27. r�sz

- De Sesshy!!!!

- Nem.

- De l�gysz�!!!!!

Sesshomaru unottan s�hajtott:

- De minek?!

- Mert olyan kedvem van!

- Nekem meg nincs!

- K�h�rlehek!!!! Sesshy!!!!- k�ny�rg�tt Satsu hatalmas k�nnyes szemekkel, lefel� g�rb�l� sz�jjal, mint egy kisgyerek.

- Nem.

Satsu szemei d�h�sen megvillantak:

- De Sesshomaru!- sik�totta Satsu hiszt�rikusan, toporz�kolva.

A d�mon megint nemet mondott.

- De �n akarom!- er�szakoskodott tov�bb a l�ny.

- Nincs kedvem.

Satsu egy hirtelen mozdulatot tett f�rje torka fel�, de m�r csak a leveg�be markolhatott. A d�monn� k�r�ln�zett:

- Akarom, �rted, Sesshomaru?!

F�rje karjai l�gyan fon�dtak a dereka k�r�.

- J�.

- T�nyleg?!- k�rdezte leplezetlen el�gedetts�ggel a l�ny, megfordulva �s �t�lelte a v�ll�t- K�szi, Sesshy!

Sesshomaru elh�zta a sz�j�t:

- Egy felt�tellel.

Satsu ajka ism�t lefel� g�rb�lt.

- Egy macska se j�n- jelentette ki szil�rdan Sesshomaru.

Kezdtek az idegeire menni a ny�vog� kiscic�k, akik mindig rajta �lt�k ki apa komplexusukat… vagy valami hasonl�t. Folyamatosan a d�mon k�r�l legyeskedtek, felm�sztak r�, hozz�b�jtak… a pr�men �lezt�k a karmaikat, �s… m�g hasonl� borzalmak. Sesshomaru egy ujjal se ny�lhatott hozz�juk, ugyanis Satsu �s Rin anyai �rz�seket t�pl�ltak szerencs�tlen kis dr�gas�gok ir�nt… m�g csak cs�ny�n se lehetett r�juk n�zni… (ha meg Sesshomaru r�juk morgott, onnant�l kezdve m�g jobban r�m�sztak.) Az�rt a d�monnak is be kellett l�tnia, hogy �desek, de… m�gis zavarta �t a h�rom kiscica folyamatos jelenl�te. A rengeteg macskasz�rt�l r�ad�sul alig �rzett valamit… csak macsk�t, meg macsk�t �s macsk�t! Hi�ba magyar�zta a feles�g�nek, hogy ez mennyire ideges�t�, a n� v�lem�nye ugyanaz maradt: „Nem �rtem, mi bajod vel�k, hisz olyan kis kedvesek. T�ged pedig k�l�n�sen szeretnek.” Kibor�tani- szokta hozz�tenni gondolatban a f�rfi, de hangosan m�g nem merte kifejteni a v�lem�ny�t.

            Nagyon nehez�re esett elviselni a feles�ge sz�ls�s�ges hangulatait. Satsu volt, mikor �r�kig besz�lt folyamatosan, azt�n a vil�g�rt se sz�lt volna egy sz�t se… ezut�n rendszerint s�rva fakadt, �s nem tudta abbahagyni, volt, hogy folyamatosan nevetett, voltak er�szakos, akaratos pillanatai…  �s egy�ltal�n nem �rdekelte, hogy Sesshomaru �ppen mit akar csin�lni. „Ide akarok menni, ezt akarok enni, amazt akarok csin�lni, nem, ne ide told az �gyat… jaj, de k�nyelmetlen ez a szoba, k�lt�zz�nk �t egy m�sikba, ami naposabb… itt nem lehet aludni, mert m�r kora reggel bes�t a nap, melegem van, f�zom, unatkozom, l�togassuk meg anyut…” �s �gy tov�bb…

Leg�jabb �tleteinek egyike volt a mai is: Kir�ndul�s.

            Sesshomaru nem akart kir�ndulni menni. Egyszer�en kir�zta a hideg m�r arra a gondolatra is, hogy a terhes feles�g�t b�rhov� elr�ngassa az ideges�t� apja, �s a m�g ideges�t�bb �ccse k�s�ret�ben. M�r azt sem tudta, mi�ta nem aludt. Mag�nak sem akarta bevallani, de ez az eg�sz „Nyugaton �l�k, �s bambulok magam el�” dolog m�g a folyamatos harcn�l is sokkal f�raszt�bb tud lenni.

