5. fejezet – A csata II. r�sz



Megk�v�lten b�multam a r�cson kib�mul� n� szem�be. Nayone, villogott a fejemben. De ha � ott van, akkor ki ez itt mellettem. A m�sodperc t�red�ke alatt kellett d�ntenem, rem�lem helyesen…
- Menj el�re, r�gt�n j�v�k – mondtam, majd h�traarcot csin�ltam �s elt�ntem a szeme el�l.
Nem foglalkoztam vele. Azonnal a b�rt�nbe mentem. El�g furcsa l�tv�nyt ny�jthattam, de nem �rdekelt. A b�rt�n csupa kosz volt, �s r�ad�sul hideg is. Bok�ig m�szk�ltam a koszban, plusz m�g b�d�s is volt, egy sz�val, aki ide ker�l, vagy abba pusztul bele, mert itt van, vagy ez a szag �li meg.
– Hov�, hov�, kisl�ny? – sz�lt oda nekem az egyik r�szeg �r. Kisl�ny?! Kik�rem magamnak, na mindegy, rajta most ne h�zd fel az agyad, Miyako, figyelmeztettem magam, �s sz� n�lk�l mentem tov�bb. Amennyire tudtam, a szagl�somra b�ztam magam.
Hamarosan a szemem el� t�rult Nayone. � volt az a Nayone, akit h�rom �vvel ezel�tt megismertem, � volt az igazi, �s � any�m harmadik �s egyben legid�sebb n�v�re. Nyomor�s�gos �llapotban volt. A birodalma fog perceken bel�l sz�tesni, �s � nem tehet ez ellen semmit. N�zni is rossz volt, b�r… b�r… Tal�n meg lehetne menteni a birodalmat, de az kock�zatos.
– Engedj�tek ki a foglyot, Nayone-sama k�ld�tt, sz�ks�g van r� a fronton – mondtam parancsol�an.
– �s te m�gis ki vagy?
- Nayone-sama unokah�ga.
– H�h?
- Engedd ki, de azonnal!
- M�ris – mondta az �r, majd a kulcscsom� csend�lt �s Nayone szabad volt.
– Nagyon sz�pen k�sz�n�m – mosolyogtam, majd Nayon�val egy�tt elt�nt�nk a l�pcs�n.



– Ne k�m�ljetek senkit, mindenkit �ljetek meg, aki �l �s mozog! – kiab�lt r� a katon�ira az �rn�.
– �s ha valaki hulla �s mozog?
- R�gt�n te leszel hulla! – mordult r� a n� a katon�ra. Mindenki szorgalmasan irtotta az ellens�get, senki sem k�m�lte mag�t. D�l uralkod�ja a dics�s�g�rt k�zd�tt, Sesshoumaru meg az�rt, hogy megmutassa, kinek hol a helye.

Nyugat hatalmas ura mindenkinek azonnal szemet sz�rt, amint megjelent. Ez�st�s haja a l�ngol� h�tt�rrel p�ros�tva eszm�letlen j� volt. Aranybarna szemei hidegen p�szt�zt�k a k�rny�ket. Arc�n nyugalom �lt. Egykedv�en figyelte, hogyan pr�b�l a d�l uralkod�ja gy�zelmet aratni.

Azt�n k�t alak t�nt fel �s egy v�zik�gy�. Az egyiknek hossz� ez�st�s haja volt �s �rz�d�tt rajta, hogy nem egy gyenge d�monocska. A m�sik hasonl�tott az ez�st haj�ra, de az � haja m�lyk�k sz�n� volt, mint a k�gy� pikkelyei, �s mint a s�rk�ny�. Az ez�sthaj� d�mon r�gt�n leugrott a f�ldre �s kezel�sbe vette nyugat katon�it. Sesshoumaru sem maradt t�tlen, tudni akarta, hogy ki ez. Katan�ja �rdekes volt �s egyben er�snek l�tszott. A k�gy� �s a rajta l�v� alak t�zolt�sba kezdett.
Miyako �r�lt a v�znek �s annak m�g jobban, hogy siker�lt Ikuk�t r�besz�lni a seg�ts�gre. M�g jobban �r�lt volna, ha itt lett volna Yako, de ha nincs, akkor csak ennyivel kell be�rnie.



