11.rész

  2010.07.31. 21:35

 

 A múlt árnya 11.rész

 

 

 

Boldog pillanat a gyülésen.

 

 

 

Egy száraz borús őszi napon kisétáltam az erkélyre és

 

üresen tekintetem a messzeségbe.

 

Milyen gyorsan eltelt a nyár és ez alatt a palota

 

bennépesedett szolgákkal.

 

Sesshoumaru nem volt itthon fontos ügybe hívták el

 

keletre.

 

 

Nagyon hiányzót nekem pedig csak pár órája ment el és

 

ismét úrá lett rajtam a magány.

 

Ha itt van, velem vagy a közelembe nem érzem az

 

egyedüllétet és a fiai sem,mert sokszor jelzik nekem..hé,

 

anya ne légy már ilyen szomorú..mink is azok leszünk.

 

ekor mindig elmosolyodok és vidámabb leszek. a teraszra

 

most nem volt kedvem lemeni. helyette az erkélyen

 

gubasztotam és magamba fordulva visszatekintetem ara

 

párhónapra, amit eddig itt töltöttünk.

***

Már beletelt néhány hónapba hogy ideköltöztünk,teljes

 

titokba a nekok tudta nélkül.

 

mint mindig most is emlékek sokasága járta át a fejem

 

azokból az ídőkből mikor még Sesshoumaruval gyerekek

 

voltunk,és önfeledten játszotunk kint az udvaron..bár

 

sesshoumaruvall sosem volt egyszerű játszani. mindig

 

olyan komor volt mint aki a világ összes gondját a válára

 

vete volna.   ezért sok esetbe inkább csak az erdőt

 

jártuk,és nem értetem hogy miért.

 

bejöt a szobába és szomorú tekintettel rám nézet.

 

Egy levelet tartot kezébe amit keletről kapot Hiroshi

 

nagyúrtól. A levélre néztem,-Mi áll bened ? kérdeztem

 

kiváncsian sesshoumarut. 

 

átnyujtota nekem a levelet és figyelmesen elkeztem

 

olvasni.

Mikor végére értem,érthetővév ált számomra hogy apám

 

háborut kezdeményez a nekokal.

 

ebe sesshoumarunak is nagy szerepet szán mint jővőbeli

 

úralkodo.ezért elhivta   keletre,s neki mennie kellet bár

 

nem volt hozzá túl nagy affinitása.   gondoltam egyet és

 

ágyunkhoz léptem. lefeküdtem rá..mert a fiuk

 

elálmositotak.közbe sesshoumarut figyeltem.menj,ha

 

mened kell.

 

 

 

-Végre ketesbe . szakadt ki sesshoumaruból a

 

 

megkönnyebült sóhaj és még közeleb bújt Heianhoz.  Az

 

elkövetekezendő párórát azal töltöték hogy szerelmes

 

szavakat mormoltak egymás fülébe és közbe valahogy

 

Sesshoumaru keze egyre inkább lejebb csúszot ,és

 

becsusztata heian köntöse alá. Szerelmesen a szemeibe

 

nézet. óránkon keresztül csak simogata kedvesét. Tudta

 

hogy nem veheti birtokba testét mert már nem lehet.

 

Annyira elöre haladot áldot álapotba volt Heian hogy bár

 

mikor megindulhatot nála a szülés. Bár eröl egyikük sem

 

akart teljes mértékbe tudomást venni. Az este hamar

 

eljött és feljötek az első csillagok az égre. Sesshoumaru

 

felált az ágyról és kinézet az erkélyre. A hold sápadtan

 

nézet rá vissza ,és elnyüt arcal visszanézet heianra.

 

Itt az ídő menem kell. 

 

 

rendbe menjéll sesshoumaru,ha mened kell.

 

Mi legyen a gyermekeink neve, ha világra jönnek, mielőtt

 

visszatérnél ide a nyugati határhoz?

 

Kiyori és Aiji .

 

Aztán adót egy csókot asszonyának és kinyitván a

 

tolóajtót kisétált rajta.

*** 

Lement az udvara, és még egy utolsó pillantást vetve a

 

palotára felemelkedet és elindult a keleti nagyúr

 

palotájába.