- Satsu, k�rlek, terhes vagy, �s…- kezdte Sesshomaru, de a l�ny, ellentmond�st nem t�r� hangon k�zbesz�lt:

- Igen, terhes, de nem beteg! Nem leszek itt bez�rva ebbe a palot�ba. Igenis oda megy�nk, ahov� akarom…

- … nem akarom, hogy valami baj essen- fejezte be a d�mon suttogva, de fels�hajtott- J�, ahogy akarod…

Hamarosan a csapat elindult a h�forr�sok fel�, de az indul�s el�tt…

- H�! H�, mindenki!!!- ki�ltotta Miroku kirohanva a palot�b�l- Apa leszek!! �n is apa leszek!

Satsu mosolyogva gratul�lt, Sesshomaru meg az apj�ra n�zett, aki v�llat vont.

- J�, hogy r�j�ttetek- morogta Inuyasha, de Kagome halkan a f�l�be s�gta:

- Fekszik!

            Sesshomaru kelletlen�l k�vette a vid�man nevetg�l� t�rsas�got. Az idegeire ment ez az eg�sz. Cs�ndet akart, �s j� messzi lenni az apj�t�l, az �ccs�t�l, s�t, n�ha (f�leg most) a feles�g�t�l is!

- H�t nem gy�ny�r� ez a hely?- karolt bele Satsu egyik kez�vel, a m�sikkal k�rbemutatott.

Sesshomaru v�laszk�pp felmordult. „Igen, gy�ny�r�, de mindek kell…”

- Minden olyan sz�p. L�tod, ez�rt akartam ide j�nni. S�t a nap, a t�j csod�latos, a madarak �nekelnek…

„Ecsetelni…”- s�hajtott a d�mon, felk�sz�lve az �r�kon �t tart� �radoz�sra.

A h�tt�rben Inuyasha rettenetesen fel�v�lt�tt:

- FORR�!!!!

Sesshomaru h�tran�zett, �s l�tta, hogy apja �pp most r�ntja ki az �ccse kez�t a h�forr�sb�l. „Mint egy rossz gyerek, esk�sz�m”- gondolta kiismerhetetlen f�nnyel a szem�ben. Inu no Taisshu halkan magyar�zni kezdett neki valami olyasmit, hogy: „A h�forr�s az�rt h�forr�s, mert FORR�!!!” Satsu letelepedett egy nagy k�re �s mosolyogva figyelte a vizet. Hamarosan Inuyasha a b�tyja mell� s�t�lt, megl�kte a kez�t.

- Te tudtad, hogy ez a v�z meleg?!

- Ne l�kd�ss- morogta a d�mon.

- Mi bajod van?

- Semmi.

- L�tom, hogy van valami bajod.

- Lesz�lln�l r�lam?- n�zett r� Sesshomaru sokat mond�an, de a pillant�sb�l �ccse mit sem �rtett.

- De most t�nyleg, nem �rtem!

- Fogd be, mert v�letlen�l el tal�llak l�kni- sz�rte a fogai k�zt Sesshomaru.

- De…- kezdte volna a f�lszellem, de a mondatot nem tudta befejezni, az egyik forr�sban tal�lta mag�t �s felki�ltott.

- SESSHOMARU!- ki�ltotta Satsu, de addigra m�r a d�mon mellett �llt az apja �s egy mozdulattal belenyomta a fej�t a v�zbe.

Sesshomaru nevetve emelte fel fej�t, ami kiss� pirosas sz�nt �lt�tt a meleg forr�sv�zt�l. Inuyasha m�rgesen morogva k�sz�l�dott ki a patakb�l:

- Ez szem�ts�g volt!

B�tyja v�llat vont:

- �n sz�ltam.

- De…

Inu no Taisshu j�t nevetett a jeleneten, ahogy a k�t testv�r vill�ml� szemekkel, vizes hajjal mered egym�sra.

Satsu meg�rintette f�rje v�ll�t, aki kelletlen�l megfordult. Reag�lni sem tudott a pofonra, amit a feles�ge lekevert neki, csak pislogott.

- T�l nagy k�r�s lenne, hogy most az egyszer ne �lj�tek egym�st?!

A d�mon d�bbenten meredt a villog� szem� n�re.

- De… mindig ezt csin�ltuk, �s ez soha nem zavart…- morogta v�g�l.

Satsu m�rgesen mordult fel.

- Nem zavart?! H�nyszor k�rtem, hogy b�k�ljetek ki!

Sesshomaru az �ccs�re n�zett, aki ugyanolyan tan�cstalan volt, mint � maga. „Na, ett�l sem v�rhatok seg�ts�get.”

