28.fejezet

Inu no Taisshu nem �llt messze a val�s�gt�l, amikor ezt az utols� j� tan�csot kimondta. Id�sebb fia a robban�s sz�l�n �llt… szeme m�g mindig v�r�sen villogott, fogalma sem volt arr�l, hogy b�rta meg�llni, hogy nekimenjen a feles�g�nek… egyszer�en t�ll�pett minden hat�ron. M�rgesen t�r�lte le kez�r�l a v�rt. „T�nkretette a p�nc�lomat! Komolyan, mit k�pzelt?! Hogy csak �gy hagyni fogom, hogy… nem csin�lhat azt, amit akar. Nem!”- d�h�ng�tt mag�ban. Legsz�vesebben nekiment volna az �ccs�nek, amikor meg�rezte a k�zeled�s�t. „Ha ez a h�lye most idej�n, �n sz�tszedem. Apr� darabokra!”

- Megnyugodt�l?- k�rdezte Inuyasha, de er�s k�sztet�st �rzett, hogy most azonnal megforduljon �s elt�nj�n b�tyja t�bb m�rf�ldes k�zel�b�l. Sesshomaru ugyanis m�g nem nyugodott meg… s�t…

- Mit akarsz?- suttogta olyan hangon, hogy a v�z m�r megfagyott volna t�le.

Inuyasha nyelt egyet.

- Kagome szeretn� tudni, hogy nem lenne e jobb, ha… ha… ha bek�t�zn� a sebeidet.

Sesshomaru szeme abbahagyta a villog�st, v�r�s maradt:

- Nem! Egy�ltal�n nem lenne jobb, t�nj a fen�be!- suttogta m�g mindig jegesen, de a f�l szellemnek �gy t�nt, mintha �v�ltene vele.

- Satsu…

- Inuyasha, nem gondolod, hogy jobb lenne elh�zni a k�zelemb�l amilyen messzire csak tudsz?!- k�rdezte a d�mon.

- Satsu nem gondolta komolyan, amit…

- Most nagyon nem tud �rdekelni!- emelte fel egy kicsit a hangj�t- Kezdem elvesz�teni a marad�k t�relmemet is!

Inuyasha h�tr�lt p�r l�p�st, majd csendesen megsz�lalt:

- Satsu h�lyes�get csin�lt, de tudod, hogy…

Alig tudott f�lrevet�dni Sesshomaru t�mad�sa el�l, de tov�bb er�ltette a besz�lget�st.

- Besz�lj vele, �s � is meg fogja mondani…

Sesshomaru �jabb t�mad�sa telibe tal�lta, a lend�lett�l hatalmasat esett �s elter�lt a f�ld�n. M�g n�h�ny sikertelen meggy�z�si k�s�rlet ut�n gyorsan elmenek�lt- akarom mondani b�szk�n t�vozott a helysz�nr�l.
 

            Satsu a saj�t szob�j�ban t�rt mag�hoz. Elvesztette az id��rz�k�t, csak azt tudta, hogy f�j a gerince, �s rettenetesen d�h�s volt Sesshomarura. Csak lassan kezdett �ssze�llni a k�p, de ett�l csak m�g m�rgesebb lett. D�h�t m�g az is fokozta, hogy a szoba tele volt Sesshomaru dolgaival… lassan felt�p�szkodott az �gyb�l, kinyitotta az ajt�t �s elkezdett mindent kidob�lni rajta. Ami sz�tt�phet�, �sszet�rhet� volt, azt gondolkoz�s n�lk�l t�nkretette, mik�zben ezt hajtogatta:

- Soha, soha, soha… soha, soha, soha nem bocs�tok meg neked, Sesshomaru! Soha, soha… soha, soha, soha…

Inu no Taisshu a l�ny szob�j�val szemben egy fa tetej�n �lt, �s fejcs�v�lva figyelte a jelenetet. „� hisztizik, pedig nem Sesshomaru tehet r�la… �n m�r �t perc ut�n akkora pofont kevertem volna le neki, hogy esz�be se jut folytatni…”

Amikor Satsu �szrevette, hogy �gy nem jut semmire, felemelt fejjel, duzzogva vonult egy �res szob�ra, �s vetette mag�t az �gyra. M�rg�t a p�rna m�dszeres sz�tszed�s�ben pr�b�lta levezetni. Sok�ig tartott, mire v�gre kitombolta mag�t, aminek v�g�l h�rom szoba �s j� sok kisp�rna esett �ldozatul, majd �desdeden elaludt.
 