 

Néhány órányi útazás útán le ereszkedet a palóta közelébe

 

és az út hátra levő részét már gyalog tete meg ami nem

 

volt olyan hosszú út mint az az ídő amit a levegőbe töltöt.

 

Mikor a kapuhoz ért az ör elkiáltota magát.

 

-          Meg jött Sesshoumaru sama a nyugati területek

 

jogos örököse. az ör kiáltására minden démon

 

kisereglet az udvara hogy ismét láthasák azt a

 

karizmatikus démont aki miatt háborut indit Hiroshi

 

–sama a nyugati területeket megszálló nekokal

 

szembe. 

 

-          Légy üdvözölve keleten nagyúram.

 

-          Végtelen örömmel tölt el hogy ismét köreinkbe

 

tisztelhetjük. 

 

-          Mondta alázatosan Hiroshi sama tanácsosa. 

 

Hiroshi nagyúr kijöt kiséretével az udvara Bal oldalán

 

fiával,jobb oldalán kecses feleségével.

 

Szelid szemekel ránézet és kezét nyújtva Sesshoumaru

 

felé elmosolyodót. 

 

A kétt démon kezet rázot egymásal és egy szó nélkül

 

beinvitálta a fogadó szobába.

 

Bementek és egymásal szemközti oldara leültek. 

 

 A múltkori búcsuzásunk nagyon keserüen végzödöt. 

 

Igen .

 

De gondolkodhatnánk vajón ki hibájából sikerült

 

 ilyen keseren . Sesshoumaru Heian fivérére nézet.

 

Hiroshi Sesshoumaru felé tekintet,és szóra nyitota ajkát.   

 

Mindenki megérkezet már csak rád vártunk

 

Sesshoumaru-sama . Aztán feláltak és elindultak egy

 

vékony folyoson . Hiroshi megált az egyik tolóajtónál és

 

szétnyitotta. Mikor bementek,mindenki felált még a

 

szolgák is és méltóságteljesen meghajoltak a 3

 

–démonnagyúr elött.

 

 Egy ovális asztal terült szét a nagyszoba közepén .

 

 Beléptek és a számukra fenntartott 3 helyre leültek és

 

neki kezdtek a nagytanács ülésnek. 

 

Miért is kellet idejönünk? Kérdezte észak Hercege Hiroshi

 

nagyúrat aki óvatosan végig mérte az északi küldöttet.

 

Hiroshi felállt, a kétt ifju herceg között, és az északi

 

hercegre tekintet, aztán egyesével minden küldötre.

 

Szomorúan vette tudomásul hogy mindenki a fiát küldte

 

el.

 

Senki nem vette ara a bátorságot, hogy saját személyével

 

képviseltese a tartományát.

 

Ahogy az ifju herceg kérdezte az a döjföségel teli

 

büszkeség sértete a nagyúrat és kisé, összehúzta

 

szemöldökét. 

 

Gondolom értesültek a tervemről aminek a lényege az

 

hogy az inuyoukaik  vissza szerezzék számbeli fölényüket

 

a nyugati területeket megszálló nekokal

 

szembe. Háborút indítok, a megszállok ellen és ehez kérek

 

minden itt meg jellent démonnagyúrtól segitséget .  A

 

küldötek összedugták a fejüket és együttértésben

 

bolintatak egyet Hiroshi nagyúr felé. Támogatjuk a terveit

 

kelet nagyurának,de feltételünk az hogy mi 3-man

 

megküzdhesünk a lánya kezéért,és aki győztesen kerül ki

 

a viadalból az lesz Heian hercegnő keze. Sesshoumaru

 

sejtelmesen elmosolyodót hisz tudta már előre hogy ez

 

úgyse valósulhat, meg mert a hercegnő őt választotta

 

gyermekei apjának.   A déli herceg rá is rippakodot. Mi

 

olyan vicces nyugat örökösének, amit feltétlenül meg kell

 

mosolyognia? Sesshoumaru felált és a déli herceg

 

tekintetébe nézet. Sajnálom de, a hercegnő már az én

 

asszonyom és nem lehet alku tárgya. Valami más feltételt

 

szabjanak meg a hercegek. Azzal Sesshoumaru visszaült a

 

helyére. Ahány szem pár volt a szobába mind

 

Sesshoumarura szegeződőt, és csak úgy virítót belőlük a

 

meg lepődés ereje.

