7. fejezet – A tud�s n�ha �rtalmas

Jaken meglep�dve n�zett az ur�ra, majd elhagyta a szob�t.


Sesshoumaru gyorsan szelte a leveg�t �s egyre jobban k�zeledett a keleti hat�rhoz. A nap m�r magasan j�rt, �s melegen s�t�tt. Sesshoumaru a feny�ket ker�lgetve lassan k�zeledett a kiszemelt hely�hez, majd v�g�l megcsapta a bizonyos szag, amit keresett. Puh�n �rkezett f�ldre, majd meglehet�sen �vatosan k�zel�tett a d�mon fel�.

– Ki vagy te? – k�rdezte egy hang. Sesshoumaru felvonta szem�ld�k�t, majd a karj�t a kardja markolat�ra tette, mire egy l�ngcs�va suhant el a f�le mellett.

– Sesshoumaru, nyugat ura – felelete, majd a f�k takar�s�b�l egy hihetetlen�l sz�p n� l�pett el�. Ez�stsz�n� haja a f�ldet seperte, homloka k�zep�n egy fekete deltoid alak� jel. Arc�n k�t-k�t fekete m�regcs�k h�z�dott. Ruh�ja egy fekete selyem kimon� volt. Fej�t k�t tigris f�l l�tszott. A kimon�ja takarta a fark�t.

– �rtem. Mit akarsz? – morogta a n�.

– Az a n�v, hogy Miyako �s Michiko, Nayone, Yako, Yone, mond neked valamit? – k�rdezte Sesshoumaru.

– Igen, mond, m�ghozz� j� sokat.

– Besz�moln�l r�la, Katsuko.

– Nem!

- Katsuko, ne tagadd le, van Miyakohoz k�z�d, hisz ugyan az a fajt�tok. Ne hidd azt r�la, hogy h�lye vagyok, mert csak az 500-at t�lt�m k�t h�t m�lva.

– Nem hiszem azt r�lad. Toshio m�g azt sem tudja, hogy �letben vagyok, �s �r�ln�k, ha a rangomhoz m�lt�an h�vn�l.

– Hai, Katsuko �rn�.

– Na, ez �gy m�r, mindj�rt m�s.

– Na, akkor kiny�gn�d, hogy k�z�d van, Miyakohoz.

– Egy�ltal�n honnan tudod te a nev�t annak a n�nek?

- Vannak k�mjeim.

– Hogy erre nem gondoltam…

– Sz�val?

- Miyako, a l�nyom, �s Michiko a h�ga. Megfelel� v�lasz? Miyako kelet hercegn�je, pontosabban �rn�je lenne, ha Toshio nem �zte volna fel �szakra. Kell m�g?

- Azt hiszem ez �ppen el�g – mondta Sesshoumaru. J�l pal�stolta a d�bbenet�t. Miyako, az a n�… – M�g egy k�rd�s: mindig d�moni form�ban van?

- Ehhez m�r nincs semmi k�z�d.

– Mondod te, aki itt lapul megb�jva Toshio el�l – vetette oda d�h�sen Sesshoumaru, majd felkapta a fej�t.
Valami megmozdult m�g�tte, abban biztos volt. Csak azt nem tudta, hogy mi, vagy �ppen ki. D�moni er�t nem �rzett, teh�t, akkor me lehetet d�mon, b�r vannak bizonyos k�vek, amik az er�t elb�rj�k rejteni. Ha felfedezt�k Katsukot, akkor neki v�ge. Sz�kev�nynek sz�m�tott � is meg a csal�dja is.

– Valaki megl�tott minket. Most menj, Sesshoumaru. Majd �rtes�telek, ha meg van a k�vetkez� b�v� helyem.

– Gyere nyugatra.

– Nem tehtem ki vesz�lynek, a birodalmad.

– ne r�h�gtess. Ha d�l, kelet �s �szak �sszefog, tal�n akkor lenne ellenem es�ly�k. Mellesleg, d�l ha j�l tudom, ut�lja Toshi�t.

– Ebben igazad van, Sesshoumaru, de viszont �szakon �lnek a s�rk�nylovasok, �s Toshio egy ryu. Csak err�l kevesen tudnak.