- Satsu, mi csak…

- Nem �rdekel! De ha…

- Satsu, k�rlek, ne kiab�lj, mert ha halkan mondod el ugyanezt, �gy is t�k�letesen �rtem…

Satsu hirtelen kapott a f�rje kimonoja ut�n �s k�zelebb r�ntotta mag�hoz a f�rfit.

- Na ide figyelj, nekem csak ne mondd meg, hogy besz�ljek!- �v�lt�tte a k�p�be.

Sesshomaru lehunyta a szem�t �s halkan k�rdezte:

- Ha kib�k�l�nk, akkor…

- Nem err�l van sz�!- sik�totta a l�ny.

A d�mon hatalmas k�sztet�st �rzett, hogy befogja a f�l�t, �s elt�nj�n, de nem r�zhatta volna le a feles�g�t… ha meg megteszi, akkor jaj a h�rnev�nek!

- Satsu, nyugodj meg, nem tesz j�t a bab�knak, ha…

Satsu megr�zta a d�mont:

- Nekem te csak ne p�ld�l�zz a gyerekekkel! Miut�n megsz�lettek, akkor is �gy fogsz viselkedni?!

- De h�t hogy?!- fakadt ki Sesshomaru �s szel�den lefejtette a ruh�j�r�l feles�ge ujjait. Rosszul tette, mert az �jra felpofozta.

Sesshomaru elh�zta a sz�j�t:

- Satsu… csin�lj velem ak�rmit… �ss le, r�gj bel�m, fojtogass, de… de ne pofozz fel.

A h�tt�rben Miroku sz�lalt meg:

- Bizony… most nincs t�l sok v�laszt�sa. Nem �thet vissza, mert hogy n�z ki b�ntani egy terhes n�t… nem mehet arr�bb, mert az egyszer� megfutamod�s, de ha pofon v�gj�k, az m�g rosszabb…

Mindenki cs�ny�n n�zett a szerzetesre, �s nem sokon m�lt, hogy le nem �t�tt�k.

- Most meg mi van? Csak mondtam…- motyogta.

Satsu d�ht�l remegve, �sszeszor�tott ajkakkal n�zett a f�rj�re.

- Apa leszel, erre �gy viselkedsz, mint egy gyerek!- v�gta a fej�hez.

- �n, de h�t te kezdt�l el a semmin veszekedni!- morogta a d�mon, de a feles�ge a tork�nak ugrott.

Sesshomaru pr�b�lta mag�t csillap�tani mik�zben leh�mozta mag�r�l a n�t. „J�, ez megint csak egy hangulatv�ltoz�s, de nyugi, nem szabad vele vitatkozni…” Satsu ott �t�tte, ahol �rte a d�mont, aki elkezdett lassan h�tr�lni.

- V�dekezz! Gyer�nk!- kiab�lta a l�ny.

- De h�t ha megteszem, az meg neked �ll feljebb! Most m�r t�nyleg hagyd abba!- vetette meg a l�b�t �s sz�lalt meg hat�rozottan.

- Gy�va vagy, Sesshomaru! A t�k�letes f�rj mintap�ld�nya: gy�va, �s r�ad�sul f�lbolond!

- �n…

- �, t�nyleg! Bocs�ss meg, teljesen bolond!

- H�napok �ta �gy ugr�lok, ahogy te f�ty�lsz, csak hogy v�gre j�l �rezd magad. Erre…

- Erre?! Mi erre?! Gyer�nk, fejezd be a mondatot!

Sesshomaru m�rgesen h�tat ford�tott feles�g�nek �s a v�lla felett halkan ennyit mondott:

- Majd ha megnyugodt�l, besz�l�nk, de �n nem akarok veszekedni veled.

Satsu szeme v�r�sen bevillant �s egy r�nt�ssal szembeford�totta mag�val az egyre d�h�sebb f�rj�t:

- Ne ford�ts nekem h�tat!

- Te pedig ne r�ngass!

- Kezdem azt hinni, hogy jobban j�rtam volna, ha ahhoz a macsk�hoz megyek! Arrog�ns vagy, egy egoista, felfuvalkodott h�lyag!- �v�lt�tte a l�ny.

Sesshomaru kifakadt:

- Igen?! Csak hogy tudd, b�rkit, �rted?! Ak�rkit feles�g�l vehettem volna! Olyanokat, akik n�lad sz�zszor, s�t! Ezerszer t�bbek!

Satsu d�bbenten megremegett, majd �jra felpofozta a d�mont, aki ez ut�n a keze ut�n kapott �s megszor�totta a csukl�j�t.

- Mondtam, hogy ezt ne mer�szeld!

A l�ny felsikoltott, �s pr�b�lta kit�pni a kez�t a szor�t�sb�l… sikertelen�l:

- Mi�rt… mi�rt akartam �n egy�ltal�n hozz�d menni?!- s�rta el mag�t a l�ny, de Sesshomaru nem eresztette el a kez�t.

