31.fejezet

(Bocs�ssatok meg, de nem tudtam egyben feltenni. Rem�lem nem gond. Tov�bbi j� olvas�st!)

Naraku csal�dottan haj�totta f�lre a v�r�s haj� d�mont, akinek eddig a tork�t szor�totta:

- Sajn�latos, hogy csak ennyit tudsz.

A fi� lihegve felt�p�szkodott, �s idegesen id�zte meg �jra energiakardj�t.

„Nem vesz�thetek, meg kell sz�kn�m. Mit akar? Mit akar t�lem?”- gondolatai idegesen csapongtak.

- Most pedig- mosolyodott el Naraku- b�cs�zz el az �letedt�l. Rajtad pr�b�lom ki az �j er�met.

Akuryounak ideje sem volt v�dekezni, amikor a z�ldes f�ny k�r�lvette. Szinte a semmib�l �rkezett, vagy legal�bbis a fi� nem tudta meg�llap�tani, hogy id�zte meg ellenfele. Nem tudott t�bb� mozdulni. Nem �rzett semmit, azt se, mikor �rt v�get az �lete. A f�ldre zuhant. A f�ny m�g egy ideig k�r�lvette, majd egy apr� g�mbb� alakulva Narakuhoz rep�lt, �s elt�nt a kez�ben. A d�mon felnevetett:

- Milyen k�r, hogy f�jdalommentes hal�l… de ha m�sra nem is volt�l j�, legal�bb az er�det megszereztem.

Lassan megfordult. Szemei kit�gultak, �s maga sem tudta, mi�rt futott �t rajta f�lelem.

- Sesshomaru…- morogta- Nem �gy terveztem, de ha m�r �gy alakult…
 

            A nap m�r lehanyatlott, utols� v�r�s sugarai is elt�ntek. Az �g bes�t�tedett, mire Sesshomaru�k �jra Nyugatra �rtek. Satsu nem mert megsz�lalni. Tudta, hogy a d�mon m�g mindig m�rges r�, ami�rt vele j�tt, �s kock�ztat. Nem t�vedett sokat. F�rje bel�l fortyogott a visszafojtott d�ht�l, �s remegett a leplezett aggodalomt�l. Szinte �rezte a b�r�n, tapintotta a leveg�ben, hogy k�zelednek Narakuhoz. �rezte, ahogy vibr�l a m�sik d�mon aur�ja… k�zel. �s egyre k�zelebb. Naraku nem akart menek�lni. �s er�s volt. Nagyon er�s. Ezt biztosan tudta Sesshomaru- �s kezdett tartani ett�l a tal�lkoz�st�l. Sok v�rt vesztett, �s k�nytelen volt beismerni, de legyeng�lt, hi�ba tagadta, Natsukinak igaza volt a sebeivel kapcsolatban.

            Satsut egyre jobban mardosta a b�ntudat. A tehetetlens�g egyre jobban k�nozta, amikor f�rj�re n�zett. Tudta, hogy nincs j�l, �s m�gis kock�ra teszi az �let�t- ha azt nem is, de a b�szkes�g�t (mert h�t Sesshomaru m�giscsak Sesshomaru, nem halhat meg!)- hogy megmentse a b�tyj�t… �s minden miatta volt. � okozta Sesshomaru s�r�l�seit, �s k�s�n �rkezett a seg�ts�g… lassan gy�gyul. Lassan az �gre n�zett �s megremegett. A telihold v�r�sben j�tszott, s az egyre gy�lekez� felh�kt�l m�r nem lehetett l�tni egyetlen csillagot sem. Rossz jel volt ez. Sohasem gondolt ezel�tt ilyesmire, de ez a balj�s csend sem tetszett neki. Reszketett.

- Ne f�lj!- hallotta Sesshomaru biztat� hangj�t, de m�r �rr� lett rajta a retteg�s.

- Mi lesz, ha…

- Ha meg�llek benneteket?- hallatszott a k�zelb�l egy ismer�s, gonosz hang.
 

            Inuyasha d�h�sen rohant a palota fel�. „Nem igaz, hogy ez a l�k�tt mag�val vitte a feles�g�t is. Mi van, ha mindketten meghalnak?! Nehogy m�r! Idi�ta! R�ad�sul v�rzik is! �gy nem tud rendesen harcolni!” Minden erej�t megfesz�tve rohant. „Nem mintha agg�dn�k a b�ty�m�rt, vagy ilyesmi. Ez kezd k�ros lenni, nem Sesshomarunak sz�l�tom gondolatban, hanem b�ty�mnak…” M�r k�zel j�rt Natsuki palot�j�hoz, amikor hirtelen rossz �rz�se t�madt. „M�r nincsenek itt… nem �rzem a szagukat… de akkor…”
 

- Naraku- suttogta Sesshomaru sz�razon.

A d�mon lassan bontakozott ki a s�t�tb�l.

- L�m. Sesshomaru. V�ltoznak az id�k, nem igaz?

- Mit akarsz?- k�rdezte Sesshomaru a l�nyegre t�rve- �s hol van Akuryou.

Naraku felkacagott. Satsut kir�zta a hideg erre a nevet�sre.

- H�t nem is veszed �szre? A kis tigris… halott- mutatott egy t�volabbi pontba, majd csettintett az ujj�val, �s a t�volban apr� csillagokk�nt vil�g�totta meg a var�zslat a fiatal d�mont.

A l�ny felsikoltott. �gy �rezte, azonnal el�jul, de f�rje mell�l�pett �s �t�lelte a v�ll�t.

- Nyugodj meg- suttogta.

Satsu mosolyt er�ltetett az arc�ra, de val�j�ban m�g idegesebb lett. Sesshomaru m�g mindig v�rzett… ezt messzir�l eddig nem l�tta, de most… �rezte, tudta, hogy baj lesz.

- Mit akarsz?- k�rdezte emeltebb hangon.

A fekete haj� d�mon v�llat vont:

- Ugyanazt szeretn�m t�led is megtudni, mint a k�ly�kt�l…

- Az Ihiosinr�l- sz�rte a fogai k�zt Sesshomaru, pr�b�lva kiz�rni gondolataib�l feles�ge reszket�s�t. Most ez csak zavar� k�r�lm�nyk�nt hatott r�…

- �gy van. Hogy kell haszn�lni.

- Nevets�ges, ha azt hiszed, v�laszolni fogok erre a k�rd�sre.

A d�mon megint felnevetett, �s felemelte a kez�t.

- Nevets�ges? Majd megl�tjuk.

Az �g szinte egyik pillanatr�l a m�sikra tele lett d�monokkal. Satsu felsikoltott:

- Any�m, �n mindj�rt megsz�l�k!

Sesshomaru idegesen pillantott r�:

- J�l van, csak… csak vicceltem… nyu… nyugi…

Sesshomaru bossz�san r�morgott:

- Ne sz�rakozz velem!

Naraku nem v�rta meg, hogy ellenfele v�gre r�figyeljen. Egy int�s�re a d�monok t�mad�sba lend�ltek, de � csak �llt egyhelyben �s figyelte a m�sikat.

            Sesshomaru erej�t megfesz�tve verte vissza a t�bb sz�z d�mon t�mad�s�t, �s gyorsan r�ntotta el� a Tokijint. F�lt, hogy baja esik a feles�g�nek, akkor is, ha m�g mindig haragudott r� egy kicsit. Csak az j�rt a fej�ben, hogy megv�dje.

- �, Sesshomaru- hallotta Naraku m�zesm�zos hangj�t- Csak nem f�lted a l�nyt?! Nekem csak az a p�r v�lasz kell, azt�n elmegyek… semmi dolgom veled… egyel�re.

Lassan felemelte a kez�t �s a d�monok rohama cs�kkent.

- Nekem csak ennyibe ker�l.