– �s ha rajtam m�lik �gy is marad! �dv�z�llek n�v�rem, m�r azt hittem, nem is tal�llak meg �lve, erre most, nyugat ura, Sesshoumaru vezetett el hozz�d. Nagyon k�sz�n�m, kedves bar�tom. Rem�lem ezut�n �ssze�l�nk te�zni, ahol megtudn�k besz�lni, hogyan tudjuk uralni eg�sz Jap�nt – sz�lt k�zbe valaki, aki nem volt m�s mint Toshio. Katsuko vill�mgyorsan reag�lt. Katan�j�t el�h�vta �s m�ris t�mad� �ll�sba �llt, �s onnan n�zett �ccse szem�be. �ccse, m�r a sz� felideges�tette az egy�bk�nt se nyugodt term�szet� n�t. Csak f�lig a testv�re, de rajta jobban l�tszik az apja v�re. Az apja Raidon lesz�rmazottja volt, de neki is Raidon volt a neve. Uralta a vill�mot, �s egy hatalmas fekete s�rk�ny volt. T�le sz�rmaznak a fekete s�rk�nyok. Feles�ge, egy h� s�rk�nyvolt, ami m�ra sajnos m�r kihalt, b�r egy legenda �gy tartja, hogy sz�letett egy l�nya �s egy fia. A fia �r�k�lte ut�na a tr�nt, akinek a v�r�ben szinte az apja v�re folyt. �zig-v�rig fekete s�rk�nyvolt. A n�v�re, meg �zig-v�rig h� s�rk�ny volt, b�r senki sem tudja.

– N�v�rk�m, csak m�r nem azon a r�gi legend�n gondolkozol? K�r letagadnod, te is nagyon j�l tudod, hogy ismerem minden mozdulatodat, minden apr� kis mozdulatodb�l j�l tudom, hogy mire gondolsz.

– Egy sz�nalmas kis f�reg vagy. Nem �rdemled meg kelet tr�nj�t!

- Ja, persze, mondod �gy, mintha a l�nyod csak �gy meg�rdemeln�!

Katsuko nem v�laszolt, ink�bb kardj�t el�re tartva, neki rontott Toshi�nak. A k�t katona �s Sesshoumaru, csak figyelt�k a testv�r k�zdelmet. Nem nagyon akartak ebbe belesz�lni, de joguk sem lett volna hozz�.
Az er�viszonyok Toshionak kedveztek. Mindig is � volt a jobb harcos kett�j�k k�z�l. Katsuko ink�bb a gy�gy�t�shoz �s a v�dekez�shez. Toshio elmosolyodott, mert a n� kezdett bed�lni, megint annak a tr�kknek, amit eddig alkalmazott.
Viszont Katsuko se volt �k�r �s az �vek alatt tanult egy keveset, �s most az �lete f�gg�tt t�le. Vagy Toshio keze �ltal hal meg, vagy a meger�ltet�s k�vetkezt�ben. V�lasztott. Ink�bb mag�val viszi Toshiot a hal�lba, minthogy itt hagyja.
Koncentr�lni kezdett �s a kezei k�z�tt m�regz�ld pulz�l� g�mb jelent meg. A feh�rtigrisek legv�gs� �s utols� t�mad�sa… Toshio meglep�dve vette �szre, hogy mire k�sz�l a n�, de m�g Sesshoumaru is led�bbent a k�t katona, meg elszelelt, mintha a d�mon s�rk�nyai kergett�k volna �ket, amiben volt is egy kis igazs�g, de �k ezt nem tudt�k. (XD)
Sesshoumaru aranyszemei megig�zve b�mult�k a g�mb�t. R�gt�n szabadj�ra fogja ereszteni a Pokol s�rk�nyait, amihez kell egy s�rk�ny.

„Mire k�sz�l ez az ostoba n�?! A s�rk�ny�t m�r r�g meg�ltem, nem fogja tudni el�h�vni a s�rk�nyokat, s�rk�ny n�lk�l nem! H�lye liba, ez ellen sajna m�g �n sem tudok tenni” – morgott mag�ban Toshio.