- Mi�rt mondasz ilyeneket?!- suttogta fagyosan- Mit csin�ltam?!

Satsu hangulata nagyon hirtelen v�ltozott meg, szabad kez�ben megjelent kardja, amit azonnal f�rje tork�nak szegezett:

- Eressz!- sziszegte.

Sesshomaru szem�ben furcsa f�ny csillant �s halkan megk�rdezte:

- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan…

- De igen komolyan gondolom. Ereszd el a kezem!- ki�ltotta.

Sesshomaru m�lyen a l�ny szem�be n�zett, mintegy magyar�zatot k�vetelve a viselked�s�re, de az csak m�g er�sebben nyomta a tork�hoz a kardj�t:

- Utolj�ra mondom el, Sesshomaru, eressz!

A d�mon arca meg se rezzent, csendesen mondta:

- Satsu, t�ntesd el, k�l�nben �n teszem meg…

- Gy�va vagy te ahhoz, Sesshomaru!- kacagott fel a l�ny, s egy apr� v�g�st ejtett f�rje nyak�n- „Jaj, megv�gtam!”- gondolta, de nem t�lt�tte el a v�rt r�m�let. „Megv�gott…” A f�rfi arc�n nem l�tszott semmi �rzelem, mikor szabad kez�vel megfogta a kardot:

- T�l messzire m�sz!

- Addig megyek el, am�g akarok! Ezt �pp az el�bb bizo…

Satsu d�bbenten meredt a kardra, amit sz�pen lassan kezdett el elpuszt�tani a d�mon m�rge. Keze megremegett a markolaton, hi�ba pr�b�lta kit�pni a fegyvert f�rje kez�b�l.

- Ne- lehelte, �s kezdett eluralkodni rajta a f�lelem. „Nem, nem, nem, nem teheti”- hajtogatta mag�ban.

- Azt tan�csolom, Satsu, hogy engedd el a kardot…

- Nem!- sik�totta a l�ny, �s idegesen pr�b�lta el�h�vni energiafonalait…

A kard kezdte teljesen elvesz�teni eredeti form�j�t. Amikor a v�kony fonalak v�gre kipattantak a l�ny ujjai k�z�l, az elvigyorodott, s egy mozdulattal k�rbetekerte vel�k Sesshomaru m�g mindig az � kez�t szor�t� karj�t. A d�mon m�sik kez�ben m�sodpercek alatt elolvadt a kard, amit a l�ny m�g mindig szorongatott. Satsu r�m�lten felsikoltott, amikor a m�reg el�rt a kez�hez, de addigra m�sik kez�ben is megjelentek a fonalak…

Sesshomaru fagyosan sz�lat meg:

- Fejezd be, mert valami h�lyes�get fogok csin�lni.

- M�r megtetted!- sik�totta a l�ny- Eressz el!

Sesshomaru lassan elengedte a l�ny csukl�j�t, de a v�kony energiafonalak m�g mindig nem t�ntek el. Satsu m�sik kez�vel tett egy hirtelen mozdulatot f�rje fel�, mire a fonalak a p�nc�l ellen�re hosszan fels�rtett�k a d�mon v�ll�t. Sesshomaru alig suttogva megsz�lalt:

- Nem akartalak b�ntani, de most m�r t�nyleg el�g legyen!

Satsu �jra megmozd�totta kez�t, a fonalak a m�sik v�ll�t is megsebezt�k, majd v�gigtekeredtek a f�rfi szabad kez�n is, de ezut�n m�r nem tudta k�vetni mi t�rt�nt. Egyik pillanatban m�g sakkban tartotta a f�rfit, m�sik pillanatban meg m�r csak azt �rezte, hogy h�ta hozz�csap�dik egy f�hoz.

            Sesshomaru m�g p�r m�sodpercig eszm�letlen feles�g�t n�zte, majd lehunyta a szem�t �s szellemkutya alakj�ban elt�nt a leveg�ben. A t�bbiek m�g mindig nem tudtak megmozdulni. Inu no Taisshu reag�lt el�sz�r. El�gedetlen�l felmordul, �s egy ugr�ssal az eszm�letlen n� mellett termet. Felnyal�bolta �s cseppet sem kedvesen megsz�lalt:

- Na, most nagy �k�rs�get csin�lt�l… ti pedig- n�zett a h�tt�rben m�g mindig d�bbenten �ll� t�rsas�gra- menjetek vissza a palot�ba, de ne menjetek Sesshomaru k�zel�be, mert akkor valakit sz�tszed…