 

Akkor most mit csináljunk?, Milyen feltételt szabjunk

 

meg?  Az lenne a legjobb ha nem is szabnának feltételt.

 

Milyen segitség az ami feltételhez kötöt . Mondta Yoshiro

 

mérges tekintel a hercegeknek.

 

Fiam ülj le.

 

De apám?!

 

Neharagudjanak a fiamra még zöldfülü.

 

 

Nem ért a diplomáciához.

 

Semmi baj nagyuram.

 

Mink is voltunk kezdők.

 

A küldötek kedvesen elmosolyodtak.

 

Mivel nem tudnak nekünk cserébe mit felajánlani igy

 

nehéz lesz egyeséget kötnünk.

 

Igen tudom,mondta Hiroshi nagyúr és kisé csalodotan a

 

küldötekre tekintet.

 

Kajima herceg észak hercege. Van egy másik leányom is.

 

Nem rég született meg a feleségemtől Sakurától.

 

Igaz még kicsi,de ha tudnak adig várni míg a kis Sayuri

 

megnő akkor öt szívesen felájánlanám cserébe, a

 

segitségükért. Vagy is adig várjunk míg felnő a hercegnő??

 

Igen Arashi herceg. Délnek is ki kell várni azt az ídőt hogy

 

megküzdhesenek a kegyeiért.

 

Az ajtó váratlanul szét nyilt és egy szólga jöt be egy papír

 

fecnit tartot a kezébe.

 

Sesshoumaruhoz ment és oda hajolt hozzá ,és átadta a

 

papirost.

 

Sesshouamru elvete és elolvasta,miközbe a tatmin ült

 

elmosolyodot azon amire a szeme vetödöt.

 

Megosztaná velünk a papír tartalmát?

 

A Nagyúr némán bolintot és Hiroshi nagyúr kezébe

 

nyomta a papirost.

 

Micsoda ?? Jól olvasom azt amit

 

olvasok?

 

 

Igen nagyúram

 

Megszületek az unokái.

 

Mondta büszke tekintel kinyilvánitva Sesshoumaru,és a

 

szeme sarkából a küldötekre nézet. A szemük

 

kikertekedet,és már majdnem elhagyták álukat is , mikor

 

Sakura-sama berontot a szobába és Hiroshira nézet

 

mérges tekintetel , kezébe a kis Sayurival.

 

Hogy voltál képes alku tárgyává tenni egy szem

 

lányunkat!

 

Hiroshi ebe a pillanatba nagyon kínosan érezte

 

magát,legszívesebben elfutott volna a messzi nyugatra.

 

 

De nem tudta megtenni,és zavarodottan a küldöttekre

 

tekintet.

 

Aztán felált és kiment a feleségével a folyosora.

 

Hogy képzeled ezt kedves férj uram?!

 

Még fel se nőt a lányod és már férjhez adod?!

 

 

Hiroshi határozotan belenézet felesége szemébe.

 

Híd el, én sem szívesen ajánlottam fel a lányunkat,de

 

nekem nagyon fontos Heian boldogsága és Sesshoumaru-é

 

is.

 

Ígéretet tetem Taishounak.

 

Hogy Sesshoumaru és Heian egy nap egy pár lesznek.

 

Be szeretném tartani ezt az ígéretet elhunyt barátom

 

emlékére.

 

Remélem, meg értesz engem Sakura, és azt az erőt, ami

 

engem mozgat a célom elérése érdekében.

 

Sakura szomorú tekintetel úrára nézet,és egy néma

 

fejbolintásal nyugtázta szavait,megfordult és visszaindult

 

szobája írányába. Hiroshi bánatos áttetsző szemekel nézet

 

felesége útán míg elnem tünt a folyosó végén. Viszament a

 

vendégeihez és visszaült a helyére. A hercegek

 

hattározotan a nagyúrak tekintetébe néztek és az északi

 

tartományok küldöte megszólalt.

 

Úgy döntötötünk a hercegekel hogy támogatjuk a terveit

 

és segitünk a keleti tartományok nagyúrának célja

 

elérésében,cserébe Sayuri hercegnő kezéjért vivot

 

csatánk fogja eldönteni hogy kié lesz a hercegnő

 

100-évmúlva.

 

Hiroshi nagyúr elégedeten elmosolyodot,akkor már csak

 

papiron kell rögziteni az egyeségünket.