„L�m-l�m, ingyen cirkusz, meg�rte k�vetni Sesshoumarut” – sz�llt �t a gondolat Yako fej�n.

Katsuko r�gt�n meg�rezte a s�rk�ny szag�t, de a m�sik kett� is. Azonnal felemelt�k a fej�ket, majd mikor a s�rk�ny lejjebb ereszkedett a n� ugrott, �s Yako tartotta a h�t�t neki.



Nagyon meglep�dtem, mikor Yako felt�nt az �gen. Neki elviekben Miyako mellett kellene lennie, de most pont j�kor j�tt. Most Toshi�nak v�ge. Eleget szenvedett m�r miatta a n�p keleten, �s v�gre valah�ra, j� lenne neki elmondani az igazs�got is.

– Pokol S�rk�nyai!!! – ord�tottam �s a g�mb�t Toshi�ra dobtam. Ez el�l nem lehet elugrani. Aki l�tja, az megb�nul, �s nem tud elugrani, de m�g csak pajzsot sem tud el�h�vni.



A g�mb pont Toshi�ba csap�dott. Sesshouamru t�tott sz�jjal n�zte a z�lden l�ngol� f�rfit, ami t�le az�rt nagy ritkas�gnak sz�m�tott. Sok mindent l�tott �let�ben, de ezt pont kihagyta, de Katsuk�nak h�la most5 p�tolta.



Bel�m csap�dott, pont bel�m. Pontosan c�lzott �s nem v�tette el. Csak tudn�m, honnan a f�szkes fen�b�l ker�lt ide, az-az �tokverte s�rk�ny. V�g�l is mindegy, mert meg�sztam. M�g j� hogy utols� pillanatban el tudtam p�rologni, �s csak egy hologram s�lt a s�rk�nyok t�ze �ltal.



K�t h�t telt az�ta, hogy fel�bredtem, a h�rom hetes k�m�b�l. Eleinte semmire sem eml�keztem. Azt se tudtam, hogy, hogy ker�ltem a kast�lyba. Azt�n felvil�gos�tottak r�la. Az�ta egyfolyt�ban csak a nyugati ter�leteket b�mulom. Nem sok�ra elj�n az-az id�, hogy teljesen fel�p�l�k, �s akkor itt hagyom a d�li tartom�nyokat. �ti c�lom most sincs nagyon, tal�n csak annyi, hogy min�l t�volabb legyek Toshiot�l �s, hogy lenyakazzam nyugat ur�t, ami�rt kilyukasztott.
Egyed�l sz�nd�kozom menni, nem akarom, hogy Michiko, Yako, vagy b�rki m�s k�vessen. Egyed�l akarok lenni, nem k�rek senkit�l semmit. Meg se kellet, volna menteni�k, hagyniuk kellett volna, hogy ott halljak meg, nyugat ur�val egy�tt. De mind a ketten t�l �lt�k.
Ak�rh�nyszor a nyugati d�monra gondolok, mindig el�nt egy bizonyos v�gy. V�gyom r�. Akarom �t, kell nekem. Tal�n szerelmes vagyok? Nem az ki van z�rva, �n nem lehetek szerelmes, �s nem is tudok szeretni, k�ptelen vagyok a szeretettre, legal�bbis nekem azt mondt�k. Valamilyen birtokl�si v�gy fogott el. akarom �t. L�tni akarom azt a t�zet a szem�ben, amit akkor l�ttam, mikor harcoltunk. Kell nekem, sz�ks�gem van r�. Tal�n � seg�thet. Miyako ezt a gondolatot most verd ki a fejedb�l, az a d�mon olyan, mint egy j�gcsap. Nem �rdekel, nekem akkor is kell nyugat ura, �s lehet�leg �lve… Sz�ks�gem van r�, �gy, mint vir�gnak a v�zre, embernek az �telre �s sorolhatn�m. Ki se fogyn�k a hasonlatokb�l, hogy mennyire kell nekem az a f�rfi. Meg kell szereznem.
Ett�l a gondolatt�l vez�relve pattantam fel, �s indultam el kifel� az ajt�n, az ismeretlenbe…