9. fejezet – Mozgol�d�sok


H�t ilyen nincs. Egy diszn� �lban �l�k. Meg�rte kock�ztatni. Sesshoumaru pillant�sa, hihetetlen volt. Meglep�d�tt, d�h�s �s k�v�ncsi. Im�dom, hogy meg van m�g a levit�ci� k�pess�gem. Nem kell a mocsokba mennem. K�v�ncsi voln�k, hogy mit sz�lna hozz�, ha tudn�, hogy �n vagyok az akivel a m�ltkor harcolt. Biztos meg�llna az esze, m�r ha van neki olyan.



K�d bor�tja a vid�ket. A k�db�l kirajzol�dik egy �rny, ami lassan megfordul �s elt�nik. Mind�ssze csak pusztul�st �s k�rt hagy maga ut�n. A hegy t�v�ben l�v� kis falucska h�laim�t rebegnek, hogy a d�mon elker�lte �ket �s egyel�re csak a szomsz�d tartom�nyba puszt�tott. A helyi sz�besz�d �gy tartja, hogy minden �jholdkor egy sz�zet kell neki fel �ldozni, �s akkor meg k�m�li az adott falvat, vagy falvakat.

Hossz� ez�stsz�n� haja sz�llt m�g�tte, ahogy a sz�l f�jta, mik�zben m�g�tte, az adott falu porhany�sodott. Sikolyok szelt�k �t az �jszak�t. A f�ldes�r semmit sem tudott a d�mon ellen tenni. A k�zeli foly� hirtelen kisz�radt, �gy a falut meg sem lehetett menteni. Lassan a sikolyok is elhaltak �s az egyed�l hangforr�s, csak a t�z ropog�sa volt. �jfekete kimon�j�t v�r szennyezte be.
M�r el�g t�volr�l kilehetett szagolni a v�r illat�t. A d�gev� d�monok ez meg is tett�k, �s most k�vett�k az orrukat, ami �telt sejtetet.



– Nayone-sama! Az unokah�ga, Michiko elt�nt! – futott be a tr�nterembe, az egyik katona. A n�, aki eddig b�k�sen �lt �s a t�jat szeml�lte d�h�sen fordult szembe a f�rfival.

– Mi az, hogy elt�nt?! – meresztette d�h�s szemeit a m�r �gy is r�m�lt f�rfira. A katona megpr�b�lt valamit elmakogni arr�l, hogy elh�vta a kapit�ny, de a n�t ez nem hatotta meg.
M�g mindig s�rtve �rezte mag�t, hogy id�sebbik unokah�ga egy sz� n�lk�l elment. Ut�na Yako is elt�nt, majd legv�g�l Michiko. Itt valami nincs rendj�n, j�rt a fej�ben, de arra m�r nem b�rt r�j�nni, hogy mi.

– Nayone-sama, j�l van? – makogta a katona.

– Nem. Indulunk nyugatra – �llt fel, majd a szob�j�ba sietett.

– Nyugatra. Indulunk nyugatra. J�. Hogy hova?! Fels�g!!! – motyogta az �r, majd feleszm�lt �s a n� ut�n ki�ltott, de az addigra m�r nem volt ott.
B�szen pakolta a holmijait bele egy utaz�t�sk�ba, amit k�t szobal�ny rendezgetett.



– Toshio-sama! – hallottam egy �r hangj�t. M�g mindig fek�dtem. Kellemes �jszak�m volt Aival, �s m�g mindig azon merengtem. Az a n� meg�ri a p�nz�t. Fantasztikus az �gyban.

– Mi van? – morogtam oda az �rnek.

– A k�meink jelentett�k, hogy d�l elindult nyugatra, �s hogy a fantom d�mon elindult �szakra, �s �szak nagy hader�vel elindult szint�n nyugatra – v�laszolta.

– Hmm… - �rdekes fejlem�nyek. – Most menj, �s ne zavarjon senki, egyed�l akarok lenni – tettem hozz�. Az �r b�lintott, m�r amennyire l�ttam csukott szemekkel, majd elhagyta a szob�t.
D�l elindult nyugatra. Ez felett�bb �rdekes. Mit akarhat Nayone Sesshoumarut�l, att�l a …-t�l? Fantom d�mon �szakra ment. Ez �rdekes, eddig csak keleten puszt�tott. Falur�l falura ment, kiv�ve, ahol papn�k, vagy er�s d�monok voltak. Mindegyik szemtan� arr�l sz�molt be, hogy csak k�d�s est�n t�madt. �rdekes, de nem furcsa. Viszont az m�r furcsa, hogy �szak t�mad�lag elindult nyugatra. Hayate, vajon mit forgatsz a fejedben? T�n�dtem. Hiszen a k�t birodalom, 5 �ve al��rt egy b�kek�t�st. Erre most Hayate szegi meg ez �rdekes.

– Yuki!!! – �v�lt�ttem, mire az eml�tett nyomban bej�tt.

– igen, Toshio-sama?

