4. fejezet –A csata I. r�sz



Yako dermedten b�mult a n� ut�n. Az a szomor� tekintet… Egyszer�en nem b�rta kiverni a fej�b�l. Meg kell tal�lnia! Nem, most neki a h�gra kell vigy�zni, de az most j� helyen van. Miyako meg d�lre ment. D�lre, hiszen akkor… Nem azt nem engedheti meg.
– Michiko, j�ssz vagy maradsz? – fordult egy nyolc�ves l�nyk�hoz.
– Hova, Yako-sama?
– Miyako-chan ut�n.
– Hai – b�lintott a l�ny �s r�gt�n fel�lt a s�rk�ny h�t�ra, majd elindultak d�lre.



– Nayone-sama! – hajolt meg az egyik katona a n� el�tt. El�re f�lt, hogy mi lesz ebb�l.
– Igen – b�ztatta folytat�sra a n�. Tudta, mi t�rt�nt a t�n�l, de �lm�ban sem hitte, hogy a k�gy� hozz� tartozik. Eld�nt�tte: kell neki a n� ereje, �s m�r azt is tudta, hogy szerzi meg mag�nak.
– A l�ny megsz�k�tt, k�meink jelentett�k, hogy a keleti hat�r fel� tart – felelte a f�rfi.
– �rtem. H�vj�tok �ssze a hadsereget, k�sz�ljetek a nyugat elleni t�mad�sra, a l�nnyal meg �n magam fogok foglalkozni – hat�rozta, majd �t is elnyelte a s�t�ts�g.



El kellett t�nn�m d�lr�l. Nem maradhattam itt tov�bb. Ikuk�val folytatott besz�lget�sb�l r�j�ttem, hogy Nayone kiss� hatalomm�ni�s. Hiba mutattam meg neki, mekkora az er�m. F�l�, hogy meg akarja szerezni, �m erre csak akkor ker�lhet sor, ha siker�l m�g a birodalm�n bel�l elkapnia, amit nem fogok neki megengedni. Vissza kell jutnom. Sehol sem vagyok biztons�gban, tal�n nyugaton, vagy net�n �szakon, de onnan is elk�ldtek. Nem maradt sz�momra hely a vil�gban. Tal�n Yako is csak l�tszatbar�t lenne? Nem hiszem, de m�gis. Ha igazi bar�t lenne, akkor m�r r�g ut�nam j�tt volna. Micsoda sz�nalmas gondolatok. Yako az igazi �s egyetlen bar�tom. V�rjunk csak, nyugat, eml�tett vele kapcsolatban valamit Takuma. H�t persze, Nayone h�bor�ra k�sz�l Nyugat ura ellen. Ez a n� meg van hibbanva. Nyugat felem�szti �ket, hi�ba van ott a s�rk�ny. Nyugat ura rettent�en er�s, �s ha lehet hinni a h�reknek, nagyon j�l n�z ki.
- �llj meg! – hallok egy ismer�s hangot a h�tam m�g�tt. Ha szellemg�mb form�j�ban utazn�k, utol se b�rna �rni.
– Mit akarsz? – k�rdezem, de m�g mindig megyek, illetve rohanok.
– Seg�tened kell, n�lk�led nem tudjuk legy�zni nyugatot. R�nk t�mad, most az �jszaka k�zep�n – j�n a v�lasz, ami el�gg� megd�bbent. Hangj�b�l �t�lve igazat mond.
– Nayone, tiszt�ban vagy azzal, hogy mit kapsz az�rt, ha kider�l, hazudt�l? – fordulok h�tra, �s valahogy nem �rdekel, milyen hangot �t�k meg vele szembe.
– Hogyne lenn�k tiszt�ban, de szerinted ut�nad j�v�k, ha nem lenne komoly a dolog?
- Igen, ut�nam j�nn�l – felelem, mire led�bben. H�t elismerem, hogy pimasz v�lasz volt, de m�r kiismertem el�gg�. K�t �vvel ezel�tt nem ilyen volt. Lehet, hogy az�ta… mindegy, a l�nyeg az, hogy nyugat t�madott. Gy�ny�r� a s�rk�ny, b�r egy�ltal�n nem hasonl�t Nayon�ra. W�h, m�r megint elkalandozott a gondolatom, hi�ba, egy s�rk�nyk�gy�nak soha nem fogok tudni ellen�llni.
– Nos seg�tesz, vagy sem?
- Seg�tek – mondtam, �s ezzel megpecs�teltem a sorsomat.



