30.fejezet

  2008.10.07. 20:04

30.fejezet

Ihiosin… sok v�r tapadt m�r ennek a kardnak a nev�hez a t�rt�nelem sor�n… sok embernek jelentette a biztos hal�lt a visel�se. Sz�let�se lassan a feled�s hom�ly�ba mer�lt, de a kard megmaradt. Az Ihiosin legend�ja… mindenhol ismert. A tigrisd�monok ura k�sz�ttette saj�t agyar�b�l. Arr�l m�r nem eml�kezik meg a t�rt�nelem, hogy melyik ura, �s hogy mi�rt k�sz�lt… de hatalmas er� rejlett benne. Birtokosa a kard seg�ts�g�vel saj�t mag�n�l t�bbsz�r er�sebb reinkarn�ci�kat tudott l�trehozni, felruh�zhatta olyan tulajdons�gokkal, amilyenekkel akarta. A Nagy�r nem sejthette, hogy mi lesz a k�vetkezm�nye annak, ha elk�sz�l a kard.

            Hal�la ut�n n�gy gyermeke osztotta fel a tartom�nyt, kialakult a n�gy tigrist�rzs. Mindez persze csak legenda… de val�ban n�gy tigris kl�n l�tezik: a v�r�s tigrisek, a fekete tigrisek, a feh�r tigrisek �s a leveg� tigrisei. Mindent elosztottak. H�rman a f�ldet v�lasztott�k, utols� testv�r�k pedig az eget. A b�ke nem tarthatott sok�ig. A v�r�s �s a feketetestv�r h�bor�t ind�tott egym�s ellen, hogy megszerezze az Ihiosint. Hatalmas vesztes�geik voltak, de nem hagyt�k abba a harcot. Soha nem �llt m�g olyan k�zel a k�t kl�n a teljes pusztul�shoz, mint akkor… de ennek a harcnak is v�get kellett �rnie egyszer, mint minden h�bor�nak. A rombol�sb�l a feh�r tigris ker�lt ki gy�ztesen… nevet� harmadikk�nt. A nagy�r megszerezte a kardot. A v�r�s �s a fekete tigris belet�r�d�tt abba, amin nem v�ltoztathattak. Nem volt es�ly�k legy�zni a feh�rt. Feh�r testv�r�k felkarolta volna mindkett�j�ket. A nagy vesztes�geket pihenj�k ki a seg�ts�g�vel. A v�r�s tigris h�l�san fogadta ezt, m�g a fekete d�h�sen saj�t utakat keresett mag�nak. A leveg� tigrisei nem avatkoztak a harcba… b�k�s n�p voltak… de �ket is cs�b�totta a kard hatalma. Elk�sz�tett�k h�t a csod�s �kk�vet, ami megt�bbsz�r�zte a kard erej�t, de hamar megb�nt�k. A fekete tigris nem nyugodhatott meg veres�g�ben. T�mad�st ind�tott b�k�s testv�re ellen. A leveg� tigrisei r�m�lten, �s sikoltozva menek�ltek… �s pr�b�ltak megszabadulni bajuk okoz�j�t�l, a k�t�l.
 

            Pusztul�s. Pusztul�s, ameddig a szem ell�t. Dermeszt� csend, hal�los n�mas�g. A palota romokban �llt. Hol van m�r a csod�s �p�let, a tornyok, amiknek mindenki a csod�j�ra j�rt? Hol van az, amire azt mondt�k, �r�k? Nem pusztulhat el? Nem �rhet v�get a kl�n? Akkor most mi t�rt�nt? Senki sem t�ri meg ezt a temet�i csendet. Temet�i? Val�ban. A palot�b�l nem maradt m�s, csak egy hatalmas temet�. Hal�l. Hal�l minden�tt. Senki nem maradhatott �letben, a hatalmas pusztul�sban. Az �let utols� szikr�i tal�n most hunynak ki… de m�g a t�z is hangtalan �geti fel a romokat. Mindent �titat egy s�t�t er�… var�zslat tartja �letben a l�ngokat.