 

 A hercegek néma fejbolintásal egyetértésbe nyugtázták a

 

keleti nagyúr kivánságát.

 

Hiroshi fogót egy papirost és egy ecsetet és elkezdte

 

megírni az egységet.

 

Meg is vagyunk.

 

Még oda írta nevét aztán tovább adta Sesshoumarunak,ki

 

szintén elolvasta aztán aláirta,és tovább adta a

 

herecegeknek,kik szintén oda vésték nevüket az

 

egyezmény ajára.

 

Visszaadta a keleti nagyúrnak. Öszehajtota mint tekercset

 

és átkötve bélyeget nyomot rá.

 

Feláltak a tatamiról ,meghajoltak egymás elöt. Köszönöm

 

hogy eljötek hozzám ilyen messzire keletre,hogy

 

megköthesük ezt az egyeséget.

 

***

 

Mikor mindenki elhagyta a palota épületét és az éjjleple

 

alat visszatért saját tartományának

 

területére,Sesshoumaru még mindig a szobába ült . Felált

 

és kiment a kertbe. El is feljtete már milyen csodás

 

emlékek fűzik íde. Miközbe a már lehulló levelü Sakura

 

fákra nézet némi bánatal szemébe. Csak egy valaki

 

hiányzot inen és az Heian a szeretet aszonya. A közeli

 

tóhóz érve úgyan azon a helyen ahol egykor ö maga állt

 

megláta Hiroshi nagyúrat ki szinte már egyévált a

 

tavacska tükrével,és belveszet saját gondolat foszlányaiba.

 

Megfordult és Sesshoumarura nézet.

 

 

Még nem mentél el Sesshoumaru?

 

Nem Hiroshi nagyúram.

 

Itt maradtam még egy kicsit,hogy még láthasam a kertet.

 

Visszahúz szíved,igaz Sesshoumaru?

 

Nagyúr nem mondot semmit csak ránézet Hiroshora

 

aztán a holdra,ami még mindig fent volt az égen , egy

 

vékony sarlot alkotva.

 

Mikor szándékozik indulni?

 

Pirkadatkor.

 

 

Mikor még mindenki alszik.

 

Hiroshi nagyúr nem mondot semmit csak bólintót, egyet

 

és visszatért a palotába.

 

Sesshoumaru csak állt a víztükröt nézve ahonnan

 

visszanézet saját tükörképe.

 

Egy váratlan mozdulatal felmelkedet és elindult vissza a

 

hattárhoz.

 

Nem várta meg a pirkadatot,mert igy pirkadatra pont

 

otthon lehetet Heianal

 

És a gyerekenél.

 

Párorás útazás útán meg is érkezet az északnyugati

 

hattárhoz ahol az ősrégi nyaralojuk állt.

 

Bemnt a nagykapun végig az udvaron. A katonák némán

 

fejet hajtotak elöte,és gyorsan besijetet a palota falai

 

mögé.

 

A gyógyító már várta,és mosolyogva üdvözölte

 

Sesshoumarut..

 

A gyógyitó egy fiatalos külselyü nagyon ídős démon volt ki

 

minden tudását a természetől tanulta.

 

Űdvözlöm Sesshoumaru nagyúr.

 

Kara a nevem.

 

Az úrnő engem kért meg hogy segitkezek neki a szülésnél.

 

Kérem, fáradjon be a szobába.

 

Sesshoumaru kinyitotta az ajtót és benézet a szobába.

 

A nap pont akkor mutatta meg elsősugarait a hegyek,

 

 

felöl.

 

Sesshoumaru csak leült az ágyra és nézte Heiant és a két

 

gyermekét, ahogy alszanak.

 

Már hajnal csiklandozta Heian arcát.

 

 

Kinyitotta szemét és sápadt arccal Sesshoumarura nézet.

 

Elmosolyodót, és megfogta Sesshoumaru kezét.

 

Egyikük se szólt egy szót sem.

 

Csak némán nézték egymást, mint igaz szerelmesek és a

 

másik vágyát kutatták a tekintetükbe.

 

Egy darabig így lesték egymást.

 

Aztán Sesshoumaru közelebb hajolt és szenvedélyesen

 

megcsókolta gyermekei anyát.

 

 

Folytatása következik: