9. fejezet – Mozgolódások


Hát ilyen nincs. Egy disznó ólban ülök. Megérte kockáztatni. Sesshoumaru pillantása, hihetetlen volt. Meglepődött, dühös és kíváncsi. Imádom, hogy meg van még a levitáció képességem. Nem kell a mocsokba mennem. Kíváncsi volnék, hogy mit szólna hozzá, ha tudná, hogy én vagyok az akivel a múltkor harcolt. Biztos megállna az esze, már ha van neki olyan.



Köd borítja a vidéket. A ködből kirajzolódik egy árny, ami lassan megfordul és eltűnik. Mindössze csak pusztulást és kárt hagy maga után. A hegy tövében lévő kis falucska hálaimát rebegnek, hogy a démon elkerülte őket és egyelőre csak a szomszéd tartományba pusztított. A helyi szóbeszéd úgy tartja, hogy minden újholdkor egy szüzet kell neki fel áldozni, és akkor meg kíméli az adott falvat, vagy falvakat.

Hosszú ezüstszínű haja szállt mögötte, ahogy a szél fújta, miközben mögötte, az adott falu porhanyósodott. Sikolyok szelték át az éjszakát. A földesúr semmit sem tudott a démon ellen tenni. A közeli folyó hirtelen kiszáradt, így a falut meg sem lehetett menteni. Lassan a sikolyok is elhaltak és az egyedül hangforrás, csak a tűz ropogása volt. Éjfekete kimonóját vér szennyezte be.
Már elég távolról kilehetett szagolni a vér illatát. A dögevő démonok ez meg is tették, és most követték az orrukat, ami ételt sejtetet.



– Nayone-sama! Az unokahúga, Michiko eltűnt! – futott be a trónterembe, az egyik katona. A nő, aki eddig békésen ült és a tájat szemlélte dühösen fordult szembe a férfival.

– Mi az, hogy eltűnt?! – meresztette dühös szemeit a már így is rémült férfira. A katona megpróbált valamit elmakogni arról, hogy elhívta a kapitány, de a nőt ez nem hatotta meg.
Még mindig sértve érezte magát, hogy idősebbik unokahúga egy szó nélkül elment. Utána Yako is eltűnt, majd legvégül Michiko. Itt valami nincs rendjén, járt a fejében, de arra már nem bírt rájönni, hogy mi.

– Nayone-sama, jól van? – makogta a katona.

– Nem. Indulunk nyugatra – állt fel, majd a szobájába sietett.

– Nyugatra. Indulunk nyugatra. Jó. Hogy hova?! Felség!!! – motyogta az őr, majd feleszmélt és a nő után kiáltott, de az addigra már nem volt ott.
Bőszen pakolta a holmijait bele egy utazótáskába, amit két szobalány rendezgetett.



– Toshio-sama! – hallottam egy őr hangját. Még mindig feküdtem. Kellemes éjszakám volt Aival, és még mindig azon merengtem. Az a nő megéri a pénzét. Fantasztikus az ágyban.

– Mi van? – morogtam oda az őrnek.

– A kémeink jelentették, hogy dél elindult nyugatra, és hogy a fantom démon elindult északra, és észak nagy haderővel elindult szintén nyugatra – válaszolta.

– Hmm… - érdekes fejlemények. – Most menj, és ne zavarjon senki, egyedül akarok lenni – tettem hozzá. Az őr bólintott, már amennyire láttam csukott szemekkel, majd elhagyta a szobát.
Dél elindult nyugatra. Ez felettébb érdekes. Mit akarhat Nayone Sesshoumarutól, attól a …-tól? Fantom démon északra ment. Ez érdekes, eddig csak keleten pusztított. Faluról falura ment, kivéve, ahol papnők, vagy erős démonok voltak. Mindegyik szemtanú arról számolt be, hogy csak ködös estén támadt. Érdekes, de nem furcsa. Viszont az már furcsa, hogy észak támadólag elindult nyugatra. Hayate, vajon mit forgatsz a fejedben? Tűnődtem. Hiszen a két birodalom, 5 éve aláírt egy békekötést. Erre most Hayate szegi meg ez érdekes.

– Yuki!!! – üvöltöttem, mire az említett nyomban bejött.

– igen, Toshio-sama?

