No, ez a fejezte egy rövid bevezetése a következő résznek, ami egy picit hosszabb lesz. :) Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!


29.fejezet



- Sesshomaru…- szólalt meg Inuyasha elgondolkozó képpel- Cseppet sem félsz, hogy nem gyógyulnak be a sebeid? Naraku is… meg minden… nem félsz?

Sesshomaru érzelemmentes hangon válaszolt:

- Begyógyulnak.

- De hát még mindig vérzel…

Inu no Taisshu letelepedet fiatalabbik fia mellett:

- Inuyasha, az szép dolog, hogy aggódsz a bátyádért, de…- kezdte, de a félszellem félbeszakította.

- Ki mondta, hogy aggódok? Egyszerűen csak jobban érezném magam, ha esetleg Naraku megjelenik, ha ő is használható állapotban van. Hogy nézne már ki, ha… Áú! Sesshomaru! Ezt most miért csináltad?!

Sesshomaru leeresztette a kezét, az öccsére villantotta fogait és halkan morogta:

- Használható állapotban vagyok.

- Jó, jó, de…

- Inuyasha, fogd be! És te is- nézett Sesshomaru az apjára közönyösen- Nincs szükségem arra, hogy folyamatosan fecsegjenek körülöttem. Meg mindenféle hülyeséget kérdezzenek.

- Például azt, hogy miért voltál a szobámban?!- hallatszott a közelből Satsu hangja élesen.

Sesshomaru megadóan sóhajtott:

- Nem fogok veszekedni. Felőlem azt csinálsz, amit akarsz.

A lány mosolyogva letelepedett férjével szemben, de ahogy meglátta a sebeit elsápadt:

- Azoknak… nem kellett volna már rég begyógyulni?!

Inuyasha már válaszolt is:

- Nem érti ő sem, egyszerűen nem gyógyulnak be, és…

- Inuyasha, már mondtam, hogy fogd be!

- Hogy beszélsz már megint a…- kezdte Satsu dühösen, de Sesshomaru félbeszakította:

- Satsu, most tényleg ne- mérgesen törölte le megint a kezét.

Felesége bűntudatosan hajtotta le a fejét. Ő ezt nem akarta… eszébe sem jutott, hogy ez megtörténhet… Sesshomaru hirtelen felállt és elindult a palota irányába.

- Lesz egy pár kérdésem a többi démonhoz. Van egy… gyanúm, aminek nem kellene beigazolódni.

Inu no Taisshu visszarántotta a földre Inuyashát és csak bólintott Sesshomaru szavaira. Még csak az hiányozna, hogy a két testvér egymásnak essen… Satsu meg sem mert szólalni, csak gondolkozott, hogy miért is kellett neki megsebeznie a férjét.
 

            Sesshomaru fel alá sétált a teremben:

- Szóval azt mondod, felgyújtotta valaki a palotát?

- Igen, Nagyuram!- hajolt meg mélyen az egyik démon.

- Az Úrnő?

- Halott, Nagyuram, ahogy mindenki más is…- válaszolt egy másik, sután meghajolva. Sesshomaru arra sem méltatta, hogy ránézzen.

- A kard?

- Milyen kard uram?- kérdezte a harmadik, de az első már válaszolt is:

- Nyoma veszett Nagyuram.

- Mikor történt ez?- nézett rá végre elgondolkozva Sesshomaru a három alsóbb szintű démonra.

- Alig egy napja, Nagyuram.

Sesshomaru intett kezével, hogy távozhatnak. Gyanúja beigazolódott, és ez nem nyugtatta meg.

- Tudom, hogy ott vagy, apa, gyere be.

Inu no Taisshu kissé elvörösödve lépett be a terembe. „Pedig kiszámoltam, ott nem érezhetett volna meg…”

- Miféle kard, meg…- kezdte volna, de fia metsző, hideg tekintetével találkozott, amikor felemelte fejét:

- Elmondok mindet, szólj a többieknek.

- Most?

- Nem, holnap- válaszolt cinikusan a démon.

- Miről van szó tulajdonképp?

Sesshomaru nem válaszolt csak letelepedett egy nagy párnára és lerázta kezéről a vért. Inu no Taisshu sóhajtva indult el az ajtó felé:

- Azért… előttem nem kell játszanod a Nagyurat. Én is tudom, hogy…

- Kétszáz éve még azt vártad volna, hogy pontosan így viselkedjek- emelte fel tekintetét Sesshomaru, de addigra apja már kiment a teremből.

„Ezt vártam volna, de azóta változtak az idők… legalábbis ahogy észrevettem… valahogy minden bonyolultabb lett. Ha valakinek nem tetszik a képe, akkor például nem intézhetem el a dolgot egy elegáns kardcsapással… na, változnak az idők.”- gondolkozott magában:

- Te is változtál- tette hozzá hangosan…
 

            A démon elgondolkozva szelte a levegőt. Még mindig bosszantották előző kudarcai, és a pokolba kívánta azt a könyvet, amit a hóna alatt szorongatott. Amikor először olvasta a vízdémon jegyzeteit minden olyan egyértelműnek és világosnak tűnt, most mégsem boldogul. Hogyan tudja használni a kardot, amit szinte a lelepleződése árán szerzett meg? Hogyan működik? Ha erre nem jön rá hamar, akkor… arcán gonosz mosoly suhant át. De hiszen a megoldás a kezében van. Ha a penge nem is beszél… az, aki tud róla, az beszélni fog.
 

