3. fejezet – �j tag a csapatban



Lassan l�pdelt, nem akart sietni, v�g�l is � igaz�n r��rt. Tiszta haland�nak n�zett ki, egyed�l csak a v�re szaga �rulkodott r�la, hogy � egy tiszta v�r� d�mon, �s nem is a gyeng�bbik fajt�b�l val�. Amint kil�pett, megcsapta a forr� leveg� nyomaszt� szaga. Bossz�san n�zett fel az �gre, �s szinte k�v�nta, hogy most Yako ott legyen mellette. Hi�nyzott neki, b�r nem igaz�n akarta mag�nak bevallani. Tal�n � volt az egyed�l bar�tja a vil�gban. Kezdte egyre k�zelebbr�l �rezni a verejt�k szag�t. Cs�pte kifinomult szagl�s�t. Gondolatban felpofozta mag�t, ha ennyire finny�s, akkor menjen vissza keletre.
– Nicsak, micsoda elb�v�l� h�lgyem�ny! – ugrott el� egy als�bb rend� d�mon. Miyako csak egy undorod� pillant�st vetett r�, majd elindult a kapit�nyhoz. A rangid�s kapit�ny meg�rezte a n� k�zeledt�t, �gy mondhatni kiss� kev�sb� �rz�d� szaggal v�rta. Egyik f�l sem mondott semmit, csup�n a f�rfi ny�jtotta a kez�t a lap fel�, a n� meg �tadta neki.
– Takuma! – ki�ltotta el mag�t a f�rfi, mire egy eg�sz j�k�p� fiatal d�mon jelent meg a f�rfi el�tt. – Vezesd k�rbe a h�lgyet, �s k�zben m�rd le, mekkora a tud�sa – utas�totta.
– Hai! – ugrott a fiatal d�mon vigy�z�ll�sba, majd elindult. – Gyere! – mondta a n�nek, �s a kez�t ny�jtotta. Miyako megvet�en r�n�zett, majd indult a fiatal d�mon ut�n. A fiatal d�mon el�g j�l megn�zte mag�nak a n�t, de mikor a szemeibe n�zett, f�lelem lett �rr� rajta.
- „Ki lehet ez?” - tette fel mag�nak a k�rd�st, �m v�laszt soha nem kapott r�. Lassan el�rt�k a birodalom azt a r�sz�t, amit egy hatalmas v�zik�gy� tartott retteg�sben. Itt akarta letesztelni a n�t.
Ahogy k�zeledtek, fokozatosan halv�ny�totta a v�re �that� szag�t, �s mire oda �rtek m�r csak egy egyszer� haland�nak n�zett ki. A fiatal d�mon ebb�l nem vett semmit �szre, mert nagyban ecsetelte, hogy milyen fontos lesz, ha majd legy�zik Nyugat ur�t.
Csup�n p�r sz�z m�terre voltak, mikor Miyako orr�t ismer�s szag csapta meg. Takuma is �rezte a k�gy� szag�t, �gy gyors�tott a l�ptein. A nap m�r eg�sz alacsonyan j�rt, �s ha ebbe a temp�ba mennek, alkonyatig el�rik. Miyako egyre jobban agg�dott, hogy ez Ikuko szaga.
Alkonyatkor m�r a fej�t merte volna r� tenni. Ez holt biztos, hogy Ikuko az.
– Meg�rkezt�nk! – sz�lalt meg Takuma. – H�, te k�gy�, gyere el�, ha mersz!
K�t perc m�lva bugybor�kol� hang t�lt�tte be az erd� d�li r�sz�t, majd egy ac�lsz�rke v�zik�gy� emelkedett ki a t�b�l. Miyako m�g t�le kapta a katan�j�t, �gy esze �g�ban sem �llt b�ntani a k�gy�t. Ikuko nem ismerte fel a l�nyt, �gy r�gt�n r�t�madt, akit Takuma v�dett meg.
– Ha ennyire b�na vagy, akkor minek akart�l csatlakozni? – sz�lt r� a l�nyra, aki m�g mindig megbabon�zva n�zte a teremt�st.
– Csukd be a sz�dat, �s maradj kussban. �rtelmesebb vagy akkor – mordult r� Miyako, majd a v�zi k�gy� fel� fordult. – Nem akarlak b�ntani – mondta neki kedves hangon.