- Indulunk nyugatra – feleletem, majd intettem, hogy menjen ki.
Első utam a fürdőbe vezetett, ahol lemostam a kellemes éjjel minden nyomát, majd miután végezem, egy törölközővel a derekamon elindultam a szekrény felé. Egy fekete haorit és egy fekete hakamát vettem fel, amit megkötöttem egy szintén fekete obival kötöttem meg, majd elindultam összeszedni egy kisebb hadsereget, hogy segítsek északnak, legyőzni nyugatot.



Északon is nagy volt a mozgás a pocsék időjárás ellenére is. Hayate és fiatal felesége Kumiyo lázasan készült az előttük álló nagy csatára. Végre észak megerősödött annyira, hogy le tudja győzni nyugatot. És ha lehet hinni a pletykáknak nyugat ura Sesshoumaru megsebesült, és talán bele is halt, így most van esélye elfoglalni az egész birodalmát. Hatalmas seregének negyedét sárkányok tették ki. Igen, hiszen észak a sárkányairól volt híres és a sárkánylovasokról.
Minden tartományából behívta a seregbe a férfiakat és csodák csodájára még egy olyan csapat is adódott, ami csak nőből állt, és amit a felesége vezetett. Semmi esélye nem volt ellenük nyugatnak. És még azt sem tudta, hogy kelet is segít, bár fele ekkora sereggel, de akkor is, a sereg az, sereg.



A nyugtalanság reggel óta benne volt a levegőben. A háromnapos disznó ól fogságom hamar eltelt, szinte túl hamar. Az alatt semmit sem aludtam. Ma volt az, hogy ismét összekellett találkoznom nyugat urával, hogy eldöntse, mi legyen velem. Mintha tudna, feletettem uralkodni. Tudni tud, de csak addig, amíg én engedem, tovább már nem.
Szépen kilebegtem az ólból, majd mikor tiszta föld fölött voltam lábra álltam.
Furcsa volt a levegő szaga, és emiatt nyugtalan voltam. Nem tetszett valami, és valami ismerős érzés kavargott bennem. Féltem, izgatott voltam, vagy netán szorongtam, de az is lehet, hogy mindhárom egyszerre. Halandó alakban nem valami kellemes szembe nézni nyugat urával.
Már a kapunál jártam. Mikor először itt voltam, nem igazán tudtam megfigyelni a kaput. Egyszerű de mégis nagyszerű volt. Semmi minta nem volt benne, mindössze nyugat címere, és ez pont elég volt.
A márvány lépcsők már inkább lekötötték a figyelmemet. Már nem csodálkozom, mikor azt mondogatták, hogy nyugat gazdag birodalom. Lassan felértem a másodikra, majd balra fordultam. Ezen a folyosón hét ajtó volt és a hetedig volt nyugat urának a dolgozó szobája.
Bekopogtam, majd várom, hogy nyisson ajtót a végzet, de nem. Na még egyszer, most sem. Fülelek, de nem hallok semmit, így hát benyitok. A számat is eltátom a látványtól. Sesshoumaru az ablakban állt, ahonnan látni lehetett a napfelkeltét. Derekán egy törölköző. Meztelen felsőtestén a vízcseppek lassan kúsznak le. Valószínűleg most jött ki a fürdőből, még a haja is vizes volt. Minden izmán látszott, hogy remekül ki van dolgozva. Szemei le vannak csukódva. Mesés látvány. Ezüstszínű haját a nap első sugarai narancssárgára festi. Gyönyörű. (írónő ismételten elolvadt J)

- Mit keresel itt? – töri meg a varázslatos pillanatot fagyos hangja. Szinte elnémulok, válaszolni is alig bírok.

– Maga hívott – vágom rá ugyanolyan fagyosan.

– Ja, igaz is. Na most az első húzásod miatt halálra ítélnélek, de túlságosan is hasonlítasz egy ismerősömre, így életben hagylak, de mától az ágyasom leszel – mondta. Hát ilyen nincs.

– Soha! – mondom. – Soha! – mondom még egyszer.

– Sesshoumaru-sama! Kelet és észak megtámadt minket – rohant be az egyik démon.

– Veled később beszélek – mondja nekem, majd elszelel egy törölközővel a derekán. Én meg ott maradtam egyedül a szobájában.