            Sesshomaru szemrebbenés nélkül rázta le magáról feleségét, aki mindenáron be akarta kötözni a sebeit:

- Mondtam már, hogy nem kell- tette hozzá hidegen, amikor Satsu sápadtan leült egy alacsony zsámolyra.

Tudta nagyon jól, hogy milyen rosszul esik a lánynak ez a visszautasítás, de most még az sem érdekelte volna, ha sírva rohan ki a teremből. Amikor bejött, akkor hisztizett egy sort, magával hozta azokat az idegesítő macskákat, és még csodálkozik, hogy… Sesshomaru csak annyit kérdezett, hogy mit akar. Na jó, talán egy picivel hidegebben, mint kellett volna, de tényleg nem mondott semmi rosszat.

- Sesshy…- kezdte a lány, amire csak a férfi jeges szemvillanása válaszolt- Sesshomaru, kérlek…

- Hol is tartottam, mielőtt félbeszakítottak?- kérdezte az apját szinte csak suttogva. Inu no Taisshu megremegett, de ugyanolyan hangnemben válaszolt:

- Ott hogy megint el akarod kezdeni, mert…

- Mert az öcsém nem fogta fel. Rendben. Akkor lerövidítem, hogy elég világos legyen. Egy közeli tartományban élt Shirochitora…

Inu no Taisshu, mint eddig minden alkalommal, amikor a nő neve elhangzott, hangosan felmorgott. Soha nem volt jóban a nő apjával, és az se nyugtatta meg, hogy az már jó ideje nem élt… elég sokat harcoltak egy időben… bár Inu no Taisshu nem volt túl sok esélye, a nagy kutyaszellem ellen, hiszen ez nevetséges… de azért bosszantó jelenség volt, amikor néhány tigrissel megjelent Nyugat határainál…

- Naraku néhány napja megölte, és elvett tőle egy fegyvert, ami hatalmas erővel bír. Az egészben még kellemetlenebb, hogy mindenkit megölt a közelben, így Nyugat újabb szövetségest veszített.

- Szövetségest?- kérdezett rá Kagome.

Sesshomaru lassan válaszolt:

- Igen. Shirochitora a fehér tigrisek vezére volt. Apa, kérlek ne morogj.

- Nem tehetek róla, egyszerűen már a gondolat is irritál, hogy…

- Tora nem az ellenséged. Amikor megszületett, te már nem éltél.

- De az apja igen.

- Az apja, aki már több mint száz éve halott. Shirochitora az óta vezeti a tigriseket, és ahhoz képest, hogy fiatal, nem veszített semmi terültet.

- Nem úgy mint te- tette hozzá szúrósan Inu no Taisshu, de Sesshomaru csak elmosolyodott.

- Persze… azt hozzá kell tenni, hogy mielőtt meghalt az apja, mindent elrendezett neki, és azután összes úr a tartományában ezer örömmel szolgálatára állt.

- Nem tehetek róla, hogy téged… téged…

- Nincs mit finomítani, utáltak. De rövid időn belül, miután elintéztem bizonyos macskákat, akikről te sikeresen elfelejtkeztél… mindegy. Felejtsük el, nem tartozik a témához. Az a lényeg, hogy Naraku elvette Shirochitorától a kardot, amit egyelőre még nem fog használni. Ha van esze, akkor nem próbálkozik.

Inuyasha dühösen felkiáltott:

- Mégis miféle kardot?!

Sesshomaru behunyta a szemét:

- Ahogy már kétszer elmondtam, a kard neve Ihiosin. Komolyan mondom, öcsém, műveltséged elkápráztat- Sesshomaru lassan felemelte a fejét. Már hasogatott a feje a vérveszteségtől. Satsu idegesen nézett rá, de nem mert megszólalni- Ne mondd, hogy még sohasem hallottál róla! Ha hallgattál volna, bölcsebb maradtál volna…

- Miért? Egyedül én nem tudom mi az?! Kagome!

A lány idegesen elmosolyodott, és halkan megkérdezte:

- Valami reinkarnációs dolog, nem?

A démon bólintott:

- Többek közt, de ennél egy kicsivel több. Az Ihiosin most csak egy kard, amivel ugyan lehet reinkarnációkat készíteni, de… ha Naraku rájön, hogy ennek a fegyvernek van még egy másik része is…

- Mi ez a másik…

- Inuyasha, most akarom elmondani! A másik része egy drágakő, amit a markolat végére kell illeszteni, de azt egy jó ideig nem szerzi meg.

- Miért?

Sesshomaru elmosolyodott, ahogy bevillant a szeme előtt pár kép egy apró, csillogó kristályról, és jelenlegi gazdájáról.

- Biztonságos helyen van.

- Hol?- faggatózott tovább Inuyasha, de Sesshomaru csak mosolygott- Sesshomaru!- kiáltott fel, mire a démon kinyitotta a szemét.

- Ha annyira tudni akarod, akkor az anyámnál van.

Inu no Taisshu a mondta hatásaként köhögni kezdett.

- Az Ihiosin azzal a kővel együtt hatalmas erejű reinkarnáció létrehozására képes… csak egy csepp vér kell… de a kő nélkül is használható.

- A tökéletes reinkarnáció az…- tanakodott el Miroku, de nem volt ideje kifejteni mondanivalóját.

Az ajtó szinte berobbant, és három szolga rohant be rajta:

- Sesshomaru Nagyúr! Natsuki Úrnő küldöttei érkeztek! Támadás érte az Úrnő palotáját. A követek nem mondhatnak pontos híreket… de…

Satsu felsikoltott, és elájult, Sesshomaru pedig felállt.

- Ez is Naraku volt. Natsuki tud a kardról. Odamegyek.