Sesshomaru leoldotta p�nc�lj�t �s m�rgesen maga mell� tette. M�r megint jav�ttathatja meg. Nagyon tudta ut�lni, ha nem volt rajta. Nem �rdekelte, hogy m�g van egy tartal�kba, � ezt akarta viselni… a k�zeli patakban lemosta karj�r�l, v�llair�l �s nyak�r�l a v�rt �s bossz�san �llap�totta meg, hogy a sebek m�g nem kezdtek el gy�gyulni.

            Amikor az apja k�zeledett fel� felmordult �s halkan h�trasz�lt a v�lla felett.

- Nincs sz�ks�gem a kioktat�sra.

- Nem az�rt j�ttem…

- Tudom, hogy az�rt j�tt�l.

Inu no Taisshu kicsit �sszezavarodva, lassan letelepedett fia mellett a f�ben.

- A sebeid m�g nem gy�gyulnak- mutatott v�g�l a d�mon kez�re, csak hogy mondjon valamit.

- Gratul�lok, hatalmas felfedez�s!- morogta Sesshomaru.

- Nem tudn�l norm�lisan besz�lni? Soha nem volt�l ilyen…

- Nem tudn�k. Majdnem…

- De nem b�ntottad, �s ez a l�nyeg.

- Nem b�ntottam? �, t�nyleg. V�lem�nyem szerint igen.

- �n m�r az elej�n elint�ztem volna… k�nnyebb lett volna akkor elint�zni, nem gondolod?

Sesshomaru halk morg�ssal v�laszolt.

- Nyugi, nem lesz semmi baja…

- Nem vagyok s�ket.

- Tess�k?- k�rdezett vissza az id�sebb d�mon- Te hallottad, hogy…

- Igen.

- Nagyon messze van.

- Ha akarom, akkor hallom, de most nem akarom.

- Meg fog bocs�tani… ezt… csak �gy mondta. Nem gondolta komolyan.

- Nem ismered Satsut.

- K�t feles�gem volt, meg tudom mondani, mikor gondolnak valamit komolyan.

Sesshomaru lehunyta a szem�t �s h�trad�lt a puha f�ben. Gondolataib�l teljesen kiz�rta az apj�t, aki egy id� ut�n megunta, hogy a leveg�be besz�l, �s duzzogva elvonult.

            Sesshomaru sok�ig mozdulatlanul fek�dt a napon, szeme hirtelen pattant ki, �s m�r talpon is volt, elindult a palota fel�.
 

            Nem is olyan messze a palot�t�l egy alak bontakozott ki a hom�lyb�l. Arc�n �rd�gi mosoly j�tszott, s szinte vid�man n�zte a l�ngokban �ll� palot�t. Megszerezte, amit akart… b�r meg�g�rte a kis fiatal d�monn�csk�nek, hogy nem �li meg, ha sz�pszer�vel �tadja neki, amit akar- keze az oldal�ra k�t�tt kardhoz v�ndorolt- de most m�g t�l korai lenne tan�kat hagyni…
 

- Mit mondt�l?!- �v�lt�tte Inuyasha d�bbenten.

Sesshomaru hidegen v�laszolt:

- H�nyszor ism�teljem el? Narakut �reztem, de nem f�l szellemk�nt.

- De ez lehetetlen!

Inu no Taisshu �rtetlen�l hallgatta a percek �ta tart� teljesen �rtelmetlen vit�t, de most kifakadt:

- Nem �rtek egy sz�t se! Magyar�zz�tok m�r el!