Nyugat hatalmas ura �ppen a f�rd� viz�ben laz�tott a hossz� nap ut�n, mikor a f�kapit�nya rohant be hozz�.
– M�gis mit csin�lsz te itt? – vonta r�gt�n k�rd�re Sesshoumaru.
– Gomen Sesshoumaru-sama, de d�l megt�madott minket – felelte r�gt�n a f�kapit�ny.
– Hogy mit csin�lt? – k�rdezett vissza. Nem b�rta elhinni. Ez az ostoba n�szem�ly, gondolta mag�ban, mik�zben mag�ra kapta ruh�it �s k�t kardj�t. – Mennyi a vesztes�g id�ig?
- Mi oldalunkr�l 30 kis d�mon, 10 nemes �s 40 haland�. Az � oldalukr�l 60 haland� �s 30 nemes – v�laszolta azonnal a m�sik. Sesshoumaru mintha egy kicsit megnyugodott volna. A m�sik f�ln�l m�g mindig nagyobb a vesztes�g.
– Besz�llt � vagy a s�rk�nya?
- Meg sem jelent a csata kezdete �ta. A katon�i azt rebesgetik, hogy egy n� ut�n ment, aki j�val er�sebb n�la, �s � is birtokol egy s�rk�nyt.
– Remek, m�ris k�t s�rk�ny. Meglesz a holnapi eb�d. S�rk�nys�lt, �s a gy�zelmi tort a d�li palot�ban fogjuk elfogyasztani – mondta Sesshoumaru, majd lass�, ruganyos l�ptekkel elindult kifel�, ahol m�r minden l�ngokban �llt.



– H���! Azonnal engedjetek ki! Megparancsolom! – kiab�lta egy n�, a r�cson bel�l.
– Kuss legyen m�’! – �v�lt�tt r� az egyik katona.
– Te, hogy mersz �gy besz�lni velem?! �n vagyok az, Nayone! – mondta egy j� adag s�rt�d�tts�ggel a hangj�ban a n�.
– Ha te vagy Nayone, akkor ki az, aki, most veri sz�t Nyugat ura segg�t?
- Hogy mersz �gy besz�lni r�la?! – fortyant fel m�r is a n�. Nem v�laszoltak neki, csup�n kir�h�gt�k. A n� elkeseredetts�g�ben a falba v�gott. Nem volt m�r annyi ereje, mint r�gen. T�l sokat kivett bel�le, hogy l�zad. Nem evett, csak amikor musz�j volt, de most m�r enni se adtak neki. Egyszer�en csak leveg�nek n�zt�k. Az egykori uralkod� piszkosan, f�radtan �s legf�bbk�pp d�h�sen �lt a cella poros k�v�n. M�g patk�ny sem akadt, mert azt egy macskaszellemmel kiirtott�k a m�lt h�napban, mikor �szrevett�k, hogy azt eszi.
Hirtelen harang csend�lt, ami azt jelentette, hogy az �rn� meg�rkezett. Nayone r�gt�n a cella r�cs�hoz rohant, hogy l�ssa, mi folyik odakint. M�g m�zlija volt, hogy az ablaka pont oda l�tott, ahol a csata folyt. Az �rn� mellett egy fiatal l�ny ment. Nayone r�gt�n meg�llap�totta, hogy haland�. � lenne a rabszolg�ja, gondolkodott mag�ban, majd mikor v�letlen�l elkapta a pillant�s�t �d felismerte, � Miyako volt.