- Indulunk nyugatra – feleletem, majd intettem, hogy menjen ki.
Els� utam a f�rd�be vezetett, ahol lemostam a kellemes �jjel minden nyom�t, majd miut�n v�gezem, egy t�r�lk�z�vel a derekamon elindultam a szekr�ny fel�. Egy fekete haorit �s egy fekete hakam�t vettem fel, amit megk�t�ttem egy szint�n fekete obival k�t�ttem meg, majd elindultam �sszeszedni egy kisebb hadsereget, hogy seg�tsek �szaknak, legy�zni nyugatot.



�szakon is nagy volt a mozg�s a pocs�k id�j�r�s ellen�re is. Hayate �s fiatal feles�ge Kumiyo l�zasan k�sz�lt az el�tt�k �ll� nagy csat�ra. V�gre �szak meger�s�d�tt annyira, hogy le tudja gy�zni nyugatot. �s ha lehet hinni a pletyk�knak nyugat ura Sesshoumaru megsebes�lt, �s tal�n bele is halt, �gy most van es�lye elfoglalni az eg�sz birodalm�t. Hatalmas sereg�nek negyed�t s�rk�nyok tett�k ki. Igen, hiszen �szak a s�rk�nyair�l volt h�res �s a s�rk�nylovasokr�l.
Minden tartom�ny�b�l beh�vta a seregbe a f�rfiakat �s csod�k csod�j�ra m�g egy olyan csapat is ad�dott, ami csak n�b�l �llt, �s amit a feles�ge vezetett. Semmi es�lye nem volt ellen�k nyugatnak. �s m�g azt sem tudta, hogy kelet is seg�t, b�r fele ekkora sereggel, de akkor is, a sereg az, sereg.



A nyugtalans�g reggel �ta benne volt a leveg�ben. A h�romnapos diszn� �l fogs�gom hamar eltelt, szinte t�l hamar. Az alatt semmit sem aludtam. Ma volt az, hogy ism�t �sszekellett tal�lkoznom nyugat ur�val, hogy eld�ntse, mi legyen velem. Mintha tudna, feletettem uralkodni. Tudni tud, de csak addig, am�g �n engedem, tov�bb m�r nem.
Sz�pen kilebegtem az �lb�l, majd mikor tiszta f�ld f�l�tt voltam l�bra �lltam.
Furcsa volt a leveg� szaga, �s emiatt nyugtalan voltam. Nem tetszett valami, �s valami ismer�s �rz�s kavargott bennem. F�ltem, izgatott voltam, vagy net�n szorongtam, de az is lehet, hogy mindh�rom egyszerre. Haland� alakban nem valami kellemes szembe n�zni nyugat ur�val.
M�r a kapun�l j�rtam. Mikor el�sz�r itt voltam, nem igaz�n tudtam megfigyelni a kaput. Egyszer� de m�gis nagyszer� volt. Semmi minta nem volt benne, mind�ssze nyugat c�mere, �s ez pont el�g volt.
A m�rv�ny l�pcs�k m�r ink�bb lek�t�tt�k a figyelmemet. M�r nem csod�lkozom, mikor azt mondogatt�k, hogy nyugat gazdag birodalom. Lassan fel�rtem a m�sodikra, majd balra fordultam. Ezen a folyos�n h�t ajt� volt �s a hetedig volt nyugat ur�nak a dolgoz� szob�ja.
Bekopogtam, majd v�rom, hogy nyisson ajt�t a v�gzet, de nem. Na m�g egyszer, most sem. F�lelek, de nem hallok semmit, �gy h�t benyitok. A sz�mat is elt�tom a l�tv�nyt�l. Sesshoumaru az ablakban �llt, ahonnan l�tni lehetett a napfelkelt�t. Derek�n egy t�r�lk�z�. Meztelen fels�test�n a v�zcseppek lassan k�sznak le. Val�sz�n�leg most j�tt ki a f�rd�b�l, m�g a haja is vizes volt. Minden izm�n l�tszott, hogy remek�l ki van dolgozva. Szemei le vannak csuk�dva. Mes�s l�tv�ny. Ez�stsz�n� haj�t a nap els� sugarai narancss�rg�ra festi. Gy�ny�r�. (�r�n� ism�telten elolvadt J)

- Mit keresel itt? – t�ri meg a var�zslatos pillanatot fagyos hangja. Szinte eln�mulok, v�laszolni is alig b�rok.

– Maga h�vott – v�gom r� ugyanolyan fagyosan.

– Ja, igaz is. Na most az els� h�z�sod miatt hal�lra �t�ln�lek, de t�ls�gosan is hasonl�tasz egy ismer�s�mre, �gy �letben hagylak, de m�t�l az �gyasom leszel – mondta. H�t ilyen nincs.

– Soha! – mondom. – Soha! – mondom m�g egyszer.

– Sesshoumaru-sama! Kelet �s �szak megt�madt minket – rohant be az egyik d�mon.

– Veled k�s�bb besz�lek – mondja nekem, majd elszelel egy t�r�lk�z�vel a derek�n. �n meg ott maradtam egyed�l a szob�j�ban.