10. fejezet – Vesz�lyben



Ott �lltam megk�v�lten Sesshoumaru szob�j�ban. M�s mindent megadott volna ez�rt, �n viszont… Bossz�san megr�ztam a fejemet, majd elindultam. �tk�zben lehetet hallani a h�reket. Egy�ltal�n nem �r�ltem neki. El�sz�r is d�l �rn�je, azaz Nayone j�n, m�sodsorban �szak �s kelet t�mad. A katon�k fele a nyugati hat�ron, a m�sik fele meg itt, de �gy punnyadnak, mint a romlott k�poszta.
M�l�z�somb�l az r�ntott ki, hogy egyenesen bele mentem a fel�m j�v�kbe, akik t�rt�netesen nem volt m�s, mint Nayone �s Sesshoumaru.

– Mit keresel itt? – k�rdeztem azonnal Nayon�t�l, mire egy sz�p nagy pofont kaptam a kutyaszellemt�l. Csak h�rom szob�n rep�ltem kereszt�l…

- De, Sesshoumaru, nem gondolod, hogy egy kicsit durva volt�l? – hallatszik Nayone hangja.

– Nem – morogja Sesshoumaru, majd elindul fel�m, de el�tte egy szolg�l�nak valamit a f�l�be s�g. Az b�lint, majd elvezeti Nayon�t a folyos�r�l.  Nekem v�gem, �rzetem. Lassan j�tt fel�m, majd h�rom m�teres t�vols�gb�l el�m ugrott �s a nyakamn�l fogva a falnak nyomott.

– Tanuld meg, mocskos haland� a tiszteletet – k�pte fel�m a szavakat �s v�r�s szemeiben csak �gy l�ngolt a d�h. HA meg�lem a m�snapot, nekem piszok nagy szerencs�m van. Viszont a „mocskos haland�” kifejez�sre a v�rem szinte l�ngolni kezdett.

– �n mocskos a?! – ism�telem d�h�sen. Nyugi Miyako, csak nyugi, ne buktasd le magad; ism�telem magamban.

– Igen, mocskos haland� – mondta, s m�g jobban a falhoz szor�t. Alig kapok m�r leveg�t. Ez nem j�, valamit tennem kell, vagy nem…

– Sesshoumaru-sama! – rohan az egyik katona fel�nk. – �szak egyenesen fel�nk tart, lerombolva mindent aki az �tj�ba ker�l. K�b� f�l �r�ja csatlakozott hozz� kelet – hadarta le gyorsan, majd �sszeesett. Csak most l�ttuk rajta a sebet. Sesshoumaru a megd�bben�st�l m�g fogni is elfelejtett, �gy r�gt�n a katon�hoz futottam �s a seb fel� helyeztem a tenyerem. Emberi form�ban �s csak csek�ly d�moni er�vel kiss� tudom jav�tani az �llapot�t.
Nyugat hatalmas ura m�g mindig d�bbenten �llt, majd mikor az els� s�rk�nyki�lt�sok felharsantak kapcsolt.
Azon nyomban kisuhant. Amint v�geztem a katon�val nyomban futottam ut�na, de egy kit�r�t tettem egy szob�ban, ahol tal�ltam egy feh�r kend�t. Ut�na a fegyver- �s p�nc�lt�rol� csarnok futottam. Csak tudn�m minek. K�rbe n�ztem, h�tha van itt valami ami tetszik, de semmit sem tal�ltam, �gy h�t a csata t�rre rohantam.


Jav�ban folyt m�r a harc.
Egy haland�ra m�r senki sem figyelt fel, vagyis r�m. R�gt�n kisz�rtam Toshi�t, �s Hayat�t, a k�t fekete s�rk�nyt. A v�rem fortyogni kezdett, majd megl�ttam Sesshoumarut. A t�meg sz�tv�lt, mikor a az uralkod� megjelent. Egyenesen a k�t fekete s�rk�nyhoz ment. Kezdtem agg�dni �rtem.
Hayate �s Toshio testv�rek, any�m �s Toshio k�z�tt nincs semmi testv�ri kapcsolat, csak nagyany�m fogadta be az �rva feketes�rk�nyt. Nayone any�m n�v�re.
K�t perc m�lva folyt tov�bb az �ld�kl�s. A s�rk�nyok egy-kett�re szedt�k a nyugati d�monokat. Ha most �tv�ltozok fent �ll a leleplez�d�s vesz�lye, de… meg kell mentenem nyugatot… Nekem megmenteni?! V�rjunk csak? Igen megmenteni, b�rmennyire le akarom tagadni, beleszerettem els� l�t�sra a kutyaszellembe. Nem, ez lehetetlen. Nem szerethettem bele! De m�g is, hisz v�gyom r�, mint t�rs, nem mint szeret�. Akkor mi�rt nem forrt a v�rem az �gyas sz� hallat�n?
Gyors vit�mnak magammal egy �szaki katona szak�tott f�lbe. Kin�zett mag�nak, mint kaszabolni val�t. H�t bel�lem nem kap semmit. El� a s�rk�nykarddal!

