lend�lt, de Sesshomaru minden er�lk�d�s n�lk�l v�dett, v�ll�n alig remegett meg a pr�m a csap�sokt�l.

- Meg akarom kapni a menyasszonyomat!- sikoltotta a macska.

Sesshomaru arca elkomorodott, �s alig hallhat�an suttogta:

- �n el�re figyelmeztettelek…
 

            Sesshomaru visszafojtott mosollyal n�zte, ahogy Rin j�tszik. A barlang el�tt �ll� n�h�ny �rt hamar elint�zte, majd letelepedve figyelte a kisl�nyt, aki m�g �szre se vette. H�rom pici sz�rpamacsnak l�tsz� ny�vog� kismacsk�val kerget�z�tt, ha elkapta �ket, akkor gyorsan megsimogatta, �s kereste a m�sikat. Mind a n�gyen nagyon �lvezt�k a dolgot. A j�t�k hev�ben az egyik kis g�mb�ly� h�feh�r cica odaszaladt Sesshomaruhoz �s bef�szkelve mag�t a pr�m v�g�be, el�gedetten ny�vogni kezdett. A d�mon m�r fontolgatta mag�ban, hogy kir�ntja al�la, de ekkor �szrevette �t a nevetg�l� Rin, �s meg�lelte:

- Sesshomaru-sama! Tudtam, hogy elj�ssz �rtem!!!- kacagva kapott fel egy m�sik, sz�rke sz�r�, fekete monoklis, k�kszem� kiscic�t �s a f�rfi kez�be nyomta- Ugye milyen dr�ga?! Ide hozt�k �ket, hogy ne unatkozzak, j�tsszak vel�k…

Sesshomaru idegesen elmosolyodott, de addigra m�r a harmadik vil�gosbarna macska is az �l�ben volt �s dorombolt.

Rin megsimogatta a sz�rke gomb�c fej�t, majd k�ny�rg� szemekkel n�zett Sesshomarura:

- Ugye… ugye megtarthatok egyet!

A d�mon haboz�s n�lk�l v�laszolt:

- Nem.

A kisl�ny s�hajtott �s elvette Sesshomaru kez�b�l a fel� ny�jtott cic�t. A f�rfi �l�b�l m�r ny�jt�zkodva leugrott a cica, de a pr�mr�l a d�mon r�zta le a r�m�lten vinnyog� �llatot. „Nekem macsk�t nem hoz a palot�ba… a kuty�val m�g tal�n megb�k�ln�k, de… macsk�t?!”

S�hajtva indult el, hagyta, hogy a kisl�ny elk�sz�nj�n a cic�kt�l. „Minek sietn�k… maximum Satsu leszedi a fejem…”

            Nem s�t�lt sok�ig, meg�rezte, hogy a kisl�ny k�veti. Kicsit nyugodtabban ment tov�bb, de azt�n megtorpant �s megfordult, megv�rta Rint. A kisl�ny mosolyogva n�zett fel r�, de azt�n kicsit elbizonytalanodott. Sesshomaru s�hajtott, lehajolt, �s egyes�vel el�hal�szta, majd letette a kiscic�kat a f�ldre. Rin sz�ja egyre lejjebb g�rb�lt, majd amikor a d�mon megfordult megfogta az egyik cic�t �s elkezdte visszagy�m�sz�lni a ruh�ja ujj�ba. Sesshomaru felnevetett:

- Ne csin�ld, megfullad. J�nnek azok m�r magukt�l is.

Rin szeme felcsillant �s let�r�lt az arc�r�l egy k�nnycseppet.

- Teh�t vel�nk j�hetnek?!

- Mit b�nom �n- morogta Sesshomaru.

Rin vid�man megsimogatta, majd egyes�vel a kez�be vette a h�rom csepp cic�t, �s �nekelve, nevetg�lve k�vette a d�mont, aki er�s k�sztet�st �rzett arra, hogy valamibe beleverje a fej�t… „Hogy lehetek ilyen h�lye! Az ap�m ki fog ny�rni, ha be�ll�tok h�rom macsk�val!”