Sesshomaru m�r nyitotta volna a sz�j�t, amikor �ccse elkezdett besz�lni:

- Narakur�l m�r mes�ltem, de elvileg kicsin�ltam, nem �rtem, hogy…

- Inuyasha, fogd be!- morogta csendesen Sesshomaru, mik�zben k�nyelmesen helyet foglalt egy p�rn�n- M�r m�skor is �reztem a szag�t… de most majdnem a hat�rn�l volt.

- De a hat�r innen nagyon messze van- makacskodott a m�sik- Nem �rezheted.

- K�pzeld el, kis�cs�m, hogy m�gis �rzem! �s egy kicsit zavar, hogy Naraku a k�zelben van.

- Ha olyan er�s vagy, akkor mi a fen�t �rdekel t�ged, hogy…

Sesshomaru l�tv�nyosan elh�zta a sz�j�t.

- Megv�ltozott a szaga… nem f�lszellem… �s ez sok k�r�lm�nyt megv�ltoztad.

- Mondj egy p�ld�t!

- P�ld�ul, hogy most m�r nem lesz el�g ellene, ha haszn�lod a Tessaig�t. M�g akkor se, ha �n is ott vagyok melletted…

- Mi�rt?

Sesshomaru hallgat�sba burkol�zott. Volt egy nagyon rossz el��rzete, de ezt nem akarta a t�bbiekkel is k�z�lni, am�g nem volt biztos. Mit keresett Naraku pont errefel�? Egyetlen dolog jutott esz�be, de… azt ink�bb kiverte a fej�b�l. Szenvtelen arckifejez�ssel let�r�lte a kez�r�l a v�rt, majd sz� n�lk�l fel�llt �s kis�t�lt a szob�b�l.

            Maga sem tudta, mi�rt indult el arrafel�, ahol a feles�ge illat�t �rezte… nem sz�m�tott t�l sok j�ra, de… besz�lni sem akart vele… csak ment… mintha vonzotta volna valami. „Nem megyek be hozz�… nem akarok t�bb vit�t.”- lass�tott le, de nem �llt meg. „Nem hiszem, hogy nekem k�ne bocs�natot k�rni…”- s�hajtva gyors�totta fel l�p�seit. „Nem… nem k�rek bocs�natot, csak elmegyek az ajt� el�tt, hogy esz�be jusson… h�lyes�geken gondolkozol, Sesshomaru, ha ott leszel, �gyis bem�sz…”- morgott mag�ban. „Nem… azt m�r nem”- nagy lend�lettel visszafordult majd meg�llt. „Komolyan mondom, hogy egy �k�r vagyok…” Nagy leveg�t vett, �s �jra elindult Satsu fel�. Nesztelen�l l�pett az ajt�hoz �s elmosolyodott. Azonnal meg�rezte, hogy a l�ny alszik…

            Szinte besuhant az ajt�n, �s telepedett le az �gy mellett. Satsu arc�n egy�ltal�n nem l�tszott, hogy haragudna… mosolygott, mintha mi sem t�rt�nt volna. L�gyan, meghitten… Sesshomaru gondolatai kezdtek elkalandozni. „Egyre gyakrabban csin�lok ilyet…”- gondolta, de m�g mindig a l�ny arc�t n�zte. „Olyan b�k�s…” Nem mintha eddig nem l�tta volna ilyenkor, amikor alszik… de csak most vette �szre igaz�n, hogy mennyire kedves. A f�rfi arc�n apr� mosoly jelent meg. „Megint el�ri, amit akart…”- gondolta, �s nagyon nehezen esett neki bevallani, hogy ez cseppet sem zavarja…

Lassan feles�ge fel� hajolt, apr� cs�kot lehet a sz�j�ra, �s halkan a f�l�be s�gta:

- Bocs�natot k�rek…

Satsu szemh�ja remegni kezdett, de mire kinyitotta a szem�t, Sesshomaru m�r elt�nt a szob�b�l. „Ez olyan k�l�n�s… most csak �lmodtam, vagy t�nyleg itt volt? Lass� mozdulattal t�r�lt le az arc�r�l egy apr� v�rcseppet. „Itt volt… de… m�g nem fogok neki megbocs�tani!”- d�h�sen �k�lbe szor�totta a kez�t- „Nem, nem, nem!”