- Sesshoumaru most v�ged! – ki�ltotta az egyik s�rk�nyt, akinek a hangj�t r�gt�n felismertem. Toshio!

- H�t te, hogy-hogy nem halt�l meg? – k�rdezte a feh�rhaj�.

- Az maradjon az �n titkom – felel a s�rk�ny Sesshoumaru k�rd�s�re.

R�ncoltam a homlokom, nem �rtettem mi folyik. Sesshoumaru v�lasz helyett neki rontott, de Toshio minden csap�st h�r�tott. A birodalom fele m�r romokban hevert. Hi�ba seg�tett Nayone �s Yone, �k t�l er�ben voltak. �jabb kaszabolni val�m akadt, �gy m�r nem tudtam figyelemmel k�s�rni nyugat ur�nak sz�nalmas pr�b�lkoz�sait. Nem fog siker�lnie neki legy�zni �t. Csak a karm�val vigy�zzon.
Ikuko is megjelent �s t�z olt�sba kezdett, de nem sokat seg�tett. A katon�k hullottak, �s �n csak t�tlen�l n�zem, ahogy a birodalom semmiv� lesz. Hayate �s Toshio m�r el�re �r�lt, hogy gy�znek �s azt tervezgett�k, hogy mit vesznek fel a gy�zelmi �nneps�gre, meg, hogy mi lesz a vacsora. A gyomrom felfordult, amint r�juk gondoltam.
Meg se �reztem, hogy csurom v�z vagyok. Beszorultam egy t�zk�rbe �s k�t perc m�lva megs�ltem volna, ha Ikuko nem olt el.

– Mit keres itt azaz �tkozott d�g?! – hallatszott Hayate d�h�s hangja. Mindenki egy szem�lyk�nt n�zett fel az �gre, ahol egy �jfekete s�rk�ny keringett, l�that�an parancsra v�rva.

– YAKO! – hallatszott Nayone hangja. A s�rk�ny r�gt�n odarep�lt, majd fel�m vette az ir�nyt. Nem t�tov�ztam r�gt�n felpattantam r� �s �tv�ltoztam. A kend� megint takarta az arcomat. Toshio �gy n�zet ki mintha szellemet l�tna, pedig nem, csak kelet hercegn�je harcol nyugat oldal�n.
Nyugat ura m�r t�bb sebt�l v�rezve lihegett a kimer�lts�gt�l. M�r nem sok�ig b�rja. Azt�n Toshio felemelte a karm�t �s lecsapott. A szemem megtelt k�nnyel �s megint elvesztettem az ir�ny�t�st a testem felett. Nem voltam ura a testemnek, de nem voltam �nk�v�leti �llapotban.
Toshio nem tudta kiv�deni az els� csap�st, �gy eltal�ltam. Sesshoumaru f�tyolos szemmel pillantott r�m, majd lehunyta a szemeit. K�ny�rg�m, csak nem most halljon meg. Most viszont �n nem figyeltem �s Toshio csapott le. A kend� lerep�lt az arcomr�l �gy mindenki l�thatott. Aki legjobban meglep�d�tt az, Hayate volt.

– Miyako, te itt? – k�rdezet g�nyosan, �s felvette emberibb alakj�t. Fekete haja volt �s j�g k�k szeme. Egy s�rk�ny jel volt a jobb szeme mellett, �s a nyak�n egy vastag fekete vonal. A szellem jegyei.

– Miyako?! – d�bbent le Toshio is. Szerencs�mre, m�r Sesshoumaru nem volt eszm�let�n�l, �gy nem is bukhattam le, viszont nagy vesz�lyben volt.

– Nyugat ura meghalt. A birodalma a mi�nk – mondta Hayate.

– T�vedsz! A birodalma soha nem lesz a ti�tek! – mondtam d�h�sen �s a kardomat a sz�ve fel� tartottam.

– �h… a szeretetre t�k�letesen k�ptelen Miyako beleszeretett volna nyugat ur�ba? H�t r�h�gn�m kell – k�z�lte a v�lem�ny�t Toshio.

– T�ged senki sem k�rdezett. Tartsd me g a v�lem�nyedet magadnak – v�gtam r� d�h�sen. Tal�n m�g soha nem voltam Toshi�ra ennyire d�h�s. Akkor sem, mikor ki�ld�z�tt keletr�l. �szakra mentem, ahol m�g akkoriban Keita volt az �r. De Toshio j�tt, gyilkolt �s az �ccse lett �szak ura.

– EL�G LEGYEN!!! – szelte �t a harcmez�t egy idegen ki�lt�sa, majd lassan felt�nt a hang gazd�ja…