            Az apr� zaj nagyon hirtelen t�rte meg ezt a csendet. Elhal� hang… szinte csak lehelet:

- Aoikaji…

A suttog�sra �jabb motoszk�l�s hallatszott a romok k�z�tt, majd a semmib�l egy t�z�ves forma kisfi� b�jt el� kormos, k�nny�ztatta arccal.

- N�v�rem!- ki�ltotta a kisfi�, �s szipogott egyet- n�v�rem!

- Ne kiab�lj!- hallatszott a k�zelb�l egy csendes n�i hang- F�j a fejem…- suttogta, de a v�g�n m�r nem tudott besz�lni, k�h�gni kezdett.

- N�v�rem…- mondta halkabban, v�kony hangon- Most…

Shirochitora lassan felemelkedett a f�ldr�l, hogy a kis�ccse megl�ssa �t, de szinte azonnal visszaesett a f�ldre �s �jabb k�h�g� roham j�tt r�.

- N�v�rk�m!- s�rta hangosan a fi�- K�rlek…

- Most figyelj r�m j�l, Aoikaji. Csak egyszer tudom elmondani…

- N�v�rk�m, ne halj meg!

Shirochitora keser�en elmosolyodott. Sz�p arc�n m�ly szomor�s�g jelent meg, ahogy �ccse let�rdelt mell� �s megszor�totta a kez�t.

- Ne hagyj egyed�l- tette hozz� suttogva, de m�r zokogott- Ne hagyj egyed�l!

A n� lassan felemelte a kez�t �s megsim�totta Aoikaji maszatos arc�t.

- Ne f�lj semmit�l. Er�s vagy. Er�sebb, mint b�rki a kl�nb�l.

- Ne halj meg!- ki�ltotta �jra a fi�, de n�v�re megszor�totta a kez�t.

- K�rlek, hallgass v�gig.

- Nem! Nem hallgatlak! Nem halhatsz meg! B�rmikor el fogod tudni mondani!

Shirochitora nagyot s�hajtott, de m�r egyre nehezebben tudott leveg�t venni:

- Ha meghalok, akkor sem adhatod fel, Aoikaji. Neked �lned kell. Egyed�l te maradsz…

- Nem akarok egyed�l maradni! Szeretlek…

- Tudom- mondta a n� mosolyogva- De akkor is el kell innen menned. Itt nem biztons�gos.

- Nem hagylak itt… veled akarok maradni!

- Ha… �n m�r nem leszek… akkor menj el…- szavai m�r vontatott� v�ltak, arc�n l�tszott, nagy f�jdalmai vannak.

- Nem! Nem megyek sehov�!

- Aoikaji. Musz�j… ha itt maradsz… te… te is…- zil�lva kapkodott leveg� ut�n, mag�ban csak az�rt a n�h�ny perc�rt k�ny�rg�tt, hogy mindent el tudjon mondani a fi�nak- Menj… Sesshomaruhoz… Nyu… Nyugatra… ott… �… biztons�gos… �n…

Reszketve hunyta le a szem�t, �s nem is nyitotta ki t�bb�.

- N�v�rk�m! N�v�rk�m! Ne halj meg!- zokogta Aoikaji, de Shirochitora m�r nem �lt.
 

- Satsu, m�g mindig nem �rtem, neked mi�rt kell…

- Az�rt, mert az �n any�mr�l van sz�!- morogta a l�ny, amikor bel�ptek a f�lig bet�rt kapun.