Sesshomaru egyetlen csap�ssal rengeteg szellemmel v�gzett, de �gy t�nt egyre t�bben vannak… meggondolatlan t�mad�sa m�g er�sebb� tette a rohamot. „Szervezetten harcolnak, nem �gy, mint eddig… �rezhet�, hogy a vezet�j�k sokkal er�sebb… Naraku teljesen d�mon. Nem t�vedtem.”- m�s esetben el�gt�telt jelentett volna neki, hogy olyan messzir�l meg�rezte ezt, de most nem tudott erre gondolni. �rezte, hogy Satsu f�l, �s hogy ha nem tesz valamit, akkor baja eshet, de… azt is �rezte, hogy le van gyeng�lve. Nagyon. T�l sok v�rt vesztett, �s nem tudta nem okolni ez�rt a l�nyt.

- Se… seg�ts!- ki�ltott Satsu k�ts�gbeesetten, amikor az egyik hatalmas d�mon r�rontott. Sesshomaru gondolkoz�s n�lk�l ugrott el�, de v�dekezni m�r nem volt ideje. Hossz�, m�ly sebet szerzett, miel�tt v�gzett volna a feles�g�re t�mad� sz�rnnyel. Satsu felsikoltott.

- Nyugi- morogta a d�mon, mert m�r � kezdett ideges lenni a sik�t�sait�l. „N�k! Mindig csak h�tr�ltatj�k a d�mont!”- gondolta, de most az egyszer meg tudta �rteni „A bab�k… ha most nem lenne ilyen helyzet, akkor seg�thetne… nem okolhatod, nem okolhatod… nem…”

- F�j?- suttogta remegve a l�ny, amivel ki�rdemelte f�rje g�nyos pillant�s�t.

- �, nem.

- Bocs�ss meg… �n… nem akartam- suttogta, de a f�rfi arc�n nem l�tszott jele, hogy elfogadta volna a bocs�natk�r�st.

Naraku felnevetett:

- Bocs�nat, hogy f�lbeszak�tom a csal�di idillt…

Sesshomaru d�h�sen vetette mag�t Narakura, de a d�mon kez�ben megjelent Akuryou energiakardja.
- Nem is olyan rossz- suttogta. Sesshomaru m�r nem tudta elker�lni a t�mad�st, �sszeszor�tott fogakkal zuhant a f�ldre. Satsu felsikoltott �s el�jult, ahogy megl�tta f�rje �j seb�t.

            Naraku lassan a d�mon f�l� hajolt, energiakardj�t nyugodtan a tork�nak szegezte:

- Nos, Sesshomaru? M�g mindig nem seg�tesz?

Sesshomaru szeme v�r�sen bevillant.

- �, hagyd csak, tudom, hogy nincs er�d �tv�ltozni. Figyeltelek harc k�zben. Ha megtehetn�d, m�r r�g megtetted volna. Vagy csak ennyire ostoba vagy?

„Van er�m, ha nagyon akarom… csak ha �tv�ltozok, akkor egy�ltal�n nem tudom majd ir�ny�tani. Arra nincs er�m, hogy kord�ban tartsam… nem mintha ezt �rthetn� az, aki nem tud �tv�ltozni… ha megt�rt�nne, �s hagyn�m elszabadulni… az nem lenne t�l j�.” Ideges pillant�st vetett az �jult Satsura.

- Nem tudsz meg semmit- morogta azt�n, miut�n meggy�z�d�tt, a d�monok nem b�ntj�k az eszm�letlen l�nyt, kiss� feljebb emelkedve a f�ldt�l, de Naraku kardja nem engedte tov�bb.

- Ha most azt hiszed, hogy ha nem mondasz semmit, egyszer�en �gy j�rsz, mint a tigris, akkor t�vedsz. �gyis kiszedem bel�led azt, amit akarok. Egy�bk�nt is terveim vannak veled, m�g nem �llek meg.