R�gt�n felt�nt. Fel�m indult. Ideje lett volna elmenni, de nem tudtam. Arany szemei megig�ztek. Nem b�rtam mozdulni. Tal�n h�rom m�terre �llt t�lem nyugat hatalmas ura. K�v� dermedten figyeltem, amint egyre k�zeledik. Ha felismer, v�gem. Toshio hatalmas v�rd�jat t�z�tt ki a fejemre. Lenne bel�le �ri�si h�bor�, ha a legnagyobb ellens�ge szolg�ltatna neki vissza, m�ghozz� hulla �llapotban. K�t ugr�ssal elt�ntem a szeme el�l, majd haland� alakot vettem fel. �gy m�r �vatosabban mozogtam.
Szorgalmasan puszt�tottam az er�it �s m�r lassacsk�n mi voltunk t�ler�ben. Ikuko visszat�rt a t�ba, mert r�g�ta volt a sz�razf�ld�n. Nayon�val, m�rmint az igazival egym�s mell� ker�lt�nk.
- K�rbevettek – morogta.
– Vettem �szre.
– V�ltozz �t.
– Nem lehet. Toshio v�rd�jat t�z�tt ki r�m.
– A… nem is tudom mi.
Ez nem lehet igaz! Vonzom nyugat ur�t?! M�r megint � �ll velem szemben. A katan�m cs�p�g�tt a nyugati nemes d�monok v�r�t�l. V�r�k szaga rajtam is �rz�d�tt. L�ttam a tekintet�n, hogy furcs�llja. Hirtelen kir�ntotta az egyik kardj�t, majd fel�m suhantott. Musz�j volt d�moni er�t haszn�lnom, ha nem akartam id� el�tt meghalni. Fent ugr�ltunk a leveg�ben, mik�zben a lentiek csak lestek. Egy h�traszalt�val egy s�r� lomb� f�n tal�ltam magam. Rekordid� alatt v�ltoztam �t, majd valahonnan ker�tettem egy feh�r v�sznat, ami szabadon hagyja a szememet �s az arcom t�bbi r�sz�t takarta. Nem ismert meg. Ez volt a szerencs�m. Apait-anyait adtunk a k�zdelembe, de nem tudtunk fel�l kerekedni a m�sikon.
Folyamatosan arra k�nyszer�tett, hogy h�tr�ljak, de k�zben �gy t�madjak. �gyes tr�kk de n�lam nem fog bev�lni. A sz�l is felt�madt, �gy a t�z �jb�l fell�ngolt.


A k�t d�mon egym�st ker�lgetve pr�b�lt k�zelebb ker�lni a m�sikhoz. A lentiek m�r csak �ket figyelt�k. A nyugatiak azt hitt�k, hogy uruk d�l uralkod�j�val k�zd, de igaz�b�l kelet hercegn�j�vel v�vott.
A t�z megint fell�ngolt, mert egy er�sebb sz�l belekapott a par�zsba, �s a k�t k�zd�t k�rbe�lelte. B�mulatos l�tv�ny volt �ket n�zni, nem mindennapi. Azt�n mindenki az �gen felt�n� fekete alakra f�ggesztette a tekintet�t.
– Yako! – szelte �t az �jszak�t egy ki�lt�s. A fekete s�rk�nyk�gy� r�gt�n a h�v�s forr�s�hoz ment, mire az felugrott a h�t�ra. Levette arc�r�l a kend�t, �gy mindenki l�thatta, hogy egy s�rk�nylovassal van dolga.
D�l hamis uralkod�ja nem v�ratott mag�ra, �s r�gt�n � is az �gbe emelkedett. Ezzel egy �ri�si hib�t k�vetett el: elfeledkezett Sesshoumarur�l. Amint a d�mon megl�tta, k�t r�vid csap�ssal v�get vetett a n� �let�nek, de a s�rk�nyhoz m�r nem b�rt hozz��rni.
Miyako visszatette kend�t, majd leugrott a s�rk�nya h�t�r�l, egyenesen Sesshoumarura �s a f�ld�n k�t�ttek ki. Ott folytatt�k k�zdelm�ket. A k�t s�rk�ny az �gb�l figyelte a k�zdelmet.
– Nee-san! – ki�ltott valaki. Miyako egyb�l felismerte a hangj�t. Sesshoumaruval nem t�r�dve azonnal oda ugrott �s az �t fenyeget� d�mont a t�lvil�gra k�ldte, aki nem volt m�s, mint nyugat ur�nak a f�kapit�nya. Felemelve a kisl�nyt, Miyako Yakohoz igyekezett, de most Sesshoumaru r�ntotta vissza a f�ldre, mik�zben a kisl�nyt a n� kiejtette a kez�b�l. Megpr�b�lt ut�na ugrani, de nem tudott. A d�mon er�sen tartotta �s egyel�re m�g nem is �llt sz�nd�k�ba elengedni. F�jdalmat akart okozni a n�nek. Maga sem tudta mi�rt. Szerencs�re nem k�vetkezettbe, mert Yako id�ben reag�lt �s elkapta a kisl�nyt. Miyako szem�ben �s arc�n ezzel egyidej�leg megnyugv�s t�nt fel, de ut�n m�ris egy hideg �s fagyos tekintettel tal�lta szembe mag�t nyugat ura. Miyako elvesz�tette teste felett az uralmat, m�rhetetlen�l d�h�s volt. Kez�b�l l�ngok csaptak ki, a kardj�t k�rbe �lelt�k a l�ngok �s �gy t�madt neki Sesshoumarunak.
Egykedv�en v�dte ki a t�mad�sokat. Ha a n� t�nyleg odafigyelt volna, legy�zhette volna, de �sz n�lk�l ez lehetetlen volt. Hamarosan megbotlott egy hull�ban, amib�l volt most b�ven. A h�t�ra �rkezett, �s nem a lehet� legjobb p�zban. Egy l�ndzs�ba esett bele. Sesshoumaru csak egykedv�en figyelte a l�nyt. Neki m�g a kisujj�t sem kell mozd�tania, �s � meg�li saj�t mag�t. Miyako figyelm�t nem ker�lte el, �s minden erej�t �sszeszedve l�ngol� kardj�t a d�monba m�lyesztette, majd els�t�t�lt el�tte a vil�g…