A t�zet m�r eloltott�k, de m�g mindig mindent ellepett a s�r�, fekete f�st. Satsu s�padtan haladt Sesshomaru m�g�tt, de a d�mon arra sem m�ltatta, hogy r�n�zzen. „Haragszik”- �llap�totta meg a l�ny, �s egyre idegesebb volt. Tudta, hogy… a f�rfi sebei magukt�l nem m�lnak el, de azt nem, hogy mi�rt, �s… mit lehet vel�k csin�lni. Az egyik folyos�r�l Natsuki toppant el�j�k, d�h�s �s egyben k�ts�gbeesett arccal:

- Akuryou! Elvitte �t!- suttogta reszketeg hangon- Most mi lesz? �s mit akar t�le?

Sesshomaru f�radtan s�hajtott.

- Megmagyar�zom, csak…

Natsuki v�gigm�rte vej�t, akinek m�g mindig minden sebe v�rzett.

- Ejnye, nem gondoltam volna…- suttogta apr� mosollyal.

- Mit?- k�rdezte gyanakodva Satsu, de k�zben k�ny�rg�tt, hogy ne az legyen, amire gondol.

- Nekem is valahogy �gy kezd�d�tt…

- Mi kezd�d�tt �gy?- sziszegte Sesshomaru, mik�zben let�r�lte a kez�t- kezd az agyamra menni, hogy minden d�mon meg�r�l a k�zelemben a v�rszagt�l…

- Pontosan ez kezd�d�tt �gy! Az els� f�rjemn�l… valami apr�s�g miatt bed�h�dtem �s nekimentem… nem gy�gyultak be a sebei �s minden csupa v�r lett t�le. A v�g�n m�r nem volt t�relmem hallgatni a nyafog�s�t. Olyan ki�br�nd�t� volt, h�t… v�geztem vele. Egy�bk�nt ez valami csal�di von�s.

Satsu els�padt �s k�ny�rg� szemekkel n�zett anyj�ra, hogy csak ne azt mondja, amit gondol, mert akkor neki v�ge.

- Azt�n… Satsu, kicsim, seg�ts�k?!

A l�ny �rtetlen�l pislogott.

- Jaj, hogy ne v�rezzen m�r �ssze mindent, csak egy apr�…

- Natsuki, ha kimondod, akkor el�g nehezen fogod �sszeszedni magad…- morogta Sesshomaru- ink�bb azt mondd meg, hogy lehet el�ll�tani a v�rz�st!

- H�t…- a n� elbizonytalanodott- ez egy picit bonyolult- de amikor megl�tta a d�mon tekintet�t ink�bb a l�nyegre t�rt- J�l van, j�l van… megoldom. Csak egy kis v�r kell hozz�, meg… egy p�r apr�s�g. De meggy�z�d�sem volt, hogy egy olyan nagy d�mon, mint te… kezelni fogja ezt a helyzetet, de �gy t�nik…

Sesshomaru szeme v�r�sen felizzott. M�rhetetlen d�h�t �rzett, amit nem felt�tlen�l akarta az any�s�n levezetni.

- Ugye most nem szeretn�l felbosszantani?!- k�rdezte fagyos hangon. Satsu a h�ta m�g�tt az �jul�s hat�r�ra ker�lt.

Sesshoamru meg se fordult, de elmosolyodott �s megpr�b�lta a hangj�t kev�sb� fagyosra er�ltetni, de nem siker�lt t�l j�l.

- Satsu, ne idegeskedj, nem tesz j�t a bab�knak.

A l�nyt a g�nyos hangra kir�zta a hideg. „Nagyon haragszik… de nem is csoda… jaj, mit csin�ltam!”

- Mi kell hozz�?- k�rdezte any�s�t.

- H�t… Satsu v�re…

- Akkor el van felejtve, m�s megold�s?

Satsu idegesen megr�ntotta f�rje ruhaujj�t.

- Sesshy, nem akarom, hogy… �n…

- Nem �rdekel, m�s megold�s?

- Minden megold�shoz kell a v�re…

Sesshomaru lehunyta a szem�t.