–”Nocsak, ez ilyen kedves is tud lenni, ki hitte volna” – vonta fel a szem�ld�k�t a sr�c. K�zben Miyako egyre k�zelebb ment a k�gy�hoz.
– Ki vagy te? – k�rdezte a k�gy�, magas hangj�n. – Nevet �s rangot, ha k�rhetek – tette m�g hozz�.
– Azt sajnos nem mondhatom meg – felelte szomor�an. T�nyleg nem mondhatta meg.
– Akkor a vacsor�m leszel, haland� – mondta. Haland�?! Miyako fej�ben a v�r d�b�r�gni kezdett, majd �tv�ltozott. Ez�st jelei, megcsillantak a f�nyben, ahogy a nap utols� skarl�t v�r�s sugarai elt�ntek az �gbolt alj�n.
– Miya… - kezdte a k�gy�, de amint megl�tta a n� szemeiben a f�nyt elhallgatott. – T�nyleg te vagy az Shizuka? – tette hozz�.
– Igen – b�lintott. – „Shizuka? Enn�l jobb nevet nem tal�lt? Na mindegy” – gondolta mag�ban.
– mit keresel itt? – k�rdezte.
– Ezt a t�rsalg�s sz�vesen folytatn�m n�gyszemk�zt – nyomta meg az utols� sz�t. Takuma nem vette a c�lz�st, �gy tov�bbra is ott figyelt k�v�ncsian.
– Hallottad, k�ly�k, takarodj innen, vagy v�zbe fulladsz! – morogta Ikuko.
– Valami�rt el k�ne mennem? – k�rdezett vissza a sr�c.
– Te k�ly�k, ha most nem fogod be, akkor s�rhatsz, mert meg�llek – mondta m�ly torokhangon Miyako. Ikuko szinte vid�man n�zte a l�nyt.
– Igazat mond, nem ker�l neki k�t perc�be �s felny�rsal!
- Ha ennyire a maga ura, akkor minek �llt be k�z�nk, �s minek szolg�lja Nayone �rn�t?
- Most mondom, teh�t nyisd ki a f�ledet: nem szolg�lok senkit, egyed�l magamat, valamint.
– Valamint?
- Valamint, kelet �rn�je vagyok, �s �szak ur�nak a jegyese – v�laszolta Miyako. Ikuko is kiss� al�bb mer�lt a d�bbenett�l.
– Heh? Te most ugye csak viccelsz? Kelet ura Toshio nagy�r, valamint �szak ura Hayate nagy�r k�t napja n�s�lt �s elvette az egyik d�li nemes l�ny�t, aki Kumiyo n�vre hallgat – mondta Takuma. Miyakoban m�r megint elkezdett forrni a v�r, �s egyre jobban hasonl�tott egy tigrisre.
– Takuma, rohanj! – ki�ltotta Ikuko.
– M�gis mi�rt?
- Jaj, te h�lye! Mert sz�t fog t�pni – mondta bossz�san Ikuko �s egy kiad�s v�zhull�mot k�ld�tt Miyakora. Mit nem adott volna �rte, hogy ha most Yako is lenne. � tal�n leb�rn� �ll�tani a n�t.
– Nem fog, ugyanis nem fog tudni �tv�ltozni – mondta t�rgyilagos hangon. Ikuko meglep�dve n�zett r�, majd ut�na a n�re n�zett, aki ugyan �gy n�zett ki, mint �t perccel ezel�tt.
– Att�l f�ggetlen�l m�g sz�t tud t�pni! – jegyezte meg szarkasztikusan Ikuko.
– Na j�l van, ebb�l elegem van. �n lel�ptem. �zenem Nayon�nak, hogy elmentem – mondta Miyako, majd felugrott egy f�ra. A v�zi k�gy� �s a fiatal d�mon �sszen�zett, majd ut�na a n�re pillantottak, akit addigra m�r elnyelte �t az �jszaka.
– Ugye vissza fog j�nni? – fordult k�v�ncsian Ikuko fel� Takuma.
– Nem tudom – s�hajtotta Ikuko �s elt�nt a v�z alatt.