Sesshomaru teste elnehezedett, k�r�l�tte lassan z�ldes f�ny jelent meg… �s tekintet�t nem tudta elszak�tani ellenfel��r�l, am�g el nem vesz�tette az eszm�let�t. Szeme el�tt sok k�p kezdett kavarogni, n�h�ny pillanatig azt hitte, m�r nem is �l. Semmit nem �rzett, hallott, am�g…

„A kard… az Ihiosin… mutasd, mit tudsz!... Mindent l�tni akarok”- visszhangzott a fej�ben, de nem tudott semmit tenni ellene. Nem tudta, mikor �rt v�gre v�get, mikor hagyta abba Naraku a fej�ben val� keresg�l�st, de abban biztos volt, hogy minden titkot el�rult…
 

Sesshomaru eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n, amikor Inuyasha meg�rkezett.

- Naraku!- �v�lt�tt, �s el�r�ntotta a Tessaig�t, de a d�mon csak r�vigyorgott, felemelkedett a leveg�be. M�r r�g megtudta, amit meg akart.

- Bocs�ss meg, Inuyasha, de most nincs r�d id�m. Megtudtam, amit akartam!- ki�ltott m�g vissza.

- Mi?! Nincs r�m id�d?! Gyere vissza!- kiab�lta a f�lszellem, ahogy a tork�n kif�rt, de Naraku m�r elt�nt.

Csak miut�n rem�nytelennek l�tta az �ld�z�s�t, kezdett el a b�tyj�val �s Satsuval is foglalkozni, akik m�g mindig eszm�letlenek voltak.
 

            A palot�ban csend volt, amikor Sesshomaru v�gre kinyitotta szem�t. El�sz�r azt se tudta hol van, csak lassan t�rtek vissza az eml�kei arr�l, mi t�rt�nt. Sebei el voltak l�tva, �s m�r alig �rezte �ket, azok is elkezdtek elt�nni, amiket feles�ge okozott. Az els� dolog, amit megl�tott, az �ccse �nel�g�lten vigyorg� k�pe volt.

- Mi bajod van?- k�rdezte fagyosan t�le. Ehhez volt most a legkisebb kedve. Sz�rakozni egy agya ment f�l szellemmel, aki minden val�sz�n�s�g szerint megmentette az �let�t… nem t�l j� kil�t�sok.

- Semmi, csak… tudtad, hogy neh�z vagy? Alig b�rtalak elhozni a palot�ig!

Sesshomaru ezt nem ereszthette el csak �gy a f�le mellett:

- Nem �n vagyok neh�z, hanem te vagy gyenge.

- Nem vagyok gyenge!- heveskedett Inuyasha, de pr�b�lta visszatartani j�kedv�t- Elmenek�lt el�lem Naraku, t�ged meg j�l helyben hagyott.

Sesshomaru lassan fel�lt az �gyban.

- Az�rt ment el, mert m�r nem volt sz�ks�ge t�bb dologra- mondta hidegen, majd hangja hirtelen megv�ltozott- Satsu hogy van?

- Egyszer�en megijedt…

- Inuyasha, tudom, mire k�pes, �s tiszt�zzuk. Nem ijedt meg. Tudja, hogy kell haszn�lni az Ihiosint, tud az any�mr�l, �s… haszn�lni is fogja, ha �gy tartja kedve.

- Ez… nagyon rossz?- k�rdezte Inuyasha �rtetlen�l- Hogy tudta meg?

Sesshomaru elh�zta a sz�j�t:

- Nem felt�tlen… ha tudja, hogy mire haszn�lja, akkor nagyon rossz, de addig… lehet, hogy szerencs�nk lesz. Satsu hogy van?- k�rdezte �jra, egyre izgatottabban.

Inuyasha arc�n b�jvigyor jelent meg:

- Nem kell agg�dnod, remek�l… Rinnel j�tszik. �s m�r nem is ut�l… annyira. De Naraku hogy tudta meg?

Sesshomaru elmosolyodott, �s lehunyta a szem�t.

- K�s�bb, Inuyasha… majd… k�s�bb elmondom.

�jra m�ly �lomba mer�lt.