- Nem. Nem �rdekel. M�s…

- Sesshomaru, csak egy apr� v�g�s… egy pici v�r…

Satsu idegesen szembefordult f�rj�vel �s a kimon�j�n�l fogva k�zelebb r�ntotta mag�hoz:

- Nem �rdekel, hogy beleegyezel-e, vagy sem! Miattam van, mert egy l�k�tt, bolond, ideges�t�…

- Nem.

- Sesshomaru!- ki�ltott r� Satsu d�h�sen �s megr�zta- Nem �rdekel, anya, mondd, mi kell hozz�.

Sesshomaru legsz�vesebben ler�zta volna mag�r�l a n�t, de nem akarta b�ntani.

- Ezt vehetem bocs�natk�r�snek?- k�rdezte halkan.

- Bocs�natk�r�snek? Igen… de k�rlek, hagyd, hogy…

- Nem akarom, hogy…

Natsuki megel�gelte a dolgot, �s am�g a l�nya �s a veje veszekedtek, el�keresett egy kis �veget.

- Khm… eln�z�st! Egy csepp v�r �s m�r k�sz is van.

A gyan�s sz�n� folyad�kon furcs�n t�rt meg a f�ny. Sesshomaru elh�zta a sz�j�t.

- Mit kell ezzel csin�lni?

Natsuki elvigyorodott:

- Meginni. A m�sodik f�rjem ez�rt halt meg.

Sesshomaru megforgatta a kez�ben a kis �veget.

- Mi van benne?

- Igaz�b�l nem akarod tudni. Satsu…

A l�ny egyik ujj�n apr� sebet ejtett a fog�val, �s elvette f�rj�t�l az �veget. Amikor kinyitotta, Sesshomaru felmordult:

- �n ezt nem iszom meg. Kiz�rt dolog…

Natsuki v�llat vont, l�nya pedig az �vegbe cseppentett egy kicsi v�rt.

- �s…

- Nyugodj meg. Van egy m�sik megold�s is, de �gy sokkal lassabban gy�gyul… �s piszkosul f�j. Ha az egyik sebre teszel egy kicsit.

Sesshomaru elgondolkozott, majd �jra beleszagolt a leveg�be.

- �n ezt nem iszom meg.

- Te tudod.

A d�mon egy keveset a kez�re �nt�tt az �vegb�l, majd lehunyta a szem�t, ahogy a szer elkezdett hatni. Szinte �gette. El�sz�r csak a b�r�t, azt�n sz�pen lassan elkezdett sz�tterjedni a test�ben.

- Ne mondd, hogy �n nem sz�ltam…

Sesshomaru v�llat vont, mik�zben kinyitotta a szem�t. Nem l�tszott benne semmi… a f�jdalomnak egyetlen apr� jele sem, de Natsuki tudta, mit �rezhet:

- Nem �rdekel. Mi t�rt�nt?

- Az a d�mon elvitte a fiamat. Mit akart t�le?! Te tudsz valamit? Ki ez egy�ltal�n?

- A kardr�l akar t�bbet megtudni.

- Az Ihiosinr�l? De h�t… Akuryou nem tud m�st a kardr�l, csak amit mindenki!

- Megkeresem!- mondta Sesshomaru hat�rozottan, majd feles�g�hez fordult, �s ellentmond�st nem t�r� hangon kijelentette- Te pedig itt maradsz.

- Nem- v�laszolt ugyanilyen hangon Satsu- �s jobb lenne, ha te is itt maradn�l. Nem vagyok vak, l�tom, hogy nem vagy j�l.

- J�l vagyok. M�r gy�gyulnak a sebeim.

- Nem akarok akad�koskodni, de min�l jobban gy�gyulnak a sebek, ann�l jobban fog f�jni, sz�val…

Sesshomaru mit sem t�r�dve a k�t n�vel elindult kifel� a palot�b�l. Satsu d�h�sen s�hajtott, �s ut�na indult. M�r egyik sem hallotta, hogy Natsuki ut�nuk ki�lt:

- De az�rt… vigy�zzatok magatokra!